2012. január 26., csütörtök

Ebéd kettesben

Ahogy végignézek az életünkön, elmondhatom, minden álmom valóra válik szép lassan.
Még az is, hogy István itthonról tudjon dolgozni.
A munka így sokkal hatékonyabb, mert nem megy el több óra a munkahelyre való eljutással, majd ugyanez hazafelé. Persze ami engem érint, én annak örülök, hogy több időt tudunk a gyerekekkel együtt tölteni.
Délután 5-8 között szünetelhet a munka, amikor pedig a gyerekek már alszanak, akkor be tudja pótolni az itt kieső időt.
És a főnyeremény: együtt ebédelhetünk! Ráadásul akár kettesben is.

Tegnap az egyik kedvencét főztem: levest marhahúsból, velős-csonttal.
A leves után kenyeret pirítottam, a forró csontból kirázogattam a velőt. A pirítósra kenve, sózva, lilahagymával fejedelmi volt.
Ti szoktatok velőt enni? Bevallom, én elmúltam 30 éves, mikor először készítettem, és meg mertem kóstolni.


A csontot persze Vacak kapta. :)
Eleinte azt hitte, ez a csont maga a Főellenség, és jól megugatta! Miután a csont behódolt, összebarátkoztak. 
Annyira, hogy szerintem a csonttal álmodott.


De még álmában is szemmel tartotta...



18 megjegyzés:

  1. Édesapám készített utoljára gyerekkoromban velőscsontot. És az emlékezetemben még él, hogy nagyon is ízlett a velő a pirítóson... Milyen klassz lenne megint elkészíteni...
    Te hogyan készíted? Van valami specifikus a marhahúslevesbe való belefőzésen kívül (vagy valami a marhahúslevessel kapcsolatosan)? És mire kell odafigyelni az alapanyagok (velőscsont) vásárlásakor?
    Komolyan úgy nosztalgiáznék...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Manka, rémesen egyszerű elkészíteni.
      Először odateszem a marhahúst (lábszárat szoktam venni) és a csontot főni. Ha hideg vízben teszed fel, állítólag a leve lesz finomabb, ha eleve forró vizet öntesz a húsra, akkor a hús marad ízletesebb. A főzővízbe tettem a házi vegetából.
      http://gyereketeto.blogspot.com/2011/10/vegeta-hazilag.html
      Majd nekiláttam a zöldségeket pucolni, mosni, vágni, és ezeket is hozzátettem a leveshez.
      Lassú tűzön, 4-5 óráig főzöm, én akkor szeretem, ha a marhahusi omlósan puha. :)
      A gyerekeink sok tésztával szeretik, ehhez cérnametéltet szoktam főzni. A leves levéből veszek ki hozzá, majd felöntöm vízzel, ebben főzöm a tésztát.
      Amikor a tészta is kész, leszűröm a levest, külön tálba teszem a húst, a zöldséget, a tésztát, és a levet. Mindenki összeválogatja, miből, mennyit kér.
      A csontnál arra figyelek, hogy valóban legyen benne velő, ehhez a legjobb amikor fűrészelve vannak a csontok, olyan 30 cm körüliek, és látom, hogy bizony van benne velő bőven. :)
      De semmi ördöngősség nincsen ám benne! Viszont valódi egytálétel, én gyakran készítem.
      A húst szoktuk tormával enni a leves után.

      Törlés
    2. Én egy hentestől úgy tanultam, hogy a velőscsontot a végén kell csak beletenni, mert hamar megfő a velő, és mielőtt belerakom a levesbe, a két végét sóba mártogatom, akkor nem fő ki belőle a lényeg, a finom velő. Mi is nagyon szeretjük! Csak vigyázni kell vele, mert nehéz étel.
      A kettesben ebéd annyira jó! Én is élvezem, ha véletlenül itthon van a férjem hét közben, és együtt ehetünk csak mi ketten...
      logopédus kollégád

      Törlés
    3. Köszönöm!
      Most már jól fel vagyok fegyverkezve tanáccsal. Apukámat is megkérdeztem, ő hogyan csinálja. Ő is elmondta a marhahúsleveses verziót, de ő kb. 3 kg velős csontból szokott erőlevest főzni. Azt is elmondta, a kiütögetett velőt füstölt szalonna zsírján megfuttatva, fokhagymával és pirospaprikával ízesítve szokta pirítósra tenni. Asszem elég nagy gurmand az öreg... :D

      Törlés
    4. Húú, Manka, ez igen!
      Én is 3 kg velőscsontot vettem pont. :) Alig várom, hogy megint ráéhezzünk, mert a papád-féle verziót fogom kipróbálni! :))))

      Törlés
  2. Igen, nekem is édesapám adta az első falatokat és a mai napig nagyon jó "velős partit" szoktunk vele tartani, mert a család többi tagja annyira nem rajong érte. A képedet látva most ismét kedvet kaptam hozzá!

    VálaszTörlés
  3. Oh en is szeretem (nem a csontot) a velot!

    VálaszTörlés
  4. Óhhhh, nagyon szeretjük!!!! Pirospaprikával megszórva, vastagon megkenve a pirítóst velővel! :D Nem egy fogyókúrás kaja, de nagyon jó!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ha keveset eszünk belőle, ez is fogyókúrás. :)))

      Törlés
  5. nekem a marhavelő nem izlett, a disznó csontból ki bányászott velő viszont igen:)) a levesben főtt húst pedig nem tormával (néha azzal is) hanem fokhagyma szósszal esszük.,,. megyek levest főzni:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jé, van különbség? Bár sertésvelőt még sosem ettem. Azt is csontból szeded?

      Törlés
  6. Idilli kép..Gratulálok!:)..és a velős pirítóst is megenném...Hajni

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hajni, köszi. Ma újabb csontot fog kapni. :) És az idill így folytatódik nap mint nap. :)

      Törlés
  7. Én nem eszem semmi belsőséget, de a kutyusos képek csúcsak, főleg a második! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi, Timi! Elvből nem eszel vagy simán nem szereted?

      Törlés
  8. Az utolsó 2 kép Vacakról fantasztikus!!!!!!!!!!!!!!

    VálaszTörlés