2010. december 3., péntek

Harmadik hónap iskola nélkül


Negyed éve tanulunk itthon.
A leginkább domináns érzésem az utóbbi három hónapról az, hogy "van időnk"
Na nem szoktunk unatkozni, de nem sietünk sehová sem. Úgy látom, a gyerekek is egyre inkább bele mernek feledkezni egy-egy tevékenységbe.
A minap megmukkanni sem mertem, mert kerek egy órán keresztül néma csendben sakkoztak.
Máskor egy-egy vers, vagy olvasmány annyira megfogja őket, hogy nekiállnak, és alkotni kezdenek.
Legutóbb Emese ezt készítette Nemes Nagy Ágnes verséhez.


Az angol feladatlapokat minden nap elővesszük, és egy néni (Eszter) küldött nekünk mindneféle hasznos feladatlapot is. Nos, ezek annyira megérintették Mesit, hogy kitalálta, ilyet ő is készít nekem. Így kitaposta az utamat egészen a felsőfokú nyelvvizsgáig. :)



Aztán persze Soma egyénisége is megmutatkozik a maga teljességében. Volt egy kedvenc lufija...sajnos tisztában van már a lufik múlandóságával, és hát mint minden ember, szerette volna kedvencét megóvni az enyészettől. Arra gondolt, ha körbetekeri celluxszal, akkor talán megmarad eredeti szépségében. Hát nem, nem maradt meg...úgy tűnik, nincs kivétel: minden lufi leereszt egyszer.


Ehhez hasonló felfedezéseket ezrével tett az elmúlt három hónapban.
Egyfolytában csattog az olló, kopácsol a kalapács, és Apa összes csavarja hasznosabb létformát öltött már, mint a "várakozás a szerszámosdobozban".
Persze amikor a gumipertlim is erre a sorsra jutott, akkor egy pillanatra elgondolkoztam, nem lenne-e jobb, ha inkább a matek munkafüzetet töltögetné, de eszembe jutott, hogy nem, nem lenne jobb.

Ezt az íjpuskát egymaga alkotta. Mi ugyanis nem veszünk játékfegyvert egyik fiúnak sem. De ők maguk gyakran eszkábáltak botokból, sőt akár papírból is mindneféle férfias cuccot. De ilyen profi alkalmatosságot még egyikük sem.



Amikor rossz az idő, és "gépezni" szeretnének, akkor előveszem a Seholsincs kastélyt. Ez egy minimum 10 éves játékunk, a nagyok is sokat játszottak rajta, amikor kicsik voltak. Ritka már az ilyen didaktikus számítógépes játék, ami azért kellőképpen izgalmas, és mulatságos is.
Itt éppen Európa országait kell bejelölni. Térképpel a kezükben dolgoznak nagy bőszen.



Természetesen a tanulást nem hanyagoljuk el továbbra sem. Sőt...magyarból már végeztünk a féléves anyaggal.
Matematikából Mesi küzd jobban...mindent ért, de mégis...nagyon figyelmetlenül számol. Rendszeresen elfelejti hozzáadni a maradékokat. :(((
Aztán az ellenőrzésnél persze észreveszi, de kezdheti előlről a számolást.
Soma már az egész szorzótáblát ismeri, de még nem tanultuk meg, csak rakosgatja, mondogatja hangosan a versikéket. Hol ezt, hol azt.
A matekkönyv feladatait már ügyesn értelmezi, végre megtanulta mi az a 

  • A (adatok)
  • B (becslés)
  • T (terv)
  • SZ (számolás)
  • E (ellenőrzés)
  • V (válasz)
Nem volt egy fáklyás menet...felolvasta  a feladatot, és rávágta az eredményt. Én meg azt mondtam, hogy rendben, de még nem vagyunk kész. És ami ekkor következett, annak szükésgességéről nehezen sikerült meggyőznöm.

A természetismeret nagyon hálás tantárgy, mert muszáj kimenni az erdőbe, muszáj képeket nézegetni a neten, és a könyvekben. Muszáj leülni  a kanpéra,( én középen, ők meg a két oldalamon) és muszáj beszélni, olvasni, na meg forró csokit inni közben.

Az angol a kedvencünk, ráadásul a család többi tagját is megfertőztük teljesen. 
Kedvencünk jelenleg a " Who took the cookie from the cookie jar?"
El is játszottuk ezerszer, mind a nyolcan ültünk a nappali közepén, és vertük a ritmust, és találgattunk, ki lehetett...

Több új könyvünk is született novemberben. Az egyikről már írtam itt, a másik kettőt csak néha tudom megkaparintani.
Azt tervezem, hogy egyik adventi délelőtt teszünk egy sétát Budapesten, és bolyongunk egyet a Két Egér társaságában. Ha fázunk, beülünk egy forró teára átmelegedni. :)


A különös lények Somát fogta meg leginkább, sorra születnek a sárkányok és társaik a ceruzájából.


Legközelebb félévkor nézek majd vissza. Vizsga előtt pár nappal...hogy egy kicsit idegeskedjek én is.
:) 

14 megjegyzés:

  1. a lufi látványáról eszembe jutott egy szép alkotásnak való, amit régebben csináltunk:
    Felfújt lufit jó alaposan körbe kell tekerni mindenféle színű (de természetes anyagú) fonallal - mindegy milyen irányba, minél cifrábbra :)
    Aztán az egészet alaposan lekenni ún. "vízüveg" folyékony anyaggal (nálunk a festékesboltban kapható), hagyni lecsepegni, száradni, mikor megszárad, látványra olyan, mintha kicsit deres lenne a fonal, és teljesen kemény lesz. Ekkor a lufit óvatosan benyírjuk kisollóval egy helyen, hogy szép lassan eresszen le, aztán a lufimaradékot eltávolítjuk, és megmarad a fonal-lufi. Nagyon szép!
    (a vízüveg vegyi anyag, csak óvatosan!)

    pepita

    VálaszTörlés
  2. A negyedéves helyzetkép alapján nem hiszem, hogy izgulnotok kellene a vizsga miatt. :o) Én nagyon sajnálom, hogy az iskolában csengetnek: én megyek minden irányba, mint a Pavlov kutyái ki-be, holott látom, hogy a gyerekek munkabírásának, alkotó kedvének és fantáziájának nem a 45 perces csengetés a kezdete és a vége. Egyszer volt szerencsém szabad sávosan tanítani (úgy 15 éve), oltári jó volt. Sokat gondolkodom, hogyan valósuljon meg a sulinkban! Egy remek könyvben olvastam, hogy korunk legkelendőbb valutája az idő lesz és ezzel nagyon egyet értek! Szemmel látható, hogy a vesztünkbe rohanunk! Köszönöm ezt az élvezetes, humoros, olvasmányos bejegyzést! Erika

    VálaszTörlés
  3. Nagyon klassz.
    Még jó, hogy Samu (3) fiam nem látja ezt az íjat, mert meg kellene csinálnom neki :)

    VálaszTörlés
  4. Nem hiszem, hogy bármi miatt is kellene aggódnod, a lányom negyedikes, és olyan jó lenne, ha csak egy töredékét is belevinnék az oktatásba abból, amit ti csináltok. (sebaj, mi itthon bepótoljuk, ezer köszönet az ötletekért.)

    A bejegyzésed, békét, nyugalmat áraszt, irigylésre méltó.

    VálaszTörlés
  5. Pepita, a férjem most indul vásárolni, meg is kértem, ejtse útba a festékboltot. Se ő, se én nem hallottunk még folyékony vízüvegről. De ha lesz, még ma készítünk lufit. :)
    Erika, tudom, irigylésre méltó az, hogy mi bármeddig ténykedhetünk...:) Szinte a legnagyobb bajom az volt a suliban, hogy hazajönnek a gyerekek, nézem a táskát, minden belehajigálva, gyűrve. Kérdem, miért...mert nincs idő, sietni kell...a tolltartóban a cerkák bedobálva, az már eredmény, ha be van kapcsolva...megint jön, hogy nincs idő.
    Persze, én tudom, hogy a tanító néni időben szól, hogy most kezdj elpakolni, de a gyerek még nem tart ott lélekben. Én itthon mindig megvárom őket, és "mindent csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen" :)
    Eszter, én azt hiszem, képtelen lennék ilyesmit készíteni. Sománk három évesen is folyton kalapált. :) Két üvegajtónk is őrzi ennek emlékét. Nem tudom, hogy, hogy nem, de azóta se vettünk bele új üveget.
    Anna, nagy ajándék, ha legalább otthon van időtök erre! :)

    VálaszTörlés
  6. Bizony, Virág, nagyon jó olvasni hangulatos írásaidat! Hogy szeretem én is azokat a kanapénülős olvasgatásokat, beszélgetéseket a két "nagyfiammal" (3,6)! (hát még ők!) Anyai zsigereimmel ilyenkor azt érzem, most adok meg nekik MINDENT!
    Köszönjük az ötleteidet! Ja, és a pita nagy sikert aratott, be is vettem a tutira bevált receptjeim közé!:)

    VálaszTörlés
  7. Még a Seholsincs kastélyra lennék kíváncsi!

    VálaszTörlés
  8. Virág: Már hallom, micsoda letolást kapnátok a suliban, hogy nem vagy elég következetes és hagyod a gyerekeket elfolyni.

    VálaszTörlés
  9. Hajni, én is pontosan ezt szoktam érezni. Talán nem véletlen, még sokan lehetünk így ezzel. :)
    Eszter, www.seholsincs.hu :)
    Angéla, mi nem halljuk. :))) Messze az iskola! :)

    VálaszTörlés
  10. A linknek utánanéztem, és helyesen:
    www.seholsincskastely.hu

    VálaszTörlés
  11. örülök! ha már van vízüvegetek, akkor tovább fertőzlek. valahol hallottam, hogy papírból és vízüvegből gyönyörű virágokat lehet készíteni. de még sohasem láttam. ha sikerülne rátalálnod ilyesmire, kérlek, üzenj.

    pepita

    VálaszTörlés
  12. Sziasztok. Nekem a 9 éves Kevin fiam tavaly nyáron hasonló íjat eszkábált, és meglepve láttam nálatok, de neki is csipesz volt a zsinór rögzítője. Igaz ő párat szétvert mire egyet oda tudott szögezni. :)

    VálaszTörlés
  13. Nekem is hasonlóak a tapasztalataim.A lányom cukor betegsége miatt nem tudott járni az iskolába.Hihetetlenül gyorsan megértette az anyagot és rengeteg kreativ dolgot alkotott.Olyan szinten megalapozta a vizsgáig a tudását,hogy évet ugrott és nem is kellett kihasználnia az összes energiáját.Végül később vissza tért az iskola padba egy nagyon toleráns iskolába ahol a cél az emberré nevelés mindenki igényei szerint(ha normális keretek közt mozog)
    Kitünő tanulóként és osztály elsőként jutott a gimibe amit 4 évig osztály elsőként zárt ,majd ma már egyetemista és 4,5 fölötti az átlaga ma is.Ja és nem testnevelésből kitünő,hanem a többi tárgyból.
    Örülök,hogy nállatok is sikerekkel telik ez az időszak.
    Más
    A maradék elfelejtésére
    próbáld ki,hogy Írja le balra a margón kivülre az éppen aktuális maradékot.Ami nem aktuális azt egy vonalla húzza át.Igaz eleinte idő igényes,de a más jellegű elfoglaltság miatt emlékezetes és nem felejtik el hozzá adni.Idővel el is hagyható mire begyakorolta a számolást:)))))
    mi a boltban adtuk össze az árakat,hogy ellenőrizzük biztos elég-e a pénzünk a vásárlásra.Időnként többet raktam a kosárba,hogy neki keljen megmenteni a kellemetlen helyzettől:)))))
    Na meg 3-4 db zsemle árát is ki kellett számolni meg azt,hogy mennyibe is kerül egy joghurt,ha 4 adott összegbe kerül:))))))
    Észre sem vette,hogy most gyakorolta a matekot csak az írásbeli gyors befejezése mutatta,milyen jó játék is volt ez az élet beli matek óra:)))))
    Boldog békés új esztendőt kívánok nektek!

    VálaszTörlés