Az a bizonyos félévi...

...igen, a bizonyítvány.

Talán túl nagy jelentőséget tulajdonítunk neki.

Örök példa számomra Zsombor fiam, akinek soha nem sikerült matekból ötösnek lennie. Mégis felvették egy jónevű nyolcosztályos gimnáziumba. És ott is mindig négyes volt matekból. Nem értettem. 

Miért látom én azt, hogy igenis kifejezetten jó esze van hozzá. Hiszen alig volt 4 éves, mikor ismerte az órát. De nem úgy, hogy "az ott a tiktakk", hanem ha megkérdeztem, hány óra van, azt válaszolta, hogy fél négy múlt két perccel.  5 évesen tudott szorozni, megértette egy pillanat alatt az osztást, kiszámolta, mennyit fizetünk majd a boltban.

Szóval a rozsdás bökőt a nyakamhoz engedtem volna, hogy mindig ötöse lesz matekból. 

És nem, és nem, és nem.

Aztán volt egy fölöslegesnek látszó körünk az egyik piarista gimnáziumban. Ott Vízhányó Zsolt Tanár Úr (igen, csupa nagy betűvel) kezei alá került Zsombor. Az első jegyei kettesek voltak, de félévkor már ötöst kapott.
Életében először.
Igaz, sokszor éjfélig ült egy-egy példa felett. És akkor egy reggel azt mondta, ő matematika tanár lesz. Olyan, mint Vízhányó Zsolt. Ha jól emlékszem, ezt hívják példaképnek...és annyira kevés van belőlük.
Aztán vissza került a régi gimnáziumba, és egy évvel korábban választott fakultációt is, természetesen a matekot.
Amilyen mázlija van, ismét egy nagyszerű tanár - Holló Gábor tanár Úr - tanítja.
Az Arany Dániel  országos tanulmányi verseny második fordulójára egyedül ő jutott tovább a csoportból.
De félévkor négyest kapott.

Természetesen nem kaptam a  szívemhez, mert tökéletesen immunis lettem az utóbbi időben.
Zsombort sem viselte meg a dolog, kiment az Educatio 2012-re, meg sem állt az ELTE matematikus szak standjáig, ott megszerzett minden információt, és teszi a dolgát. A jegyei csak utolsó két évben számítanak be, az meg még csak jövőre lesz. Ha ismét négyest kapna, legfeljebb duplázik majd.

Mindezt csak azért meséltem el, hogy tudjátok, egy négyes nem a világ. De szerintem egy hármas sem az. Sőt, adott esetben egy kettes sem.

A két kicsivel rengeteget tanultam együtt idén is. Hazajönnek a suliból, ebédelünk, beszélgetünk, és lecke.
Együtt. Másfél-két óra, de szinte mindent ellenőriztem, kikérdeztem, kijavítottam.
Sokan mondják, ne tanuljunk együtt a gyerekkel, mert akkor sosem lesz önálló. Ezzel egyet is értek. Amíg itthon oktattam őket, rengeteget tanultak önállóan.
De az iskola más. Kevés olyan gyereket ismerek, aki nem kap napi segítséget a szüleitől, és mégis kitűnő tanuló.
 Mert bizony elfelejtik, hogy holnap lesz kedd, és holnap lesz a dolgozat is. Nem figyelik, mikor van az utolsó lecke természetből, és bizony abból is jegy kerekedik hamarosan. Azt se bánják, hogy kevés jegyük van, tehát biztosan fognak felelni. Igen, ilyen apróságokon múlhat egy félévi, év végi ötös!
Nos, Emese kitűnő lett.
Somának három négyese lett.
1. Matekból.  :)
Nem, nem vettem a szívemre, sokszor összead kivonás helyett, vagy kifelejt egy részfeladatot. De ugyanolyan jó képességű matematikából, mint Zsombor.
2.Természetből.
Igaz, a témazárói ötösök lettek, de bizony egyszer becsúszott egy hármas röpdolgozat. És az iskolarendszer nem tűri ezeket a kihágásokat.
3. Nyelvtanból
Sajnos a helyesírása igen sok kívánnivalót hagy maga után.

Mesi felvételit is írt, ugyanabba a nyolcosztályos gimibe menne, ahová a nagyok is járnak. Somának pedig most jön az igazi hajtás, az év végi jegyei beszámítanak a jövő évi felvételibe.

Hát így állunk. :)