2010. november 16., kedd

Hol van Soma?

Reggel, amikor ébresztettem volna a gyerekeket, Somát sehol nem találtam.
Az ágya üres volt...rendben - gondoltam, szoktak ilyet csinálni, hogy felkelnek titokban, felöltöznek csendben, és rámugranak valahonnan valamilyen iszonyatos üvöltés kíséretében, hogy vegyem már észre, ők már régen túl vannak a reggeli dolgokon, frissek, fürgék a mai napra, itt nekem kellene összeszednem magam végre...
De nem, most semmi üvöltés...
Soma sehol.
Na, gondoltam, akkor nézzük Emesét, legalább ő kezdjen hozzá a fogmosáshoz.
Ez a kép fogadott:


Ébresztés után Soma gyorsan megnyugtatott, ne aggódjak, nem leszbikusak. Huh...akkor már csak az a kérdés, jól aludtak-e így, mint a heringek a dobozban...

17 megjegyzés:

  1. tiszta szerencse, hogy nem leszbikusak :DDDD

    VálaszTörlés
  2. Naigen...azóta is azon gondolkozom, hogyan térjek vissza a témára. Nem ártana egy kis rendbetétel a fejecskékben. Csak még nem tértem magamhoz. :)

    VálaszTörlés
  3. Lám-lám, Borókámnak csak igaza van :)- nem jó egyedül aludni :)

    VálaszTörlés
  4. Most én is elgondolkoztam, hogy a gyerekeim milyen elméleteket gyárthatnak félinformációkból - már azokon kívül, amiket hasonló elszólásokból véletlenül megtudok. :)))

    VálaszTörlés
  5. Hát ez valóban nagy szerencse! :-DDDDD

    Egyszer mi is ráhoztuk a frászt anyuékra tesómmal. Akkoriban még csak 3 lovunk volt, benn laktunk a városban, de csak egyutcányira a városhatártól, hatalmas kertünk volt, ott laktak a lovak. Nekünk kedvünk támadt napfölkeltét nézni lóhátról. Ehhez az kellett, hogy - mivel nyár volt, július, amikor az első fények már hajnal fél 4 körül előbukkannak - mi már fél 3-kor kimenjünk a lovakkal. Kiosontunk a házból, a lovakat úgy vezettük ki, hogy ne lépjenek a járdára, ne csattanjon a patkójuk a kövön, az utcasarkon ültünk föl és hajrá, kilovagoltunk a Zagyvagátig, mellette a bikalegelőn gyönyörű a napfölkelte.
    Reggelente családi hagyomány volt nálunk, hogy apa kelt föl elsőnek, főzött kávét, kakaót, azzal ébresztett mindenkit és együtt a hálószobában megittuk, úgy indult a nap. Aznap reggel is elkészített mindent, felhozta, közben anyu indult szólni nekünk. Jött vissza, hogy János, a gyerekek nincsenek meg! Erre apu nyugodtan felállt és csak annyit mondott: megnézem a lovakat. Mire anyu: Nem érted, eltűntek a gyerekek!!!! De apu csak kinézett az istállóba, majd halál nyugodtan közölte anyuval, hogy két ló is hiányzik. Vagyis nincs semmi baj. Mert minden bizonnyal a lovakkal vagyunk. Akkor kéne csak minket keresni, ha a lovak megvolnának. De csak nyugi, igyák meg a kávét, elő fogunk kerülni hamarosan, Csillában és Aldátóban lehet bízni, hazahozzák a kölköket. És valóban, hamarosan otthon voltunk. :-))) Igazából alig késtünk a reggeli szertartásról - ha csak 10 perccel korábban hazaérünk, meg se tudja senki, hogy nem voltunk otthon. :-)))

    VálaszTörlés
  6. Ja, és nagyon tetszik a tündéres falvédő!

    VálaszTörlés
  7. @HJuice: mint kiderült, az én kisebb gyerekeim azt hitték, hogy a szerzetes barátaink -akár csak duncan macleod- több száz éve ott vannak a kolostorban... ez úgy derült ki, hogy a templom építéséről beszélgettünk, mire az egyik kicsi megkérdezte, hogy :-és Patrik testvér is hordta a téglát???
    először azt hittem, csak időben nem tudja elhelyezni a dolgot, ugyhogy megkérdeztem:
    -szerinted apa hány éves??
    -40
    -kicsit kevesebb de jó, és szerinted Patrik hány éves?
    -700.
    /Patrik 40 és nem is néz ki többnek/
    aztán kifejtette elméletét arról, hogy a szerzetesek sok száz évig élnek és őrzik a templomokat /meg tudnak "karddal karatézni"/ Ok hogy az 5 éves Dorcim ezt előadta, de a 11éves Málna is helyesnek tartotta az elméletet, és még a két nagyobb se röhögött teli torokból..

    VálaszTörlés
  8. Jaj de édesek :) Azért az szerencse, hogy nem leszbikusak :D

    VálaszTörlés
  9. Adina, ezen én is oskat gondolkodtam már. merthogy örök a probléma. Én is szomorkodom, ha egyedül kell aludni. Szegény gyerekeink meg szinte két évtizedig egyedül alszanak. Nem is tudom, én hogy bírtam ki. :)

    VálaszTörlés
  10. Hjuice, szerintem elképednénk rendesen. Nálunk Zsombi elég jól emlékszik a kiskorában meglévő gondolataira. Egyszer-egyszer elmesél belőle, és dőlünk a nevetéstől.
    Pl. amikor elköltöztünk az előző házunkból, mert már nagyon pici volt.
    Ugye mondtuk nekik is, hogy kinőttük a házat...napokig rettegett, hogy óriás lesz belőle.
    Vagy amikor majomkenyérfát kapott a keresztszüleitől, és mi nem tudtuk, miért nem akarja a szobájában tartani...na persze, mi arról sem tudtuk, hogy a Kis herceget olvassa éppen. :)

    VálaszTörlés
  11. Gabka, ezen nagyot nevettem! Aranyos történet! :)

    VálaszTörlés
  12. Náncsi, nemhiába emlegetik a szerzetesek az örök életet! :)

    VálaszTörlés
  13. Olyan, mintha ezt a topikot innen indította volna valaki:
    http://www.nlcafe.hu/forum/?fid=441&topicid=271080

    :)))

    VálaszTörlés
  14. Hát köszönöm,mert rég nevettem ilyen jóízűet!:)
    Édesek!!!és milyen "felvilágosultak"!:)
    őrület,hogy mennyit változott a világ ,én majdnem felnőtt koromban tudtam meg,hogy vannak azonos neműekhez vonzódóak....Bár akkor a rossz bácsik voltak többen,azért azt tudtam.:(

    VálaszTörlés
  15. HJuice, tényleg! :)
    Mammka, hát bizony nagyot fordult a világ!
    Tűzhely, köszi! :))

    VálaszTörlés