Régebben ígértem, hogy írok a hittan tanulásunkról. Nagy volt a szám, mert aztán ez egy nehéz téma lett számomra. Mármint az erről való írás.
Végül azonban sikerült összeszednem a gondolataimat, és megoszthtó formába öntenem.
Végül azonban sikerült összeszednem a gondolataimat, és megoszthtó formába öntenem.
Isten számomra nagyon bensőséges viszony. Éppen ezért nehéz írni, beszélni róla.
Emlékszem, milyen fojtogató élmény volt, amikor egy-egy hittan alkalmával körbement egy gyertya, és akihez ért, az mondhatta el imáját: kérését, háláját, amit szeretett volna. Volt ebben valami elvárásféle, bár ott volt a lehetőség, hogy egy "ámen"-nel tovább passzoljam.
Amikor közeledett a gyertya, elkezdett zakatolni a szívem, és már nem a bennem lakozó Istenire figyeltem, hanem próbáltam megfelelni az elvárásnak: valamit mondani kell. Aztán egyszer sikerült kimondanom magam számára, hogy én ilyenkor nem Istenemmel beszélgetek, hanem valami olyasmit mondok, ami elvárható, ami kimondható. És attól a pillanattól fogva nem éreztem a kényszert, hogy beszéljek.
Azóta sem szólalok meg ilyenkor. Egyetlen helyzet létezik, ahol saját magam merek lenni: a férjemmel való közös ima. Még a gyerekekkel közös hálaadás is egyfajta példamutatás, tehát szerepjátszás részemről. Természetesen hiteles próbálok maradni ebben a szerepben, de például a mély félelmeimet tudatosan nem mondom ki ilyenkor, hiszen nem terhelhetem meg a gyerekeimet ezekkel.
A hittan persze más. Legalábbis az iskolai keretek között oktatott hittan. De itthon, a mi gyakorlatunkban a kettő igencsak keveredik egymással. Így aztán ima és hittan szorosan kézenfogva járnak egymással.
A mi iskolánkban az lehet ötös hittanból, aki a dolgozatokat ötösre írja meg, és a szentmisenaplóban minden matricája összegyűlt, azaz bizonyítani tudja, hogy minden vasárnap résztvett szentmisén.
Tavaly is kirázott a hideg ettől, de azt mondtam, van olyan erős a hitem, hogy még ezt is megtegyem. Bohócot csináljak a gyerekeimből, akik a mise végén törik magukat a matricáért, mert ők jó keresztények, hiszen ott vannak a misén.
De ebben a tanévben megszűnt bennem ez a teljesítménykényszer. Nem, nem akarok matricákra vigyázni, figyelni, szentmisenaplót őrizgetni, ragasztgatni, stb. Mi nem kényszerből megyünk el a szentmisére, mi igykeszünk ezzel (is) megszentelni a vasárnapot.
Így aztán lehet, hogy kettest kapnak a gyerekeim hittanból. (a szabályok szerint ez a legjobb jegy, amit az ilyen gyerek kaphat)
Ennek ellenére a szentmisenapló, mint minden napló szerintem hasznos, szép dolog, ezért szentmisenaplónk nekünk is van. Csak mi nem matricákat gyűjtünk benne. :)
Minden vasárnapi evangéliumról rajzolunk egy jelenetet, vagy készítünk valami hozzá kapcsolódó dolgot. Nem kell ennek különlegesenek lennie, elég, ha tudatosul a kis fejükben és szívükben amit hallottak.
Amíg rajzolnak, addig megpróbálom felidézni, mit is mondott az adott részről az atya.
Ha csak tehetjük, Pál Feri atya miséjére megyünk. Ő az az atya, aki képes a gyerekeinket is lekötni. :) Nem, nem gyerekmiséről van szó, hanem az "estihatosról". Egészen egyszerűen amit mond, az annyira érthető, és emberi, hogy egy nyolc éves is megtalálja benne, ami hozzá szól. Szinte minden alkalommal kérdeznek és kommentálnak a gyerekeim a misén. Természetesen ez engem egyáltalán nem zavar, és igyekszünk olyan helyen ülni, hogy másoknak se legyen az. De számomra ettől lesz élő a szentmise alatti prédikáció. Hazafelé az autóban még átbeszélhetjük a hosszabb kifejtést igénylő részeket.
A mi legfőbb hittankönyvünk a Biblia.
Reggelente a napi Evangéliummal kezdünk. (Az oldalon beállítható bármelyik nap, illetve email-en is "megrendelhető". )
Röviden igyekszem megmagyarázni a gyerekeknek, majd kérjük Isten segítségét a mai naphoz, a Szentlélek vezetését a tanulásunkhoz.
Sajnos ekkor már csak hármasban vagyunk itthon.
Hétfőnként az Erények és értékek című könyv alapján beszélgetünk, és egész héten az adott "erényt" állítjuk életünk középpontjába.
Nagyon hasznos útmutató ez a könyv. Igyekszik nem elvont ködbe vesző gondolatokkal traktálni a gyerekeket és szüleiket, hanem kézzelfoghatóvá tenni, hogy a hit a szeretet által tevékeny. (Gal 5,1-6)
Nagyon hasznos útmutató ez a könyv. Igyekszik nem elvont ködbe vesző gondolatokkal traktálni a gyerekeket és szüleiket, hanem kézzelfoghatóvá tenni, hogy a hit a szeretet által tevékeny. (Gal 5,1-6)
A másik hatalmas segítségem Szerepi Imréné: Lelkibeszélgetések óvodások számára. A gyerekeim annak idején a fóti Gondviselés Óvodába jártak, és Erzsike néni ennek az óvodának a vezetője. A kiadvány éppen akkor jelent meg, mikor az enyémek még kis ovisok voltak. Hihetetlenül kedves kis könyv, rengeteg jó ötlettel. Természetesen "egyazegyben" én már nem tudom használni, de sok ötletet, ihletet merítek belőle a családi imaalkalmakra még most is. Mert a témák ugyanazok, csak a tálalás más. Ezt már nem olyan nehéz végiggondolnom.
A közös esti ima az esténk fénypontja lett az utóbbi időben. Emlékszem, mennyit agyaltam régebben, hogyan tudnánk több időt, energiát fordítani erre, de teljesen tehetetlen voltam. A nagyok is kicsik voltak még, és öt perc múlva elszállingóztak mellőlünk. Pedig igyekeztünk énekelve, felolvasva, magyarázva széppé és izgalmassá tenni ezeket a perceket (tényleg csak percek voltak), de úgy éreztem, nem sikerült.
Ma már máshogyan látom: csak türelmetlen voltam, és nem hittem, vannak gyümölcsök, a melyek késöbb érnek meg, mint a cseresznye.
Mert a gyümölcs bizony megérett. Ma úgy kell szándékosan rövidre venni a hétközbeni közös családi imáinkat. Sokszor egy órát ülünk az asztal körül, és még mindig nincs vége, pedig reggel korán kell kelni...
Kamaszainknak, és kicsinyeinknek rengeteg mondanivalója és kérdése van, amire választ várnak ilyenkor.
Szeretünk énekelni nagyon. Teljesen egymásra hangolódik a család eközben, hiszen egyszerre veszünk levegőt, szinte egyszerre ver a szívünk is.
Az esti imákat a férjem vezeti. Nagyon sokat tanulok ezekből én is, mert őt különösen érdekli a teológia, és majdnem be is fejezte ezirányú tanulmányait, csak aztán mégse...de majd egyszer talán...
Már házasságkötésünk előtt is remekül tudtunk együtt dolgozni ebben. Volt akkoriban egy hittanos csoportja, csupa kiskamasz fiú. Sokat segítettem neki, hogy a métán kívül mivel lehet őket lekötni. :)
Rengeteg játékot készítettünk ezekre az alkalmakra, nem is sejtettük, hogy majd egyszer itthon is ilyen feladatokat kapunk. :)
Szia!
VálaszTörlésNem tudom megállni, hogy ehhez a témához írjak:))) Soha nem értettem, hogy lehet dolgozatot íratni hittanból, már én is hallottam, de én ilyet nem tennék. Nyilván másként értelmezzük a hittan tanulást. Számomra ennél a tárgynál nem a teljesítmény számít. Sőt!
Ismerem az általad javasolt könyvet, nagyon jó. Ajánlom neked az angol nyelvű oldalakat, fantasztikus kincsestár ehhez a témához. Rengeteg otthonoktatós oldalon vannak bibliai témakörök, ill. a vasárnapi iskolás anyagok is nagyon jók. HA az adott történet címét beírod a keresőbe és mellé biggyeszted a coloring vagy craft szavakat, rögtön kidob egy halom anyagot.
Nagyon szívesen olvasom ezt a megújult blogot és sok erőt kívánok neked, hogy elbírd a fejszét, amivel ebbe a nagy fába belevágtál:)))
Zafiram, hát igen...egyetértek.
VálaszTörlésIgen, az interneten is sok-sok értékes dolgot lehet találni. Sokat használom én is ezeket az oldalakat, gondolom, nagyjából ugyanazokra gondolunk. :)
Egyetlen fenntartásom van ezzel kapccsoaltban: a képek.
Minden tatárgyat illetően fontosnak tartom a képi világ minőségét, de itt egyenesen létfontosságú, milyen képeket kapnak a gyerekeink. És sajnos, iszonyú rajzokat lehet találni. Igen ritka az a képi világ, amit én elfogadok. Pl. a Mesélő Biblia képeit szeretem. :)))Így kapásból nemigen tudok sok mást mondani....:)))
És ezért inkább rajzolunk. :)))
Remek dolog a bibliatanulmányozás úgy szint a közös imaélet.Bárcsak minden család és minden gyermek tudná tapasztalná megélné ezt az igazságot.
VálaszTörlésA hittanórában szerintem sem a dolgozat a lényeg. Én (és megint magamról beszélek, szörnyű) átalánosban olyan hittanra jártam, ahol tanultunk egy csomó mindent, mert azért az elméletet is tudni kell. Tudni kell, hogy miért van ez vagy az a tempomban, miért vetünk keresztet és miért van nálunk "fülbe gyónás" még a protestánsoknál nincs. Ezek olyan dolgok – szerintem – amiket nem csak illik, de kell is tudni, és nem csak akkor, ha az ember gyerekét ez érdekli, hanem mint a tananyagot,mert később, amikor kérdései lesznek a hitével kapcsolatban, márpedig lesznek, ha nem gyerekként, akkor felnőttként, akkor sokkal könyebb megtalálni a válaszokat, mintha csak elfogadjuk a kész tényeket, hogy ez így van vagy azt mondjuk, hogy mert ez parancsolat. Én nagyonszerettem amtricákat gyűjteni, de soha nem amatrica miatt mentem misére. Szerintem nekem külön jó volt, hogy oda kellett menni a sekrestyébe a mise után, mert így nem csak a szép díszes misébe nyertem bepillatnást, hanem a "háttérbe", hogy a pap nem mindig hímzéses ruhában jár, vagy, hogy aMáriás-lányok vagy a ministráns gyerekek ugyanolyanok, mint mások, semmivel sem különbek. Nekem ettől sokkal emberibb volt a dolog, mint csak passzívan részt venni a misén. Szóval szerintem jó dolog a matricagyűjtés, pláne, hogy mi szinezős matricákat gyűjtöttünk, ami mindig kapcsolódott az evangéliumhoz. Dupla tanulás. Persze, kinek, mi.
VálaszTörlésMikor nagyobbak lettünk, és már túl voltunk az elsőáldozáson, meg a nagy banzájon meg a mindenféle hittanversenyen, akkor kezdett közösségi jellegűvé válni a hittanóránk. Még mindig padokban ültönkés tanultunk az egyáatyákról, de kezdett "megbomlani" az óra rend szintje. Több volt a kérdés, ami minket mozgatott, mint hogy Ábrahámnak hány fia volt. Hozzáteszem nagyon jó hittantanáraink voltak, kaik inkább igyekeztek a felmerült kérdésekre válaszolni, mint dögunalmasan lenyomni az anygato. Ez azért is lehetett,mert nálunk választható volt a hittan, nem pedig kötelező. a húgomékál kötelező hittan volt, amit hetente kétszer a nulladik (sic!) órában tartott nekik valami hót szigorú, dögunalom bácsika. Hát, utálta is a hittant rendesen. Én is utáltam volna, ha hajnalban, kómásan, dögunalom bácsika óráján kellett volna mímelnem a figyelést, hetente kétszer. Ráadásul ott hajtotta őket a tananyag, nem volt lehetőség kérdezni, vagy külön elfoglaltságokat beiktatni. Katekizmus és egyháztöri aztán szevasz. Miért? Mit? Minek? Kérdések fel sem merülhettek. Miért? Mert ezt tanítja az egyház. De miért? Mert így van. Ezek nem válaszok, szerintem. Hát, ilyen hittanból az én gyerekem is lehet kettes (ha majd lesz). Szóval, egyfelől megértelek, hogy a gyerek hitbeli fejlődése a fontos, végül is eredetileg a hittant is ezért találták ki, másfelől azért a lalki kérdések mellett ugyanolyan fontos, hogy ismerje is az egyházát a gyerek. Pláne, ha szembe jön az életében néhány protestáns, vagy szektás és egyéb, akik olyan kérdéseket tesznek föl, hogy csak lesnek. nem venné ki jól magát, ha a saját egyházukról más felekezetek mendemondáiból kellene tanulniuk. Persze, szerintem. Bár gondolom nálatok ezzel sincs gond, csak ezt nem írtad bele a bejegyzésbe. Vagy csak én vagyok a figyelmetlen. :P :)
Kinga, azt hiszem, egy dolgoról beszélünk.
VálaszTörlésPl. matrica: az én gyerekeimet nem fogta meg a gyűjtés szenvedélye, nagy ívben tettek rá, hogy kapnak-e mise után, vagy nem. Sokszor én kértem a kapuban (nálunk ott osztják), mert ők már hetedhét határon túl jártak. Ha sikerült is a kezükbe nyomni, akkor nekem keleltt figyelnem, hogy be legyen ragasztva. A misenaplót ha én nem hoztam, akkor senki...namármost elgondolkoztató, hogy kell-e ezt így csinálni tovább?
Az olyan dolgokat, hogy miért vetünk keresztet, miért gyónunk, és hogyan, stb, ezt eddig is mi meséltük el nekik, hiszen velünk együtt élték a hitünket. A hátteret is látják, hiszen nem egy pap barátunk van, akit meglátogatunk nyáron, vagy aki nálunk vacsorázik, stb.
Ezt a bejegyzést inkább arra próbáltam kihegyezni, hogy érzékeltessem, az életünk egyik legfontosabb területén most aztán magam indultam el. S bár tudom, hogy kockázatos a dolog a világ szemével nézve (kettes hittan lehetősége a bizonyítványban) mégis azt érzem, hogy ez az Igaz út. :)
Megint tanultam Tőled, nem is keveset! Köszönöm! :)
VálaszTörlésDejó! Most már értem, miért tud így működni nálatok a dolog :) Nagyon tetszik, ahogy csinálod, főleg, amit a közös esti imátokról írsz. Ezt hogy kezdtétek? Mert csak halványan említed, hogy régebben nehéz volt ottartani a gyerekeket. Nálunk is este van családi áhitat - egyelőre a Mesélő Bibliával és így egész jól be tudnak kapcsolódni a gyerekek.
VálaszTörlésAzok a reggeli kezdések is nagyon tetszenek, én is úgy szeretném majd kezdeni a napokat... remélem hamarosan.
Kedves Virág!
VálaszTörlésNem tudom, ismeri-e, hát engedje meg, hogy a figyelmébe ajánljam Meryl Doney: Hogyan jött hozzánk a Biblia című ismeretterjesztő könyvét, amit én is nagyon szerettem gyerekkoromban, és remélem, az én gyerekeimnek is tetszeni fog, ha egyszer "belenőnek". Érdekes, közérthető és felekezettől függetlenül használható olvasmány.
Üdvözlettel egy hálás olvasója.