2011. december 12., hétfő

Puding házilag

Tavaly szervezettebben éltünk. 
A két kicsivel itthon tanultam, nem volt iskola, nem volt lecke a szó hagyományos értelmében. Volt viszont idő...:)
És volt Rend is kéremszépen.
És egyik nap tejbegríz, másik nap puding.
És ez így ment napról napra, és senki nem panaszkodott, hogy ez a Rend unalmas.

Emese főzte. 
(Nem kell megijedni, ezen kívül tojásrántottát is tud készíteni.)
Én tanítottam. Na persze, hogy tanítottam? Végy egy zacskó pudingport....így.

Most már tudom, teljesen mellélőttem. Eszembe sem jutott, hogy a recept máshogy kezdődik.


Szóval végy 6 tojást, válaszd szét a sárgáját a fehérjétől.
(Ha a sárgáját egy nagyobb méretű teflon edénybe teszed, az utómunkálatok egy részétől megmenekülsz.)
A sárgáját keverd el alaposan 12 evőkanál vaníliás cukorral, és ha elkészült már a vanília esszenciád, akkor csepegtess ebből is 5-6 cseppet. 
Egy evőkanál rumot is adhatsz hozzá, az alkoholtartalma majd elpárolog, de az íze benne marad.

Amikor ezzel elkészültél, keverd össze 12 evőkanál étkezési keményítővel.
Utána szép lassan, és alaposan keverd el 1.5 liter hideg tejjel. Lassan adagold a tejet, eleinte csak evőkanállal, nehogy csomós legyen!

Amikor beleöntötted az összes tejet, tedd fel főni a lábost pudingostul.
Én a legnagyobb lángon főztem, de egy percre sem hagytam abba a kevergetést. Ráadásul egy habverővel kevertem folyamatosan.

Egyszer csak elkezd sűrűsödni, és akkor már csak egy kicsit kell kitartani.

Ha a kiborítós változathoz ragaszkodsz, akkor hideg vízzel kiöblített tálkákba öntsd hűlni.
Ha viszont melegen szeretnéd enni, felesleges öblögetni, egyből szedheted tálkákba.

(csokis pudinghoz egy tábla étcsokit keverj bele a forró pudingba)



2011. december 9., péntek

Vanília esszencia készítése házilag

Lassan megnyitom a  házi laboromat. :)
Nagyon élvezem, hogy itthon, a saját konyhámban kotyvasztom mindazt, amit a boltban is megvehetnék.
Ráadásul a gyerekek, és István is hálás kóstolgatói, próbálgatói az új ízeknek, illatoknak.

Egy hete készül a vanília esszencia, és mostanra megérett arra, hogy veletek is megosszam.
Bátran állítom, érdemes nekiállni.




2011. december 8., csütörtök

Ötletek a fa alá...

Hogy mi legyen a fa alatt...nézzük csak...

Hát először is egy ilyen papucs, hogy ha éjjel elindulok szaloncukrot csenni a fáról, akkor lássam, merre menjek. Eddig az orrom vezetett. :)


Istvánnak ilyen ecsettartót kérek majd, mert még 10 év után is találok a parkettán festékpacákat, angolvörösre festett nyílászáróink után.


A gyerekek pedig ilyen csini krumplihámozó tálat kapnak majd; tuti azon vesznek össze, ki pucolhat több krumplit. Bár akkor meg minek...veszekedéstéma akad enélkül is. Na de akkor is...


Végül még egy jó ötlet...ha nyolc ilyen bicónk volna, akkor be tudnék állni télen a garázsba, és nem kellene a jeget kaparni reggelente a kocsiról...


Ti mit szeretnétek?

2011. december 6., kedd

Közeleg...

a karácsony, és...az 500. olvasó :)
Még nem látom, de bármikor megérkezhet.
S bár a váratlan vendégeknek is megvan a maga varázsuk, ezennel leleplezem magam, s megmutatom, mivel készültem.
Mivel két esemény is okot szolgáltat az ünneplésre, így két csomagot sorsolok majd a jelentkezők között.

Íme az egyik: hangulathoz igazodó kitűzők filcből varrva.

Mosolygó bárányfelhő
Mosolygó pirítós a reggeli kapkodáshoz
Málnás jégkrém, hogy mindig rózsaszínben lásd a világot


És a másik: egy karácsonyi kitűző


Remélem, hamarosan mindkettő meleg télikabátokra kerül. :)

A játékhoz nem kell mást tenned, mint hagyni egy megjegyzést a poszt után, és a blogodban ( ha van) meghirdetni a játékot. 
Amikor meglesz az 500. olvasóm, azonnal sorsolok! 
(Minden reggel és este biztosan ránézek majd a blogra)




Zserbógolyó

Már több fémdobozt megtöltöttünk sütikkel, ma pedig befejeztem a zserbógolyót is.
Ez tipikusan olyan édesség, ami több napig készül.

1-2.nap

40 dkg aszalt sárgabarackot beáztatunk 2-3 dl barackpálinkába.

3.nap

Botmixerrel összezúzzuk a barackot, és összegyúrjuk 40 dkg cukorral darált dióval.
Ebből golyóbisokat formázunk, és félretesszük szikkadni.

5.nap

Bevonjuk csokoládéval. 
Karácsonyig műanyag dobozban tartom, amire csak lazán ráhelyezem a fedelét, nem szabad lezárni teljesen, mert a csokinak nem tesz jót.


A gyerekeknek szánt változat ugyanígy készül, csak aszalt barackot narancslében áztatjuk, vagy használhatunk simán baracklekvárt is.

Fényfüzér újra gondolva

Ha már a kültéri fényfüzért felújítottuk, úgy igazságos, hogy a benti is új ruhát kapjon.
Első nekifutásra fehér tulipánokat nemezeltünk, és azt hiszem, maradunk is ennél a verziónál. 
Karácsonykor a fát díszíti majd, utána lestoppolták a lányok, náluk lesz majd hangulatvilágítás. 


Elkészíteni nagyon egyszerű. 

Hozzávalók:
fagolyók, vagy diók
nemezgyapjú
hagyományos szappan


A golyókat, vagy diókat bevonjuk a nemezgyapjúval, és addig szappanozzuk meleg víz segítségével, míg össze nem állnak a gyapjúszálak, és semmi nem látszik a fagolyóból, dióból.


Utána egy éjszakára a radiátorra tesszük, várjuk, hogy megszáradjon.
Majd öt vágást ejtünk rajta, mint a képen is látható.
A fagolyót/diót kivesszük belőle, és a másik oldalon is megvágjuk.
Ráhúzzuk a  füzér égőjére, és készen is vagyunk.


2011. december 5., hétfő

Kérlek, drukkoljatok!

Nehéz dolgunk lesz...Mesi és Soma összefogtak, és elhatározták, el kell érkeznie az Igazság pillanatának!
De meg lehet-e lesni videón a Mikulást?


A dalt ismeritek? Nálunk ez a legkedvesebb.
:)



Szent Miklós a hulló hóban puttonyával körbejár. 
Bekopogtat minden házba, minden szegényt megtalál. 
Mosoly ül az öreg arcán, merre ő megy hull a hó, 
röpíti szél, szánkó. 
Nálunk hagyja a szívét, reánk szórja örömét, 
nekünk adja jókedvét.

Ajándékát hátán hordja, szíve csupa szeretet. 
Sose nézi, jó vagy, rossz vagy? Szeret minden gyereket. 
Mosoly ül az öreg arcán, merre ő megy hull a hó,
röpíti szél, szánkó. 
Nálunk hagyja a szívét, reánk szórja örömét, 
nekünk adja jókedvét.

Ajándéka nem az arany, nem is hamis földi kincs. 
Szeretetet, víg örömet, olyat hoz, mi nekünk nincs! 
Mosoly ül az öreg arcán, merre ő megy hull a hó,
röpíti szél, szánkó. 
Nálunk hagyja a szívét, reánk szórja örömét, 
nekünk adja jókedvét.

Ezen a szép téli estén kövessük a példáját, 
vidám, boldog nevetéssel ünnepeljük Mikulást. 
Mosoly ül az öreg arcán, merre ő megy hull a hó, 
röpíti szél, szánkó. 
Nálunk hagyja a szívét, reánk szórja örömét, 
nekünk adja jókedvét. 
 

Hagyományaink - készülődésünk 2.

Mindig megdöbbentem, amikor itt-ott azt hallottam, hogy "ma este akkor büntetésből nem lesz mese".
Vannak dolgok, amivel sosem büntettünk: a mese és mozgás megvonásával.
Nálunk minden este volt mese. Mostanában ritkulnak már a felolvasások, de éppen egy-két hete olvasta el István a Kis herceget a két kisebbnek. 
Hiába, már ők is önállóan olvasnak.
Advent idején azonban mindig előveszünk egy könyvet, amit együtt hallgatunk végig. Régebben mi olvastuk fel, de mostanában már a gyerekek is aktívan részt vesznek benne. 
Idén Karl May-tól a Szentesté-re esett a választás.
Bizony, már Soma is felolvasó volt!


S hogy lássátok, a felolvasás igazi közösségi élmény, megosztom ezt a képet is veletek. :)


(Tavaly a Legeslegszebb Betlehemest olvastuk.)

Nem múlhat el hétvége valami közös kézműveskedés nélkül sem. Mostanában sajnos kevés lehetőség kínálkozik arra, hogy együtt alkossunk valamit, mert a suli-vívás duó alaposan lekötik az időbeosztásunkat.
De hétvégén szabad a pálya! :)
Rengeteg üres dobozunk gyűlt össze az utóbbi időben, főleg, mióta kincsként nézek rájuk.
Ezekre Soma és Mesi sniccerrel ablakot vágtak, majd arany akrilfestékkel befestették.



A tetejükre fenyőmulcsot ragasztottunk, és befújtuk hóspray-vel.
Így téli házikókká varázsolták a dobozokat.
A házikókat összeragasztottuk, és belefűztük a fényfüzért. (ennek külön kis lyukat kell vágni)
István csinos lécet rittyentett alájuk, és már lógott is a bejárat felett.


Kicsit csálé, de a sötétben nagyon jól mutat. Ígérem, teszek fel képet arról is.

Szombaton még adventi vásárban is voltunk, mi, lányok. Sajnos esett az eső, így képek nem készültek. :(((
Azt hiszem, sikerült bebizonyítanunk a fiúknak, hogy igenis van értelme végighömpölyögni a tömegben dacolva esővel, hideggel. :)
Íme...


2011. december 2., péntek

Hagyományaink - készülődésünk 1.

Amikor Istvánnal még csak együtt jártunk, sokat beszélgettünk arról, milyen élményeket hoztunk magunkkal egy-egy ünnep kapcsán.
A mi családunkban kicsit minden "ahogy esett, úgy puffant", amolyan spontán módon szerveződött ünnepeink voltak. Van ám ennek rengeteg előnye, hiszen nem voltak kőbe vésett, mindenki által nyűgnek érzett szabályok. Egy ünnep mindig úgy zajlott, ahogy mindenkinek jó volt. Nálunk otthon a gyerekek is formálhatták a szülőket, és hát meg is tettük. Ez azonban néha fejetlenségbe torkollott, mert mindenki mást gondolt fontosnak.
Istvánéknál viszont mindig "rendben" zajlottak az ünnepek. Abban a rendben, ahogy az édesanyja akarta. Apelláta nem volt, ha nem tetszett neki valami, maximum csendben mondott rá igent.

El tudjátok képzelni az első házasságban töltött karácsonyunkat?
Gyönyörű volt. 
Előtte minden percét átbeszéltük, és minden úgy zajlott, ahogy mi szerettük volna.

Igyekeztünk mindkét család pozitívumait megőrizni. Én a spontaneitást, a változásokhoz való rugalmas hozzáállást tettem a közös kosárba, István pedig a hagyományok megőrzését, az állandóságot képviseli.

Így lett az első évektől kedvenc adventi játékunk az "Angyalkázás".
Régebben minden nap új angyalkát húztunk, akinek egész nap folyamán kedveskedünk anélkül, hogy felfednénk kilétünket, azaz angyal mivoltunkat. 
Nemrég azonban felvetettem a játékszabályok módosítását (tudjátok, én vagyok a spontán és rugalmas). Szerettem volna, ha inkább egy hétre húzzuk az angyalkákat, ugyanis volt olyan nap, amikor nem is láttam a pártfogoltamat. 
Így nagyon kevés alkalom kínálkozott a "kedveskedésre" is. Miután mindenki bőszen helyeselt, (csak remélni tudom, hogy valóban így is gondolták) a szabályok változtatását szavaztuk meg.

Most aztán rengeteg alkalom kínálkozik arra, hogy apró dolgokkal megszépítsük egymás hétköznapjait.
Tegnap például ez várt engem:


Ilyen finomságot rejtett:


Aztán persze az Angyalkám elpakolt a konyhában is, nem húzta az időt a leckeírással, mégis szépen dolgozott. 
Marcinak meg nem kellett beágyaznia, mert mire odanézett, már rendben volt az ágya, Csincsi radírozós tollat talált az íróasztalán, egyik-másik cipőből pedig TúróRudi került elő... 

Az első héten megírtuk az adventi "céljainkat" is. Hétről hétre ügyelünk arra, hogy teljesüljenek is. 
A célokat mindenki magának tűzi ki, magának fogalmazza meg, és maga dönti el, mit oszt meg ezekből a családdal, illetve velünk.


Minden hétvégén együtt készítünk valamilyen süteményt, amit éppencsak megkóstolunk, és eltesszük az ünnepre.
Legtöbbjükben a dió a főszereplő, így az advent diótöréssel indul. Eközben a Diótörőt hallgatjuk.
Most is úgy volt, mint máskor:
kettesben kezdtük Istvánnal a munkát. Gyertyát gyújtottunk, bekapcsoltuk a zenét, és elkezdtük törni a diót.
(ha munkára hívjuk a gyerekeket, akkor mindegyiknek rengeteg tanulnivalója akad....)
Aztán amikor látták, hogy ez csak munkának álcázott élvezet, szép lassan kisündörögtek mellénk.
A zenét egyre halkabbra vettük, hogy jobban halljuk egymást.  


A diótörés után megnéztük EZT az angol nyelvű kis mesét is. Bizony, már Emese is rengeteg ismerős szót, kifejezést elkapott belőle.

Ezen a hétvégén a lányokkal adventi vásárba megyünk, a fiúk pedig elkezdik a ház díszítését.
Amit együtt sütünk, az legyen maradjon meglepetés. :)

2011. december 1., csütörtök

Bibibííí! :)

Ez egy dicsekvős bejegyzés, lehet irigykedni.
:)

Lucától kaptam, ő festette.
Nagyon tetszik, és büszke vagyok rá, hogy olyat tud, amit én még meg sem mertem próbálni. :)


Köszönöm, Lucus, innen is. :)