2010. október 30., szombat

Az írásról

Vannak időszakok, amikor egy téma tálcán kínálja magát, valahogy éppen az az egy dolog érdekel sokakat.Ilyen volt a héten az írás.
 Igyekeztem összeszedni a gondolataimat erről, de nem volt könnyű. Igen-igen szerteágazó készségről van szó, rengeteg dolgonak kell pontosan működnie, összhangban lennie ahhoz, hogy egy elsős gyerkőc szépen írjon a füzet vonalközeibe.
Ráadásul talán nagyobb jelentőséget is tulajdonítanak a tanító nénik az írásnak, mint az olvasásnak. Holott, ha egyáltalán lehetne sorrendet állítani, én az olvasást fontosabbnak tartanám.
De hangosan olvasni kevesebbet hallják a gyerekeket, arra kevesebb idő jut, hogy minden gyerek sorra kerüljön az órán, de ugye az írást le lehet tudni 20 perc alatt, és minden füzet ott várja az ítéletet a tanári asztalon. Ott nincs mismásolás, nincs kecmec.
Pedig pedagógiai közhelynek számít, hogy az elsős gyerekek - különösen a fiúk - keze nem érett meg az írásra.
 Mégis, az iskolában meg kell fogni a ceruzát, és írni kell.
Ezért aztán sok szülő, óvónő abba a hibába esik, hogy már három éves kortól egyfolytában a rajzolást forszírozzák, mint egyedüli üdvözítő módját a helyes ceruzafogás kialakításának, illetve az íráskészség fejlesztésének  A tanító nénik pedig mintha nem ismernének más módszert, rengeteg gyakorlást írnak elő a gyereknek. Nade kéremszépen annak a gyereknek óriási kudarcélmény az írás, így bolond lesz azzal még többet foglalkozni. Fejvesztve menekül, ha ceruzát és füzetet lát.

Jó, de akkor mit és hogyan kellene csinálni, hogy végülis a lurkó megtanulja a betűvetést?
Mi az, amit a mai iskolai keretek között megtehet egy szülő a gyöngybetűk érdekében?

Nézzük, hogyan kellene írni tanulni?

Akik a 4.X éveit tapossák, biztos emlékeznek, mi hogyan tanultunk annak idején...
Emlékszem, Margit néni egy madzagot ragasztott le a földre celluxszal, és azon végig zakatoltunk valamilyen mondókát kántálva.  Aztán mesélt nekünk valamilyen mesét, melynek főhősét pont az aznapi betűvel lehetett összekapccsolni. Felírta a táblára, jó nagy méretben, bele-vagy hozzárajzolta a főhőst. Aztán felálltunk, és a levegőben vázoltuk azt a betűt, amit ő a táblára írt. Aztán jött az újságpapírra írás, majd írólapra. A füzetünkben elő volt írva belőle néhány sor, azt átírtuk, és csak aztán kellett magunknak kanyarintanunk.
Hááát, szerintem kevés iskolában tanítanak egy-egy betűt ilyen hosszadalmasan és körültekintően.
Aztán persze időről időre meg is kérdőjelezik ezeket a módszereket, mert pl. a levegőben való vázolásnál a váll izmai mozognak, míg a füzetben való írás során inkább a csukló izmai.
De kétségtelen, hogy manapság nincs ennyi bevezetés egy-egy betű írásánál, és ez egészen biztos, hogy baj.

Sajnos Soma esetében szembe kellett néznem azzal a problémával, hogy a leggondosabb odafigyelésem ellenére is az írással nehezen jött egyenesbe. Így írt tavaly év elején...


Egy dologban biztos voltam: ha sokat forszírozom nála az írás gyakorlását, akkor abból sok jó nem sül ki.
Nagy szerencsém volt a tanító nénit illetően, mert nem adott Somának kétszer annyi gyakorlást, és tudott/mert türelmes lenni az írását illetően. 

Én pedig gondosan figyeltem arra, hogy úgy fejlesszem az íráskészségét, hogy se papír, se ceruza ne kerüljön elő közben.  Tulajdonképpen az volt a cél, hogy ne vegye észre, mire megy ki a játék, és jókedvvel, örömmel tudjunk dolgozni.
Én úgy érzem, ez sikerült. Anyák napjára kaptam tőle ezt a versrészletet. Ő másolta az olvasókönyvből.
Nem tudtam, mivel foglalatoskodik, de azt láttam, hogy nagyon koncentrál. :)



Egyébként vonalas füzetből még mindig elsős vonalazásút használok neki, és éppen a héten sikerült azt is elérnünk, hogy hibátlanul, kis híján gyöngyírással másolt le egy versszakot. Igen, még csak egyet egyszerre. Nem szeretném, ha rohamléptekkel haladnánk, mert akkor a következő évünket rombolom..."a papír türelmes..." - ezt nyomtatták Mesi egyik munkafüzetében a lap aljára...és milyen igaz! :)

Hogy Somával mit csináltunk?
Összeszedtem nektek pár oldalon, innen letölthetitek.
Semmi különös nincs benne, csak egyszerűen kivitelezhető gyakorlatok, rendszeresség, és türelem. :)

Ha oldalakon át gyakoroltatjuk a gyereket, borítékolható a kudarc, a sikertelenség, és a dac.
A kézfej izmai ugyanis még görcsösebb állapotba merevednek.
A gyakorlatok, amelyeket Somával naponta végeztünk segítenek, hogy ujjaikat egymástól függetlenül tudják mozgatni, és ezáltal finommotorikájuk fejlődjön. Erősítik a kéz izmait, segítenek megelőzni a merev, görcsös állapotok kialakulását. Ezen kívül fejlesztik a szerialitást is, akamasak a balról jobbra haladás kialakulásának megerősítéséhez.
Nem találkoztam még olyan gyerekkel, aki ne végezte volna szívesen ezeket az egyszerű, rövid, de nagyon hatékony gyakorlatokat.

Ezt a nagyob vonalközökkel vonalazott lapot is érdemes letölteni, kinyomtatni, és az első próbálkozásokat ezen tesztelni.

Természetesen az írástanulás egy nagyon összetett folymat, az esetleges problémák számos egyéb területen jelentkezhetnek.
A megfelelő szinten való íráshoz rengeteg területnek kell összehangoltan működnie.

Ezek például a





  • helyes testtartás, egyensúlyérzék





  • izomtónus-szabályozás,





  • ujj- és kézmozgás,





  • szem-kéz koordináció,





  • külső szemizmok,





  • a testfeleket összehangoló kétoldali integráció,





  • a kinesztetikus, auditív és téri észlelés megfelelő fejlettsége 


  • Annak kiderítése, hogy a gyermekünk esetében hol található a probléma forrása, a szakember feladata. Ebben a posztban nem vállalkozhattam arra, hogy arról írjak, amiről nálam sokkal okosabb emberek is évtizdekig gyűjtötték a tapasztalataikat. Mindazonáltal remélem, segíteni tudtam azoknak a szülőknek-gyerekeknek, akiknél komolyabb probléma nem húzodik meg a háttérben, csak hát "sokat kellene gyakorolniuk..."

    16 megjegyzés:

    1. Ezek szerint ritka, hogy az én első szülöttemnél hasonlóan tanultak írni, ahogy arra Te emlékszel? Eddig is szerettem a tanító néninek, de ezután még hálásabb vagyok a türelméért:)

      VálaszTörlés
    2. Köszönöm, hogy ilyen alaposan összeszedted nekünk. Én nem a Margit néni vagyok, de régiektől tanultam, hogyan kell, és régóta barkácsolom össze egyénre szabottan a dolgokat. A "modern" tanítási módszereket nem mertem soha megkockáztatni, mert nagyon gyorsnak tűntek. Egyébként nem kell sietni sehova, és nem kell idegösszerottyanást kapni, ha decemberre nem megy minden patentul (versenyistállós trendi!) Én a mostani ped. képzést (tanítót is ideértve) módszertanilag nagyon felületesnek tartom! Ha nincs akkora szerencséjük, hogy felkészült, elkötelezett kolléga mellett tanulják meg a HOGYANT? nem is tudom mi lesz velük és a tanítványaikkal! Erika

      VálaszTörlés
    3. Egy kis kiegészítés! A felsőoktatásban megjelenő hallgatói összetétel is(tudás, felkészültség műveletlenség) óriási kérdőjel számomra! E.

      VálaszTörlés
    4. Adina, köszi...:)
      Névtelen, bizony, hálás lehetsz! Ugye ilyenkor mindig kiderül, hogy igenis van jó tanító néni! :) Ennek mindig nagyon örülök.

      Erika, igenigen...a másik tanító nénim, aki a metkot vitte, Erika néni volt egyébként. Az ő módszerei közül is rengetegre emlékszem, és ő is lassan, alaposan tanított. Bocsi, a poént nem tudtam kihagyni. :)
      És így van, sehova nem kell sietni...ráadásul az szépírás jelentősége egyre zsugorodik, a felnőttek többsége csak az aláíráshoz használja. Ezzel nem szándékszom kiiktatni az írást, és igenis fontosnak tartom, de nem feltétlenül első osztály első félévében.
      Ha belegondounk, a gyereknek pár hónap alatt kell megtanulnia egy hanghoz tartozó betű 3 féle képét...írni, olvasni. És akkor még ott vannaka számok, relációs jelek.
      Hmmm

      Hát igen...nemhiába szeretné a kormány, ha elitképzést csinálhatnának belőle...

      VálaszTörlés
    5. A "papír türelmes" remek gondolat.

      VálaszTörlés
    6. Kedves Virág,

      regisztráltam az oldalra, de hiába kattintok a letöltésre, nem mozdul. Mit csináltam rosszul?

      Előre is köszi, Edit

      VálaszTörlés
    7. nagyon jó volt olvasni. Erikának külön respekt, és nagy sóhaj: Hjaj, hol vannak ma már az ilyesféle tanító nénik?

      VálaszTörlés
    8. Névtelen, sajnos nagyon ritka :( A Waldorf iskolák csinálják így az elméletük szerint: kijárják a betűket, mondókákat, aztán nagyban rajzolják, vállból, könyökből, sima lapra, és csak ezek hosszas gyakorlása után jön a füzet. A rutin az, hogy oviban elkezdik a "helyes" ceruzafogást, amire az ovis és az elsős gyerek általában még fizikailag nem alkalmas, görcsös lesz és utálni fogja. Én csodálom, hogy Marcim nem utálta meg az írást, mondjuk nem is szerette meg, viszont magatartásproblémái voltak elsőben végig. Itthon nem, csak az iskolában...

      VálaszTörlés
    9. Kreativhit, bizony, én is kiírtam magamnak. :)
      Ixchel, örülök, hogy sikerült. :)
      Doris, bizony, ha ilyen lenne minden tanító néni...jaj, nem is tudom, nagyon utopisztikus gondolataim lettek hirtelen!
      Timi, szerencse, hogy csak elsőben voltak gondok Marciddal. Mit gondolsz, mi oldotta meg a problémát?

      VálaszTörlés
    10. Még azt kihagytam, hogy Soma nagyon ügyes ám! :)
      Marcinak szerintem egyszerűen a nyár segített. Egy hosszú nyár, iskola nélkül, csak akkor írt, ha magától akart, vagy mert olyan játékot játszottunk, illetve egyszer egy levelet az apukájának. És közben sokat mozgott, sokat volt levegőn és észrevétlenül sok olyasmit csinált, ami fejleszti a finommotorikát (csak így laikusan, szerintem: homokozás, legó, építőjáték, sütés-főzés, kerti munkák... és így. Másodikban mintha kicserélték volna, lekopogom! Semmi gond a magatartásával, és mivel újra van osztályzás, csupa ötös eddig a tájékoztató :)
      Ja, és nevelési tanácsadóba is jártunk még kora tavasszal, ahol szintén azt szűrték le, hogy nem Marcival van gond, hanem az iskolával, de már maga az, hogy személyre szabottan foglalkoztak vele négy alkalommal, segített. Gondolkoztunk iskolaváltáson is, de egyelőre türelmet javasoltak, meg hogy bízzunk a nyárban, és bejött. Ez a helyi, falusi általános iskola, kis létszámú osztályokkal, ahonnan már ebéd előtt hazajöhet, szóval sokkal több volt az előnye, mint a hátránya.

      VálaszTörlés
    11. Timi! Amit leírtál, abból biztosan mondom neked, hogy jól döntöttél! Ha bármi bizalom megingott is a kezdeti nehézségek miatt, próbáljátok helyre építeni a szívetekben a tanító nénivel közösen! Mert csak hárman tudtok sikeresek lenni (szülő - gyerek - ped.), senki nem tud egyedül nyerni! Az összekapaszkodásotokban van az erő! Nem kell egyformán gondolkodkodni, de nézzetek egyirányba... Szeretettel: Erika

      VálaszTörlés
    12. Köszönöm, Erika! Azt hiszem, nekem is jót tett a nyár, tavaly év végén már nagyon nem szerettem a tanító nénit, de így, hogy Marci helyreállt, a bizalom is szinte azonnal :)

      VálaszTörlés
    13. Az a kérdésem az írással kapcsolatban, hogy javítható-e egy ötödikes, hatodikos fiúnak a szépírása? Van-e értelme ezen fáradni? Ha igen, hogyan érdemes?

      VálaszTörlés
    14. Tanító néniként olvasom rendszeresen a blogot, nagyon jó, hasznos ötleteket olvashatok. Az, hogy valaki elvégzi a tanítóképzőt, még nem azt jelenti, hogy valójában tanító is, csak papírt kap róla. Hogy valaki tanító-e, szerintem, belülről jön. Ha nem az, akkor vért izzadhat, akkor sem fog neki menni. Minden szülőnek és minden gyereknek pedig nem felelhetünk meg. Sajnos, a magyar oktatás a fejétől bűzlik, de ez hosszadalmas lenne... Elsős osztályom van, iszonyatos hátrányokkal indulunk, az óvoda 3-4 évig csak "tartotta" a gyerekeket. Mégis év végén már belső méréseken kell megfelelnünk, aztán pedig jön az idióta kompetenciamérés pár év múlva (SEMMI ÉRTELME!!!!). Már a mai napon tudom, hogy ha tényleg meg akarom alapozni a gyermekek tudását ebben az évben, el fogunk vérezni a mérésen. Én hiszek abban, hogy az alapokat biztosan és utána bármit, de maga a rendszer nem engedi ezt. Ebben a nagy modernizált világban iszonyatosan meg van kötve a kezünk.
      A módszertan úgy szól, hogy a gyerek először levegőben írja a betűt vállból, könyökből, csuklóból, utána írja ujjával a padra, jön az írólap (postaironnal) és utána a vázolás, írás, kapcsolás a munkafüzetbe. És zárásként a füzet.

      VálaszTörlés