Emlékezzél, ember...hamvazószedra

A nagyböjti időszakot nekem nagyon nehéz "gyerek közelbe" hozni. 

A bűn, a vezeklés, a böjt mind mind olyan fogalmak, amelyekkel nem találkozik egy gyerek nap, mint nap. Hogy őszinte legyek, mi, felnőttek is hajlamosak vagyunk menekülőre fogni.

Pedig kell a szembesülés, a gyerekeknek is szükségük van erre.

Különben nem tud igazán ünneppé válni, és nem tud egészen valóságos lenni a Feltámadás sem.

Ezért igyekszünk a gyerekeket is bevonni a nagyböjti tevékenységekbe.

Nem, éhezni nem éheznek egy napot sem, de nem esek kétségbe attól, ha nem esznek húst, vagy édességet néhány napig.

Egy üvegbe hamut tettünk... ugyan ez nem a szentelt barka hamuja, de jelképnek ez is tökéletes a nagyböjti asztalunkra.

Készítettünk egy dobozt is, melybe minden nap belekerül, ki, miről mondott le aznap. Minden hétre van egy közös, családi célunk, de persze a gyerekek maguknak is kitalálhatnak bármit, amitől fejlődnek.

A kis cédulákat elolvasni nem fogjuk, mert ez nem verseny, nem arról szól, hogy ki tud több, és nehezebb dologról lemondani. Ez csak Istenre és a lelkünkre tartozik. 

Azt azért jó lesz majd látni, amikor tele lesz a doboz. :)

Mindannyian biztosak lehetünk benne, hogy amit ide, a dobozba beletettünk jelképesen, azt a Mennyei Atyánk a szívében megőrzi.