Hazaérkeztünk

Azért még kiélveztük az utolsó napot.

Marci nevű testvéremmel és családjával találkoztunk, akik a Szent György hegyen töltöttek pár napot.

Ott náluk minden szombaton minipiac van a Killer pince  lélegzetelállítóan szép déli  lejtőjén. 

Ma éppen bográcsgulyást főztek, medveagymás pogácsával. A desszert házi szedres pite és répatorta volt.

Hangulatosan berendezett pincében fogyasztottuk el.

Aztán bevásároltunk borokból, szőlőléből, borzseléből, és verjusból.

Ez utóbbiról életemben nem hallottam még.

Mikor itthon utánanéztem, rádöbbentem, milyen kincs birtokába jutottunk!

Alig várom, hogy kibontassam!

A csomagolás sokkoló élménye következett. 

3 hét után hazajönni, pakolni, takarítani Nemesvitán, majd ugyanez még egyszer itthon.

Nem, úgy döntöttem, ezt nem részletezem.

Tudomást sem veszek az egészről, helyette blogot írok.

Jól tettem, István lányos zavarában porszívózni kezdett.

Soma is összepakolt egyedül:)

Az autó az első fordulóval...

Autó belül...

Mikor kijelentettük, hogy más pakk már nem fér be, kiderült, kreatívak:

a sakknak mégis találtak helyet:)

Holnap készülődés a sulira, avagy kiolvastuk az Egri csillagokat!

Kalandozásaink - Geotúra ismét (7.nap)

Ezúttal másik túravonalon mentünk végig. Sajkodról indultunk, egy gyönyörű középkori templom volt az első állomásunk.
A templom falai az itt található kövekből épültek, melyek mind az egykori vulkáni tevékenység nyomait őrzik.

Mesi figyel...

...nyomozunk a kőzetek után, vajon melyik darabka milyen mélységből származik?

Soma is több mázsányi követ gyűjtött össze, de ő folyton mozgásban van. Ez még nem lenne olyan nagy baj, ha a környezetét - élőt és élettelent egyaránt- is nem tartaná folyamatos mozgásban. :)

Megtudtunk, hogy manapság már lábon hagyják a fákat elpusztulni. Ha kidől egy fa az erdőben, akkor nem szállítják el, hiszen ezzel sok kis állat életterét is megbolygatnák. Inkább új utat taposnak mellette,.

A magasból csodálhattuk meg a Balaton egyetlen öblét, melyben nem vágják a nádast, hogy a fészkelő madarak otthonát békében megőrizhessék. 

Ha hazaértünk, ásványtani kiállítást rendezünk :)

Mesi táskája....

Láttuk még az őslevendulást, amit 1920-ban telepítettek. Franciaországból érkeztek a levendulatövek, és a belőlük lepárlott olaj minősége sokkal jobb lett az eredeti élőhelyen termesztett levendulákból lepárlott olaj minőségénél.

Aztán senki sem tudja a pontos okát, de sokáig felhagytak a tihanyi levendulatermesztéssel. 

10-15 évvel ezelőtt kezdődött meg újra a levendulás gondozása, és újabb levendulások telepítése.

Kalandozásaink - Pannon Csillagda (6.nap)

2012 tavaszán nyílt meg Bakonybélben a Pannon Csillagda.

Mint minden érdekes kiállítást, ezt is látni kell!

Emlékeztek még a tavaly nyári recycling projektre, amikor elkészítettük a csillagképek mennyezetre vetíthető   változatát? Nos Soma azóta kémleli az eget, és rengeteg csillagképet ismer már és megtalál. Most sem lehetett elmozdítani a forgatható csillagtérkép mellől.

Persze sok más, érdekes kiállított tárgy is volt...

Szkafander, 

Mars űrszonda, 

a híres lábnyom, 

és valódi meteorit is látható.

Egyben remek pályaorientáció fiatalok számára, hiszen mint megtudtuk, a jövő nagy feladata a kisbolygó-bányászat. Földünk ásványi anyag készlete fogyóban van, ezt ma már egy ovis is tudja. De hogy a világűrben keringő kisbolygókat hogyan lehetne kifosztani, arról még semmit sem tudunk.

Az egyik terembe érve három hatalmas kör volt a padlóra ragasztva. Sejtettük, hogy valamit jelentenek,  de elsőre nem találtuk meg a leírást. Végül kiderült minden.

A belépőjegy tartalmaz egy "moziműsort", a Planetárium részben. A mozi után pedig egy idegenvezetés következett, ahol végre megtudtuk a három kör titkát is. :)

Van tippetek?

Jelentkeztünk esti távcsöves égitest-nézésre is, alig várom!

:)

Kalandozásaink - Geotúra (5.nap)

Amikor elterveztük a balatoni nyaralást, azon igyekeztünk, hogy ne a fürdés legyen a fő attrakció. Persze, mindannyian szeretjük a Balatont, és nincs is jobb dolog a világon, mint kánikulában a hűs vízben úszni egyet.

Ezért aztán minden meleg napon fürdés is volt a programok között, de emellett maradt azért idő másra is.

Az idei nyár igazi felfedezettje a geotúra nevű kezdeményezés.

Első hallásra-olvasásra beleszerettem. A geotúra ugyanis egy különleges élmény. 

Ezeken a túrákon valóban a kövek mesélnek.

Geotúrák az ország több pontján is szerveződnek.

Mi a Balaton környékének gazdag földtani örökségét fedeztük fel Sipőcz Zoltán vezetésével.

A "Barátlakások és barátságtalan vulkánok" című túránk volt az első túránk.

Egy-egy családi kirándulás alkalmával is megállunk, és megcsodáljuk az ilyen sziklákat, de tulajdonképpen szinte semmit sem tudnék róla mondani. 

Pedig még nevük is van. Ők a szélmarta sziklák.

A hajdani vulkanizmus emlékeit őrző rétegzett bazalttufa nem egyforma erősen cementálódott össze. Az időjárás tényezői pusztítják folyamatosan, sokmillió éve. A kötőanyag vagy éppen a törmelékszemcsék kipergetésével sajátos kőalakzatokat formál a természet.

A kilátást persze egy fotó nem adja vissza

és a sok-sok információt sem tudom most leírni, amiről szó esett.

Annyi biztos, hogy Soma áhítattal gyűjtötte a köveket, melyen lépkedtünk, és otthon kiállítást tervez belőlük.

A vulkántevékenységnek köszönhetően ezen az egy (1) négyzetméteren megtalálható az összes olyan kő, ami alattunk fél kilométeres mélységben létezik. 

Beléphettünk a barátlakásokba is, melyekben I. András által Tihanyba települt bazilita szerzetesek lakták.

Napjainkban már csak 3 lakás látható.

Talán az 1300-as évek egyik sziklaomlása szüntette meg itt az egyházi életet, s utána  már elegendő volt a természet általi suvadás és persze az emberi vandalizmus.

Kalandozásaink - Szigligeti vár & strand (4.nap)

Ma már ismert bicikliutat jártunk be.

Nemesvita-Szigliget, a gyerekek akár egyedül boldogulnak már arra.

Tavaly a sok betegeskedés miatt kimaradt a Szigligeti vármászás, így idén pótoltuk.

Voltak bátrak, kimeríthetetlenek, akik egészen a várig mentek biciklivel.

A várat a pannonhalmi apátság építette. 1260-1262-ig tartott az építkezés. Számomra maga a csoda, hogy két év alatt ennyi követ egymásra tudtak tenni, az ilyen adatokon mindig elgondolkozom. A mi házunk is két évig épült...

Az apátság után a Lengyel család birtokolta a várat, majd Török Bálint tulajdonában is volt.

Végvárként védte a Balaton vonalát a török háborúk alatt.

A XVII. század végén egy villámcsapás következtében leégett. A török sosem tudta elfoglalni, viszont a császár 1702-ben elrendelet a felrobbantását, és köveiből épültek fel a vár alatti gyönyörű nemes kúriák.

Ma még állnak a falai, amelyeket megcsodálhatunk. 

Sajnos egyszem korabeli kovács vállalkozót imitáló vállalkozót kivéve semmilyen látványosságot nem sikerült becsempészni a várba.

Sajnálom, hogy semmilyen élet nem maradt itt. Kevés szűkszavú tábla mesél ugyan a vár történetéről, de ezek így száraz tények maradnak csupán.

Azért a vár aljában a Szászi pince bemutató boltja igyekszik kárpótolni a hiányosságokért. :)

A bio szőlőlét mindenképp kóstoljátok meg, ha arra jártok!

A vármászás után egyenesen a strandra vitt az utunk. Számomra a szigligeti strand maga a tökély, már ami  a strandokat illeti. 

Tiszta, gondozott, és a legnagyobb tömegben is van még hely a zöld a pázsiton.

Délután 4-től féláron lehet bemenni, 6 óra után pedig ingyen. Egész éjjel nyitva, így aztán igazi éjszakai fürdést is lehet a programba iktatni.

Aztán, ha a szigligeti strandon jártok ki ne hagyjátok Oszi bácsi keszegsütödéjét!

A megsütendő halat mi választjuk ki, de Oszi bácsi felülbírálja, s nem engedi, hogy rosszul válasszunk, úgyhogy nyugi.

Nekünk is pontosan megmondta, mennyi halat kell vásárolnunk, hogy jóllakjunk, és így is lett. Mind elfogyott, és mind jóllaktunk.

 Oszi bácsi mögött 40 év balatoni halas tapasztalat van, így aztán nem csoda, hogy ilyen szakértelemmel rendelkezik. :)

Kalandozásaink - Badacsonyi biciklizés (3.nap)

Biciklitúra Badacsonyig.

Ez már kicsit hasonlít a kihívásra.

Kb 2 óra oda, ugyanennyi vissza. Szigligetig semmi gond, a problémák utána kezdődnek. Na nem mindenkinek, csak nekem. A Római út az bizony hegynek fel, aztán hegyről le, és ez megszámlálhatatlanul sokszor ismétlődik. Maga a borzalom. :)

De megcsinálom. Azért is.

Meg azért, mert megéri.

A legszebb pillanat, amikor a Szerelmey birtokra érünk.

A terasz befuttatva szőlővel, hűsölés napernyő nélkül...
Édesapám is meglátogatott bennünket, így aztán együtt koccintottunk.

Somától megkérdezte a pincér, milyen üdítőt kér, mire ő önérzetesen válaszolt, hogy bizony bort kóstol ő is.

Így esett, hogy ő is velünk együtt élvezte a programot.

Fentről gyönyörű kilátás, Balaton és szőlő egybeérnek.

 Utána érdemes meglátogatni a Borbarátok Vendéglőt. Bicikliseknek 10 % kedvezmény jár.

Kalandozásaink - Vacak eltűnése (2.nap)

A szerdai napunk rossz ómennel indult. Elaludtunk, és a tervezett programunk ezzel meghiúsult. 

Sebaj, elintéztünk egy-két apróságot (Soma bicóját szervizbe kellett vinni, főztem egy kiadós vacsorát, mostunk, takarítottunk, bepótoltuk az olimpiai ismeretek hiányát, stb, stb)

Aztán este meglátogatott Édesapa. Békés vacsora és beszélgetés közben telefonált Marci, hogy Vacak megijedt egy tűzijátéktól és elszaladt. 

Majdnem egész Veresegyház őt kereste, de senki sem találta. 

Éjjel nem aludtam, legszívesebben azonnal hazaautóztam volna...

Ma reggel, amikor csöngött a telefon, tudtam, hogy miért csörög: hazajött.

Ott aludt a teraszon az asztal alatt.

Folyt.köv a badacsonyi túra után:)

Kalandozásaink - Kismartoni biciklizés (1.nap)

Pár napja már nyaralunk. Élményekben gazdagodunk, de térerőnek igencsak híján vagyunk. :)

Na de ez nem nagy baj. 

Minden nap biciklizünk egy kiadósat. Kedden felfedeztünk egy nagyon jó kis bicikliutat, ajánlom is mindenkinek, aki esetleg nem ismerte eddig. 

Eredetileg a Fertő tavat akartuk körbejárni, de végül máshol lyukadtunk ki.

Sopronból indul a B14-es út, és egészen Kismartonig visz.

Összesen 26 km, nagyon kellemes 40 év és 80 kg felett is. :)

Az osztrák bicikliutakat érdemes végigjárni, élmény, hogy sehol sem kerülgettünk kátyúkat, és ha netán autókkal kellett osztoznunk az úton, akkor is biztonságban éreztük magunkat. 

Gyönyörű tájak mellett vitt az utunk,

hangulatos pihenő pontokkal.

Kismartonra időzítettük a reggelit. Somát lenyűgözte, hogy az osztrákok minden apró részletre ügyelnek. Pl. a kakaó dobozát is Soma kulacstartójára méretezték. :)

Ha már itt jártunk, nem hagyhattuk ki a Haydn Múzeumot, és az Eszterházy kastélyt.

A képen a Haydn kiállítás szobáinak tapétája látható. Csincsi ilyet szeretne majd a szobájába. :)

A kastélyban magyar nyelvű idegenvezetés is volt. Nagyszerű! :)

Régebben élt bennem egy olyan kényszerképzet, hogy tőlünk Nyugatra a kiállítások és a múzeumok belépői nagyon sokba kerülnek. Nos, ezt a régi tudást felülírtam egy pillanat alatt, ugyanis a családi jegy, idegenvezetéssel, és rengeteg látnivalóval együtt 38 Euró volt. Végre egyféleképpen értelmeztük a családi jegy fogalmát is. Magyarországon ugyanis családi jegynek nevezik a 2 felnőtt + 2 gyerek belépőjét, itt viszont a szülők és akármennyi gyerek fizette a fenti összeget.

A kastélyban tátva maradt a szánk. Nincsenek írói ambícióim, így nehezen tudnám szavakba önteni  a pompát, amit láttunk.

A legjobban a kastély sokszínűsége fogott meg, sokféle stílus és hangulat képviselte magát.

A pompa mellett láthattuk a 19.század elejéről való árnyékszéket is. Ez fontos. Ezt szerettem többek között a LEGO játékokban is. Ott minden babaszobához volt WC is. Teljesen meghatott, hogy ezt is bemutatták a kastélyban. :))))

A kápolnában még az eredeti orgona működött, ezen játszott Haydn is. 

De ez nem annyira érdekelte a gyerekeket, mint a lenti képen látható Szent Konstantin ereklye.

Ez a pápa ajándéka volt, az Eszterházyak öltöztették ilyen szép ruhába. :)

Folyt.köv. a térerő függvényében. :)

Kutyasimogató 1X1

Amióta kutyánk van, egy új világ tárult fel előttünk. 

Folyamatosan tanulunk. 

És folyamatosan más szemszögből látjuk a dolgokat.

Itt van például a kutyasimogatás esete: régebben ez egy pofonegyszerű aktus volt, jó esetben megkérdeztük a gazdit, szabad-e megsimogatni a kutyát. De nem mindig kérdeztünk, a gyerekeim szemre eldöntötték, hogy ez a kutya elég cuki ahhoz, hogy ne egye meg őket, és már nyúltak is. Ráadásul a kutya feje búbjához...

Ma már tudom, hogy óriási hibát követtünk el, és főleg én, akinek mindezt tudnia kellett volna. 

Hát sajnálom, de a múltat vissza nem hozhatom.

És akkor lássuk, hogyan kellett volna...

Először is ha találkozunk egy kutyával, keressük meg a gazdiját. Jó esetben nem kell sokáig kutatni utána. Ha igen, az már rossz ómen, inkább felejtsük el a simogatást.

Ezt követően kérdezzük meg a gazdit, szabad-e megsimogatni a kutyát. Tapasztalatból mondom, ezt kevesen teszik meg. Pedig számos oka lehet annak, ha egy gazdi arra kér, ne simogassuk meg. Higgyünk neki, mert biztos jobban ismeri a kutyát, mint mi. 

Ha szabad az út egy kis simogatáshoz, akkor nyugodt mozdulatokkal nyújtsuk az öklünket a kutyus orrához, engedjük, hogy megszagoljon bennünket. Ez kutyanyelven olyan, mint amikor mi emberek köszönünk egymásnak, és bemutatkozunk.

Ha lehet, ne guggoljunk le a kutyához, maradjunk nagyobbak, mint ő, így domináns egyedlátszatát keltjük..

Ha megszimatolt, akkor nyugodt mozdulattal a szája alatti részt, az állánál simogassuk először. Ez sokkal megnyugtatóbb számára, mert látja a kezünket.

Ha ezt is barátságosan engedi, akkor bátran megsimogathatjuk a feje búbját is, elölről hátrafelé simítva a szőrét.