Vacak

Vacak él és virul, de a betegsége - úgy érzem - egyre szövevényesebb.

Ezt inkább majd akkor részletezem, ha legalább valami konkrétumot is tudok írni a tüneteken kívül. Egyelőre az nyugtat meg csupán, hogy jó állatorvos kezeiben van.

Arra szavakat sem találok, mennyire a szívünkhöz nőtt. 

Soma verbálisan magasabb szinten áll nálam, ezért az ő szavait idézem:

"Amióta Vacak velünk van, azóta olyan egyszerű az életem: MINDEN JÓ"

Vacak hihetetlenül simulékony. Elég, ha csúnyán nézek rá, már abba is hagyja, amit nem szabad. 

Ha leülök dolgozni, odafekszik a lábamhoz, és nagyokat szunyál rajta.

Hatalmasakat lehet vele hancúrozni, kergetőzni. Na, ezt nem velem műveli persze, hanem Soma az, aki hívja:

"Vacak, gyere, játszunk kutyásat!"

És Vacak jön, és kutyásat játszik.

Mindent szeret, de azért legjobban mégiscsak enni. 

Mindig ott terem, ha edénycsörgést hall, vagy a kamraajtó csukódik.

Ha ő választana menüt, akkor pedig a gyerekek hazahozott tízóraiját kérné.

Ha ez nincs, akkor legalább abból a tejbegrízből, amit Mesi főzött.

Csak egy nyalást...

(persze tejet ugye nem szabad adni neki)

Sok barátja van a környéken.

Először is Alfi, a szomszéd vizsla. Minden séta alkalmával lecövekel egy kicsit a kerítés előtt, hátha Alfi is éppen akkor indul, mint mi.

Aztán Mona, a labrador csajszi, 

Beni, a 6 hónapos golden srác, és 

Bucs, a hatalmas darab berni pásztor. 

Ma pedig újabb barátot szerzett. 

Hat kutyussal voltunk sétálni a veresi tónál. Négyen olyan vehemens kutyusok voltak, akiktől illő távolságot tartott a mi széplelkű Vackunk. :)

Akitől nem félt, az Rizike, a nyolc hetes mudi volt.

Alig várjuk a kutyaovit, hátha ott egy kicsit megjön az önbizalma. Sajnos még a következő hétvégéig várnia kell.

Addig is tanulja, hogy vannak ártalmatlan dolgok, amiktől  szintén nem kell félni. 

Ilyen a hulahopp karika átlépése is.

(Külön gratulációt kérek, amiért a 7347514514625124. videó sikerült, azaz mind a két kutya átlépett a karikán fél percen belül, és Soma sem mondta Mesinek, hogy hogyan KÉNE azt csinálnia, ami még eddig egyiküknek sem jött össze. :))

Egyébként nem egy félős kutya, a benti zajokat megszokta, fel sem kapja a fejét, ha elindul a turmix, vagy a porszívó. De puszit adni egymásnak rizikós :) cuppanásra a legmélyebb álmából is felriad. 

Nemsokára elkezdjük az intenzív autóhoz szoktatást, mert ott bizony gyakran eldobja a taccsot szegénykém. 

Már kinéztük a ketrecet, amiben kényelmesen utazhat majd velünk, hogy nagyokat tudjunk együtt kirándulni.

Ugye, jön már a tavasz? :)