2012. január 16., hétfő

Hajni, köszönöm! :)

Mikor Vacakról másodszorra írtam, Hajni a hozzászólások közt felhívta a figyelmemet egy könyvre:
Bátran állítom, életem legjobb döntése volt, hogy megvásároltam.
Nem csupán azért, mert addig nem volt semmilyen kutyanevelési könyvünk itthon, hanem mert ez a könyv alapjaiban változtathatja meg kutya és ember kapcsolatát.
Amikor arról írtam, Vacak milyen remek partner a gyereknevelésben, nyilván komolyan gondoltam, de ezek a tények senkit ne tévesszenek meg, emiatt nem szabad kutyát hozni a házhoz.
Viszont vannak pillanatok, amelyekért érdemes. :)




Azt már az elején elhatároztuk, hogy nekünk egy jól nevelt kutyánk lesz.

/Tudjátok, jól nevelt gyerekek, jól nevelt kiskutya. :))))/

Nos, a Tükör-módszernek köszönhetően igen jó úton haladunk.

 /Rossz hír: a gyereknevelésről nem jelent meg semmilyen tuti könyv, vagy módszer. :((((/

Nem hittem volna, hogy 10 hetes kiskutya már tökéletesen megérti a lényeges vezényszavakat, és készen áll rá, hogy minden körülmények között engedelmeskedni tudjon ezeknek. 
Ebben nagy segítségünkre volt Bori is, aki a Tükör módszer oktatójaként eljött hozzánk, és a gyakorlatban is megmutatta, mit, hogyan célszerű tanítani a kutyusnak.
Sok apróságra eddig nem figyeltünk.
  • Amikor valami rossz fát tesz a tűzre, és nemtetszésünknek vagyunk kénytelen hangot adni, sose nevezzük a nevén. A nevéhez csak és kizárólag jó élményeket kapcsoljon, ha azt meghallja, tudnia kell, hogy itt az ideje a gazdihoz szaladni.
  • Egy vezényszót egyszer mondunk el, különben megtanulja, hogy "ezerszer is elhangzik, ráérek engedelmeskedni..."
  • Amikor hazaérünk, nem őt üdvözöljük először, amikor elmegyünk, nem köszönünk el tőle.
  • A kutya mindig legyen éhes. Sok problémát megelőzhetünk ezzel.


És persze játék, játék, játék, kimerülésig. 
Hát ez megy is nálunk, estére annyira kipurcan, hogy reggelig meg sem mozdul.
:)

(jó, jó, nemsokára írok másról is...)

15 megjegyzés:

  1. Örülök, hogy tetszik a könyv...:)Nekem már csak azért is mert remek humorral íródott és hát a képek...(vizuális típus vagyok)...fantasztikusak! No és mentek majd kutyasuliba is? A Goldiból kiváló gyerekterapeuta lenne..Bár sok minden függ a kutyus temperamentumától is..:) Hajni

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. terápiás kutyus és nem kutyaterapeuta...ezer bocs!!!!!!!!! A kutyaterapeuta meg Te lennél Virág!!!!!!!!!Hajni

      Törlés
    2. Szia Hajni!
      Igen, nemsokára kezdődik a kutyaovi, aztán következhet a suli is. :)
      Célként egyelőre csak annyit szeretnénk elérni, hogy Vacak egy jól nevelt családi kedvenc legyen. A kedvenc már teljesült, és hát csak ámulok, milyen könnyen alkalmazkodunk egymáshoz, szóval remélem, a nevelés is eredményes lesz.
      Aztán, hogy mit hoz az élet még egyebet, azt meglátjuk. :)

      Törlés
  2. Elég sokat forogtam kutyás körökben - Axi kutyámmal speciális mentőként dolgoztunk évekig, ehhez kapcsolódóan ugye fél életünket a kutyapályán töltöttük - és a fenti tanácsokból van, amivel teljesen, van, amivel legkevésbé sem értek egyet.
    A kutyától el kell köszönni és bizony akár elsőként is lehet üdvözölni, ha elsőként szalad elénk. Ebből hátrány nem fog származni, előny viszont igen sok.
    Nem jó, ha a kutya mindig éhes. Ettől nem fog sokkal jobban tanulni, viszont sokkal több hülyeségre csábítja korgó gyomrocskája. Ha azt akarod, hogy a kutya soha meg se próbáljon kaját lopni, vagy az asztalról kunyerálni, ne szedjen föl séta közben semmit, vagy akár az udvaron sem (veszélyes!!! akár méreg is lehet!!) akkor ne legyen éhes. Ha a kajához korlátlanul hozzájut a kezdetektől, akkor tökéletes mértékletességet tanul. Vagyis csakis akkor fog enni, ha éhes és csakis annyit, amennyire éhes. Nálunk is így volt, s Axi kutyámmal megcsinálhattam, hogy leraktam az ágyamra egy tányér kaját, elmentem zuhanyozni, a kutya még csak rá se nézett.
    Egy vezényszót valóban csakis és kizárólag egyszer mondjunk el, határozottan, viszont haladéktalanul csináltassuk meg a kutyával, amit kértünk!! Ez nagyon fontos!
    Amúgy Vacak egy zabálnivaló kis eb! :-))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Gabka, nagyon köszönöm az értékes hozzászólást!

      Na, akkor elkönyvelhetem, hogy ismét csak a szívemre érdemes hallgatnom, mert a kutyanevelés is olyasmi, mint a gyereknevelés...pedig azt hittem, könnyebb lesz, leírják, megtanulom, és megy, mint a karikacsapás.
      Eddig mindig elköszöntünk tőle, még azt is megmondtam neki, mikor jövök vissza. Aztán félve a következményektől, csak sokatmondóan ránéztem, hogy "na, akkor most nem köszönök, látod, ugye?"
      Ami az etetést illeti, lehet, nem voltam egészen árnyalt a megfogalmazást illetően.
      Természetesen tilos a kutyát éheztetni, de napjainkban inkább a túlsúlyos kutyák jelentik a gondot. Mint az embereknél...nem baj, ha egy kicsit éhes marad egy étkezés után, inkább ez történjen, mint hogy kétszeres adagot adunk neki, csak mert megeszi.
      Ráadásul mindenhol azt olvasom, hogy a goldi lányok nagyon hajlamosak a hízásra.
      De az meglep, hogy mindig hozzáférjen a kajához, ezt határozottan ellenzik az általam olvasott könyvek.
      Más:
      Most is van kutyád egyébként?

      Törlés
  3. Az első kép annyira,de annyira kedves!!!!!Díjnyertes nálam!!!!!♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, Mammka, hát bizony Soma pont olyan Vacaknak, mint a kistesó. :)))

      Törlés
  4. Most is megvan még az Axim, aki egy 11 éves német-juhász, szerencsére sokkal kevesebbnek látszik és kitűnő egészségnek örvend. Ő a legideálisabb bébiszitterem is! :-)
    A kajálásról gyakorlatilag minden szakkönyvnek más a véleménye, mint nekem, én akkor döntöttem amellett, hogy a kutyának is van annyi esze, hogy tudja, mikor éhes és mikor nem, amikor az előző, imádott Maci kutyámat valaki megmérgezte. :-( Ez tűnt a legegyszerűbb megoldásnak arra nézve, hogy soha ne akarjon mástól kaját elfogadni. Nálunk bejött. A másik gondolatom meg az volt, hogy gyerekkoromban ünnep volt, ha csokit kaptunk, így hát ha véletlenül akadt a házban, azonnal befaltuk, akármilyen mennyiséget. Sok évembe telt (és sok csokiba) hogy eljussak odáig, hogy akár egy hétig is ott figyelhet a kedvenc csokim az asztalon, csak akkor eszek belőle, ha valóban megkívánom. Ezt magamnál is úgy értem el, hogy mindig volt csoki, sosem fogyott ki itthon az édesség. A gyerekekkel is így csinálom és felőlük is ott lehet a szaloncukor is még mindig a tálban... Ezt az egy dolgot véletlenül sem tudom tudományosan alátámasztani, ezt saját kútfőből csináltam és nálunk bevált. Garantálni nem tudom, hogy másnál is, de Axinál működött.
    Amúgy itt megnézheted a kutyust (régebbi blogbejegyzés, de érvényes):
    http://rekanaploja.blogspot.com/2010/01/bebiszitter.html

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Elgondolkoztat, amit írtál, köszönöm! :)
      Én nem tartok itthon csokit, pontosan azért, amit írtál: elfogy két perc alatt.
      Azt hiszem, van mit végiggondolnom...
      Axi csodás kutya! :)

      Törlés
  5. Nekem határozott tapasztalatom, hogy a kutyánk (berni pásztorkutya) nem eszi meg a kaját, ha már nem éhes. Simán otthagyja a legízletesebb falatot is, ha már jóllakott. Sőt, olyan is előfordul, hogy kézből elveszi, majd kiköpi. Tehát hajlamos vagyok Gabkával egyetérteni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Fruzsina, köszönöm neked is, hogy megírtad. Ami azt illeti, Vacak is szokott hagyni a táljában, lehet, hogy neki is megvan a magához való esze? :)

      Törlés
  6. Kedves Virág!
    A kutyanevelésben sem minden fekete-fehér, ahogy leírva vagyon,de figyelembe kell venni kutyánk mentalitását,tulajdonságait és legjobb következetesnek lenni! Tehát nem etethetem akkor, amikor ő enni kér, mert úgy nézne ki mint egy kis arany színű tehén:)A goldenek hajlamosak reggeltől napestig enni!!!!!!!!!
    Ami pedig a terápiás kutyát ileti:http://gocsejkk.hu/klubfoglalkozasok/terapias-kutya

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, Hajni, elolvastam. .)
      Nagyon érdekes!

      Törlés
  7. Kedves Virág! Eddig is lelkesen olvastuk a bejegyzéseidet, sok mindent meg is valósítottunk, kipróbáltunk, de most különös izgalommal, érdeklődéssel várjuk Vacakról szóló élményeiteket. Az öt gyerkőc nálunk is nagy állatbarát, de még nem vállalkoztunk arra, hogy legyen is valamilyen kisállatunk. Attól félek, hogy a vele való feladatok is rám fognak maradni. Most, a bejegyzéseidet olvasva, tapasztalatokat gyűjtünk, érleljük magunkban a gondolatot, talán az elhatározás is megszületik egyszer bennünk.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kati, úgy előzheted meg, hogy rád maradjanak a feladatok, ha eleve te vállalod el ezeket. :)
      Mi úgy hoztuk el a kutyát, hogy tudtam, az én feladatom lesz foglalkozni vele. A gyerekeknek nagy kegyesen néha megengedem, hogy ők is részt vegyenek a gondozásban, nevelésben.
      :)
      A gyerekek még nem képesek 10-15 évre előre felelősséget vállalni, hiszen jószerivel ennyi ideje vannak a világon. De arra már képesek, hogy holnap felkeljenek 20 perccel korábban, és elvigyék egy körre. :)

      Törlés