Lovak - lapbook 4.rész

Ma a lovak jegyeit vettük át. Csincsi összeszedte a legismertebb arcjegyeket, a lábak jegyeiről már írtam itt.

Ezt a lapot így hajtottuk meg, és egy kis füzetet kaptunk ily módon.

A bátrabbakat ismét lóvá tettük. :)

Most arcjegyeket festettünk.

És persze volt bohóckodás is, mint mindig. :)

Üdv nektek, otthoniak! 

Jaj, a sütikép nem maradhat ám el ma sem!

Volt barackvágás, és porcukor szórás. Csoda, hogy jutott a sütire is. :)

Lovak - lapbook 3.rész

Ahhoz, hogy ilyen kekszlovat tudjunk uzsonnázni,

mindenkinek keményen dolgozni kellett. Törtük a kekszet, törtük, 

amíg apró nem lett.

A fiúk is dolgoztak ám!

Aztán kiderült, a lovak is eltévednek néha. Leginkább, ha mi teszünk az ügy érdekében.

Ezúttal minden gyerek kedvence, a fonalas-bujtatós játék következett!

A végén mindig ott a bukta: a lovakat vissza kell vezetni az istállóba, ehhez pedig ki kell bogozni a fonalat.

Ez nem is olyan könnyű feladat, de végül mindenki megoldotta. 

Csoda és Kósza ismét sok galibát okozott. 

Közkívánatra két fejezetet is felolvastam belőle.

A mai kézművesünk egy mozaik-paci volt.

Aprólékos, precíz munkát igényelt, és le a kalappal minden gyerkőc előtt, mert mindenki kitartóan dolgozott.

Ilyen lovacskák kerültek ki a szorgos kezek közül. :)

Haladtunk a  lapbook töltögetésével is.

Lovak - lapbook 2.rész

A második napon ellátogattunk a közeli lovardába. Etettünk pónit, 

Láttunk törpemalacokat, nyuszit, kecskét, csacsit, tyúkokat.

A hosszú sétán egyesek kifáradtak. :)

A versenyre azonban felfrissültek, és mindenki megkapta a jól megérdemelt díjat. :)

Az uzsonnáért ismét mindenki megdolgozott.

Volt almás pite csillagokkal a tetején...

és volt sült almás deres is. 

Ma megtanultuk, hogyan látnak, hallanak, szaglásznak, éreznek a lovak.

A kisebbek megtanulták, hogyan hívnánk az apukánkat, anyukánkat, ha lovak lennénk. És hogy mi a neve a lókölöknek. :)

A nagyobbakkal más lovas kifejezéseket is megbeszéltünk, ők ezekkel is kiegészítették a lapbook-ot.

Csoda és Kósza története is folytatódott, ma a Közlekedési Múzeumban rosszalkodtak egy nagyot. :)

Lovak - lapbook 1.rész

Július első hete a lovak jegyében telik. Valami tényleg lehet a levegőben, mert úgy néz ki, igazán lovas hetünk lesz, nem csupán annyira, amennyire eredetileg terveztem. De erről majd később.
Először is a kertet kellett lóbaráttá tenni, láthatjátok, komplett ügetőpálya lett belőle.

A leendő versenyparipák először elméleti oktatásban részesülnek: mi is a járóiskola, milyen a galopp, (vágta) ügetés, majd az ugratásokhoz mindenkinek egyénileg állítottuk be a lécek magasságait.

Az idő gyorsan röpül, szerdán már verseny....

A lovas versenyek elmaradhatatlan kelléke a díj, ami a paripák nyakába kerül majd. Ezeket ma elkészítettük.

Amíg Csoda és Kósza kalandjait olvastuk, megkelt a perec, akaromismondani patkó tészta. Hmmm, uzsonnánk fenségesre sikerült!

Lapbook is készül, melybe belekerült két füzetke is. Egy a lovak rokonairól,

és egy másik a kiscsikókról.

A lófélék családjáról ITT olvashatsz részletesen. Mi összeszedtük a jellemzőiket, mint 

• hosszúkás fej, 
• oldalt elhelyezkedő szemek,
• páratlanujjú patások rendjébe tartoznak, 
• növényevők, 
• csapatokban élnek. 

A csikókról Beatrix Stoepel: Állatgyerekek című könyvének csikókról szóló fejezetét olvastuk el.

Megtudtuk, hogy a csikókat 11 hónapig hordozza az anyakanca a méhében. Születés után egy órán belül felállnak a kiscsikók, mert genetikailag a menekülés ösztöne bennük van évezredek óta. 

Születés után nagyon fontos, hogy a kanca megszagolgassa a csikaját, mert a lovaknál bizony kegyetlen törvények uralkodnak. Ha csikó és anyja nem találkoznak, akkor a kiscsikó elveszett. Más nőstény nem neveli fel a csikót.

Nincsenek fogaik születésükkor, majd először tejfogaik bújnak ki, és akárcsak az embergyerek, 5-6 éves korában fogat vált a kiscsikó is.

 Persze rengeteg érdekes dologról olvashattok még az interneten is, mi ezeket az információkat írtuk be a csikós füzetkébe.

Merített papír házilag

Meghívókat készítünk. :)
Most van időnk, így aztán valami különlegesebbet szerettem volna. Belevágtunk a merített papír készítésébe.

Először is tanulmányoztam néhány videót a témában. Amit nem értettem kristálytisztán, azt kipótoltam a magyar leírásból.
Aztán a saját kútfejemet is beleadtam. A mi papírjaink fehér színű tojástartóból készültek.
A szárító keretünkre szúnyoghálót feszítettünk.
A többit láthatjátok a linkelt videókon.
Gyönyörű apróvirágos anyagokat vettem, amiből aztán babák és asztalterítő is készül.

Nemsokára mutatom a terítőt is, de az még alakul. :)

Mogyoróvaj házilag

A reggelek új csillaga a mogyoróvaj mifelénk. 

Régebben is készítettem már, de valahogy akkor nem kaptak rá a gyerekek. Hanem most valami lehetett a levegőben, mert az első adag egy reggel elfogyott. Zárójelben megjegyzem: hozzá 30 kifli...zárójel bezárva.

Még az a szerencse, hogy nem gasztroblogger vagyok már, különben  kisebbrendűségi érzéssel küszködnék, mikor leírom, hogy "ELKÉSZÍTÉSE".

Ugyanis annyi az egész, hogy egész földimogyorót aprítógépbe öntünk, pici só, pici barnacukor.

Beindítjuk a gépet, majd amikor már a falra mászik a sok mogyi, olvasztott vajat, esetleg olajat öntünk hozzá. Óvatosan, mert nem jó, ha lefolyik majd a kenyérről.

Lehet variálni, hogy legyenek benne darabok, vagy szinte teljesen simára aprítjuk. 

Ha darabosabban szeretitek, akkor még a durvább aprításból vegyetek ki egy kis tálkába, amit a végén vissza lehet keverni bele.

(Az ára meg sem közelíti a bolti árat, a 2000 Ft-os bolti falkonba kb 400 Ft-ból készült mogyoróvaj fér bele.)

Mértékegységek

Hát nem tudom, nekem meggyűlt a bajom velük.

Ráadásul nem sok logikát fedeztem fel iskolás koromban a mértékegységek kapcsolatai között, próbáltam bemagolni, mert ezt ugyebár be kell magolni, ha álmodból keltenek fel, akkor is tudni kell, stb.

Persze, az egészen alapokat azért megtanultam, de mondjuk a hektoliter-liter váltószámot egészen biztosan nem tudtam...Leéltem így életem felét, és ebben a bizonytalanságban még matematika érettségit is tettem.

Nagy szerencsémre egy matematikus-mérnökhöz mentem feleségül, így aztán az általános iskolai fogalmak kezdtek kitisztulni, néha még egy-egy gimis példát is meg tudnék oldani.

Mert a mértékegységeknek igenis logikus, szép rendje van.

Íme, a kedves férjem táblázatba foglalta.

Ez ilyen szép és egyszerű dolog.

10 éves gyerek simán meg tudja tanulni, és alkalmazni.

A zárójeles mértékegységek is léteznek, de nem használatosak.

Letölthető INNEN.

Vizsgáink.... a folytatás

Tudom, csalódást okozok sokaknak. 

Úgy döntöttem, nem fogok nyilvánosan beszámolni a vizsgáinkról. 

Előző bejegyzésemmel is éppen elég galibát okoztam magunknak, áttételesen a gyerekeimnek is.

Azt hiszem, nem vagyok jó politikus, így aztán célszerűbb, ha nem piszkálom az aknákat a föld alatt.

56 pizsama

Mindenképpen nézzétek meg az összes videót.
(KATT A CÍMRE)

Ezt pedig a szívem húzta ide. Egy OO család. :)

És akkor a többiek gyereknapja

Voltak ám más hősei is a múlt vasárnapunknak!

Csincsi és Mesi!

Úsztak egyet a Balatonban. Mivel a németek már nem ide járnak mártózni, mást nem is láttunk a vízben, csak őket. :)

...de nem csak láttuk, hanem hallottuk is...nagyon hideg volt a víz. :)

Aki nem dolgozik, ne is egyék ugyebár....Soma azonban megdolgozott a bécsis zsemléért, egymás után fogta a halakat.

Mivel még a Dunába beleesett (teljesen véletlenül, úgy, hogy a Dunának még a közelébe sem ment, hanem a Duna hömpölygött melléje), Zsombi evezős pólójában virított. Csak egy cseppet nagy rá. :)

Jelentem, én is dolgoztam. Elkészültem egy muffinnal. Igaz, nem egy tepsivel.

István természetórát tartott, dokumentálta is. Egy vizisikló snecit ebédel éppen.

Volt, aki csak élvezte a jóidőt...

...napersze miután talált egy kitinvázat, amit kinőtt a tulajdonosa. Bevallom, ilyet egészben még sosem láttam.

Aztán volt olyan is, aki annyit izgett-mozgott, hogy minden kép bemozdult róla.

Meg hát én is béna fotós vagyok. :(((

Aztán este megírtuk a  tesztet. Vagy felmérőt, témazárót, kinek hogy tetszik.

Hat gyerek mellett mi már nem is kellünk a kérdéssor összeállításához.

Szépen elmeséltünk mindent, volt rá bő két óránk Veresegyháztól Győrig.

A visszaúton nekik is volt idejük, Fonyódtól Veresegyházig, ezalatt összeírták a kérdéseket.

Itthon összefésültem csak, és maradt 37 kérdés.

Olyanok, mint mi volt a nagyszüleim Wartburgjának a rendszáma, mi az a varázsszem-cukorka, hol málnáztunk minden nyáron, milyen kisautója volt apának, stb, stb.

Már ki is javítottuk.

A jutalom bónuszkártya volt. Duplabónusz, ugyanis ők írhatták meg.

Soma már be is váltotta...

Naná, elfáradt ám szegény a sok tanulásban....