2010. szeptember 9., csütörtök

Testnevelés

Az egyik legélvezetesebb dolog az OO-ban, hogy alkalmazkodhatunk a saját családi ritmusunkhoz.
Nagyon hálás vagyok azért, hogy nem kell korán kelteni az itthon tanuló gyerekeimet. Elég a gimnazistáknak hajnalok hajnalán utazniuk a nulladik óráikra...
Ráadásul az edzések miatt igen késői órákban érnek haza, és még akkor kezdődik velük az esti több felvonásos...hol vígjáték, hol dráma...
Amíg ezzel nem végeztünk, addig a kicsiket hiába fektetjük le, nem tudnak elaludni. Így aztán nem ritka a tíz-fél tizenegy körüli esti elalvás.

A másik hatalmas szerencse, hogy kis városunknak gyönyörű új uszodája van.


Az uszoda az iskola épületében kapott helyet, és minden iskolás hetente egy alkalommal itt tölt egy tornaórát. Emiatt aztán a nagyközönség csak korán reggel, és késő este veheti igénybe hétköznap.
Úgy döntöttünk, hogy heti egy reggel velem jönnek el úszni a kicsik, heti egy este pedig Istvánnal. 
Ma volt a reggeli úszós napunk, így 6-kor egy-egy Túró Rudival ébresztettem őket, gyorsan összepakoltunk, és lementünk az usziba. Fél héttől negyed nyolcig róttuk a hosszokat. 
Mivel mind a ketten igen jól úsznak gyorsban, háton és mellen, nem volt nehéz dolgom, csak ki kellett találnom különböző feladatokat.
  •  próbáljuk legkevesebb levegővel átúszni mellúszással a pályát
  • gyorsúszás csak jobb/bal karral-lábbal
  • hátúszás csukott szemmel, de egyenesen
  • mellúszás három tempóval a víz alatt, negyedik tempónál levegővétel
  • versenyek
Az idő gyorsan elrepült, siettünk haza, mert nagyon éhesek voltak.
Amikor 8-kor beléptünk a lakásba, rögtön konstatálták, hogy pont ilyenkor szoktak felkelni...

Szerencsére a reggeliről előre gondoskodtam. Nem volt nehéz dolgom, mert tegnap Limaránál láttam a töltött bagett-et és erről eszembe jutott, milyen régen készítettem "garlicbread"-et, mely bostoni tartózkodásom meghatárózó gasztronómiai élménye volt. Legszívesebben azt ettem volna fél évig.
Hát itthon sincs ez másképp, a gyerekekkel.
Ezen a ponton azonban szólok előre, hogy aki nem szeretne csalódni bennem, az ne olvassa tovább...:)



Ugyanis a péknél vettem pár készre sült bagettet, itthon csak bevagdostam, és a szeletek közé kentem a sóval, petrezselyemmel, zúzott fokhagymával elkevert vajat. Alufóliába csomagoltam, és a sütőben átmelegítettem. Forró teával délig pont elég volt ezeknek az éhező, hajnalban kelő OO-s gyerkőceimnek.

4 megjegyzés:

  1. Na ezért az usziért nagyon irigyellek!!! Nekünk át kell kelnünk a határon egy ilyenért...

    VálaszTörlés
  2. Eszter, ezért én is nagyon irigylem magunkat. Tényleg fantasztikus az uszi!
    :)
    Ti hogyan oldajátok meg a tesit egyébként? Abból is volt vizsga? Ha igen, hogyan?

    VálaszTörlés
  3. annyira irigyellek mondtam már????olyan jól csinálod!!!

    VálaszTörlés