2011. szeptember 28., szerda

Az asztal

Megszoktuk már, hogy sokan kérdezik tőlünk, hogyan lehet 6 gyereket etetni, ruházni, tanítani, egyáltalán milyen az élet egy ekkora családban?

Sajnos semmi nagy hókuszpókuszt nem tudok ilyenkor előadni, mert az életünk teljesen egyszerű, semmivel sem vagyunk különlegesebb család, mint ahol két gyerek van. 
Van egy-két dolog, amit kicsit körülményesebb megoldani, ilyen az asztal, az autó, a nyaralás, egyszerre több helyen jelen lenni....meg majd még eszembe jut a többi. 
Most azonban terítéken az asztal! :)
Nemrég írt a témáról Kamilla., érdemes elolvasni a gondolatait! :)

Mivel a mi gyerekeink már nagyok, (a legkisebb is 10 éves lesz nemsokára) valamelyest látható a nevelésünk eredménye is. El kell mondanom, ezzel igen elégedett vagyok mostanában. Biztos vagyok benne, hogy lehetett volna még jobban is csinálni, de hiszek abban, hogy amit mi elmulasztottunk, az a Jóisten megtette helyettünk.

Nálunk mindig közös étkezések voltak. Ettől olyan ritkán tértünk el, hogy nem is emlékszem ezekre az alkalmakra, pedig azért biztosan akadtak ilyenek. Hétköznap persze egy kicsit borult a rend, de alapvetően akkor is megvártuk egymást, és együtt ülünk le enni. 
Utána gyertyát gyújtunk, (már nincs veszekedés, hogy ki gyújtja meg) István kéri az asztali áldást, és együtt imádkozunk.
Lehet beszélgetni, sőt kell is beszélgetni evés közben, alatta, és ráadásul utána is sokszor itt ragadunk az asztalnál. 
Amikor már nem volt etetőszékes gyermekünk, és a kicsik is nagyobbak lettek, nem fértünk el rendesen a kerek asztalunknál. Nézegettük a boltok ajánlatait, de eléggé elkenődtünk az árcédulák láttán.
Pedig tudtuk, nagyon fontos dolog, hogy kényelmes, és szép asztalunk legyen. 
Aztán egyszer, mikor az IKEÁ-ban sétálgattunk, megláttam ezt az asztalt, itt a kép róla.

Nagyon tetszett, és életemben először bűnös gondolatok kerítettek hatalmukba. Igen, arra gondoltam, hogy ha hallgatunk anyósom bölcs tanácsára, akkor most csak két gyerekünk lenne, és elég lenne ez az asztal. Mindössze 24.900 Ft, és meg lenne oldva a mi nagy gondunk.
Szerintem az őrangyalom lehetett, aki odalépett mellém, és a fülembe súgta, hogy vegyünk kettőt ebből a készletből, és csavarozzuk össze...aztán, mikor Istvánnal kettesben álltunk az ominózus asztal mellett, az ő őrangyalának még sokkal jobb ötlete támadt.
Ne kettő készletet vegyünk, hanem hármat, és ezeket csavarozzuk össze.
Így is lett.
A képen talán látható a képen az illesztés. :)

Így lett nekünk potom áron asztalunk, székekkel. 
Ráadásul vendégségek alkalmával még négy barátot is gond nélkül le tudunk ültetni.


A második szabályunk az "együtt étkezés" után, hogy mindig van terítő az asztalon. Ez számomra azt jelenti, hogy nem csak "bekapunk valamit gyorsan", hanem az étkezés valóban Isten ajándéka, számunkra szent dolog. 
Hanem ekkora asztalra ha lehet is terítőt kapni, hát annak olyan ára van, amit meg sem nézek. :)
Inkább veszek pár méter anyagot, beszegem a négy szélét, és feldíszítem. 
Most éppen színes köröket vágtunk hozzá, és sűrű cikkcakk öltéssel rögzítettem. 



Hiába, indítok majd egy sorozatot "délelőtt, egyedül" címkével. :) 

17 megjegyzés:

  1. Nagyon jó ötlet!
    Épp most vettem egy ilyen asztalt, ma este hozzák:) Délután pedig megyek sárga kockás anyagért terítőnek és székpárnának:)

    És étkezésnél is abrosz van az asztalon?
    Én olyankor mindig leveszem.

    VálaszTörlés
  2. Ugyanilyenünk van. Hatónkra egy pici konyhában. Már a duplázás is esélytelen, nemhogy a triplázás:)
    És az asztalosunk is azt mondta, aki a konyhabútorunkat csinálta, hogy neki is ilyen van, mert annyira jó ára van, hogy nem érdemes nekiállnia megcsinálni.

    VálaszTörlés
  3. Nahát, micsoda egybeesések! :)
    Igen, étkezések alatt is marad a terítő. :)

    VálaszTörlés
  4. Julcsi, hát igen, nekünk a nagy konyha-nappali adott. Nem szoktátok énekelni, hogy "kicsi nékünk ez a ház, kirúgjuk az oldalát"?
    Valami ilyesmit kéne csinálni, nem? :)

    VálaszTörlés
  5. :) Igen, bárcsak ilyen egyszerű lenne! De majd a kis bakonyi házikónk...

    A terítő nálunk is alap. Inkább mosok, súrolok, de ne a csupasz asztalon együnk.

    VálaszTörlés
  6. Húú, ez nagyon izgalmasan hangzik! :)

    VálaszTörlés
  7. Hááát, én épp a mosok-súrolok miatt veszem le, mert utálom a foltos abroszt. De az ötlet jó, majd kitalálok valamit, pl. tányéralátétet. Nálunk még kicsik az utódok.

    VálaszTörlés
  8. Jó érzés lehet látni a munkád gyümölcsét és azt, hogy jó irányba haladtok!
    Ha nem vagyok túl indiszkrét én szívesen olvasnék erről részletesebben! Milyen jó hozzáállást, szokást hogyan sikerült átadnotok? Ez is megérne egy saját címkét! :-)
    Az én gyerekeim 3 és fél és 1 évesek. Most épp az oviba való beszoktatással kínlódunk...

    VálaszTörlés
  9. Csatlakozom Erzsébethez... jó tanulni az előttünk járóktól. Szép az asztal és a terítő is.

    VálaszTörlés
  10. Én is szívesen olvasnám a "Délelőtt, egyedül" sorozat bejegyzéseit! Az asztal pedig tényleg remek, jó volt ott ülni! :-)Ági

    VálaszTörlés
  11. Mi is ezt az asztalt koptatjuk Szegeden már 8.éve.
    Beszélgetni nálunk is "kötelező".
    Hétköznap minden este, hét végén mindkét nap 3x.
    Nem is tudom elképzelni, hogy gyerkőcös családok erre nem szakítanak időt.

    VálaszTörlés
  12. Nagyon szerettem ezt az írásodat! Mi mást hoztunk otthonról a férjemmel, és csak most hívta fel a figyelmemet valaki arra, hogy az enyém volt a jó. Úgyhogy pár hete ezt az általad leírt vonalat próbáljuk erősíteni, legalább egyszer leülni egy nap közösen enni. Bár a terítő még nem játszik :D

    És a dupla jokkmokkról álmodom én is, de most még nincs hozzá hely. Egy barátnőmnél láttam, azóta. Egészen más odaülni, mint egy hosszú, keskeny asztalhoz.

    VálaszTörlés
  13. Nálunk is "szent" az együtt étkezés- nem is lehet így fogyókúrázni ;-). Asztalra nekünk sem volt pénzünk, úgyhogy a férjem kitalálta, hogy szabat a régi asztalra egy nagyobb asztallapot. Így a kis keskeny, de masszív asztalunk tetejére még egy réteg került, 1,5x3m-es bútorlap, 3000 Ft-ért. Le sem csavaroztuk, így könnyebb a gyerekeknek állítani a távolságot. Jelenleg 6-an vagyunk rá, de 12-en is ültük már körbe. Én egyenlőre viaszosvászon párti vagyok, elég a pelenkát mosni.. Köszi a bejegyzést!

    VálaszTörlés
  14. Egyelőre nálunk is a viaszosvászon (aki egyébként egész jól álcázza magát csipketerítőnek, elsőre nem tűnik fel, hogy kicsoda valójában) van használatban, két kiskorú és egy nagykorú (a férjem) gyerek mellett... De már nagyon várom, amikor fölrakhatom az erdélyi nénikéktől vett szőtteseket és hasonlókat... Ja, hogy szeretnénk még pár babót? Akkor egyelőre marad a viaszosvászon. Majd akkor tesszük ki a csodás terítőket, amikor az üvegből készült esküvői fényképtartót a komódra. Nagyjából nyugdíjaskorunkban... :-))
    Én is olvasnám a délelőtt, egyedül sorozatot!!! :-))))

    VálaszTörlés
  15. Rendben, egy új bejegyzésben válaszolok a kérdésekre! :)
    Ritus, ügyes ember lehet a férjed! Nagyon szeretem én is, amikor fillérekből csodát tud művelni az enyém is! :)

    VálaszTörlés
  16. Nekem is nagyon tetszett ez az írás. ...úgy benne volt az otthon melege... Az asztalterítő nálam is fontos (akkor is, amikor kicsik voltak a gyerekeim!). Örülnék a délelőtti sorozatnak! Sőőőt! Alig várom! Erika

    VálaszTörlés