2012. november 1., csütörtök

Ünnep


Furcsa, amikor egy ünnep szomorú emlékezés, megállás egy pillanatra.
Elcsendesül bennünk a világ szava.

Számba vettük, kiket vesztettünk el...még nem hosszú a sor...

Nagyszülők, dédszülők, akik így vagy úgy, de példát adtak nekünk. Emlegetni szoktuk őket, mikor mit mondtak, milyen helyzetben mit tettek. Itt élnek közöttünk tovább.

Nemrég került hozzánk szinte egyetlen "örökségként" István szüleinek halála után ez a levél.
Egy 50 éves szerelem...






Mindketten halottak már. De ez a levél, az 50 éve lepréselt rózsa, a szalvéta még őrzi a titkot.


7 megjegyzés:

  1. Milyen gyönyörű vallomás és példamutatás: "Istené vagyok és a Tiéd..." --Ez a legtöbb.Köszönöm,hogy láthattam.

    VálaszTörlés
  2. Hát eláll a szavam... Hát csak így lehet.

    VálaszTörlés
  3. Ez valami csodálatos és megható... Köszönöm. :-)

    VálaszTörlés
  4. nincsenek szavak ... csak hála és köszönet.

    VálaszTörlés