Segítsüti 2011

A süti ismét segít! :)

Nagyon örültem, hogy ismét benne lehetek a csapatban, a 27 édesanya között, akik sütit sütnek.
Számomra különös jelentősége van annak, hogy a sütiket édesanyák készítik.
Édesanyák, akik mind átélték azt a semmihez nem fogható boldogságot, hogy karjaikban tarthatják pihe-puha, illatos kisbabájukat. Aztán a kisbabák egyre nagyobbak és nagyobbak lesznek, és a mi boldogságunk is egyre inkább megszokottá válik. Néha el is felejtünk örülni, mert a hétköznapok bizony darálnak, darálnak kíméletlenül.

Ma megállunk egy pillanatra, és azokra az édesanyákra gondolunk, akiket a fájdalom hétköznapjai darálnak, mert valami nagy baj történt.
Akik nem ölelhetik át a gyermeküket, akik felkészültek a legrosszabbra, vagy akikkel megtörtént a legrosszabb, és...és úgy érzik nincs tovább.

Pedig van. Mindig van tovább. De az úthoz egyedül kevesek vagyunk.
Ezen az úton megfogja kezüket a Szemem Fénye Alapítvány.

Ezt a kezet pedig a mi sütink (is) mozgásban tartja...hát ezért örülök, hogy én is részese lehetek ennek a kezdeményezésnek.

Van egy jó hírem: te is részese lehetsz! :)
Részletek, licitálás ITT.

Az én sütim egy családi kedvenc, mi más...:)))

Pirosbogyós omlett




Tészta hozzávalói:

3 tojás

6 evőkanál cukor

2 evőkanál olaj

5 dkg liszt

késhegynyi sütőpor

A tojásokat robotgéppel felverem a cukorral, így kemény habot kapok. (Nem szoktam szétválasztani a tojást a piskótához, nekem így egyszerűbb, és mindig sikerül. )

A lisztbe beleteszem a sütőport, és így forgatom a tojások felvert habjába.

Óvatosan adagolom az étolajat is, nehogy megtörjön a hab.

Sütőpapírt fektetek a tepsibe, és a papírra kanalazom a piskótatésztát. Pohár segítségével szép köröket formázok a tésztából, majd 220°C-os sütőben megsütöm.

Amikor elkészültek, félreteszem hűlni.

Töltelék hozzávalói:

25 dkg gyümölcs (lehet eper, málna, erdei bogyók keveréke)

10 dkg cukor

500 ml habtejszín

1 csomag Dr Oetker zselatinfix

A gyümölcsöt összeturmixolom a cukorral. A tejszínt elkezdem habbá verni, majd belekeverem a zselatint. Óvatosan beleforgatom a cukros gyümölcsöt is. Egy picit állni hagyom, amíg el nem kezd dermedni.

Utána már csak össze kell állítani a süteményt, ez már gyerekjáték. Egy piskótakorongot teszünk a tányérra, ráhalmozzuk a krémet, majd a tetejére is illesztjük a piskótakorong párját, megszórjuk porcukorral. 

(A sütis csomagban 8 db omlett van)

A bizalom pedagógiája

Családos közösségünk vendége ebben az évben Pécsi Rita.
Összesen 4 alkalommal fog előadásokat tartani itt Veresegyházon.
Sajnos videofelvétel nálunk nem készült, de találtam egy másik előadást, érdemes időt szánni rá és meghallgatni.

Megragadom az alkalmat, és Rita két könyvét is figyelmetekbe ajánlom.

Mi olvastuk, és igyekszünk élni is. :)

Indiai utazás

Ma meghívtam a gyerekeket egy képzeletbeli utazásra.

Indiában jártunk, Teréz anya lábnyomait kerestük az életünkben. 

S hogy miért pont ma?

A katolikus egyház ma üli Kalkuttai Boldog Teréz ünnepét.

Mikor van bennünk annyi alázat, mint amennyi Teréz anyában volt, mikor szárit öltött Indiában?

Mikor van bennünk annyi élő hit, amennyi őt évtizedekig éltette Istenélmény nélkül?

Tudtad, hogy segíthetsz te is?

Kis kártyákra kinyomtattam néhány kedves gondolatát, ezekből húztunk egyet-egyet, és megbeszéltük, 

melyikünk életében hogyan van jelen.

Vacsorára naan-t, azaz indiai lepényt sütöttem.

Hozzávalók:

1 kg liszt

5 dkg élesztő

cukor, só

1 dl tej

3 dl natúr joghurt (picit tegyél félre a kenegetéshez)

2 tojás

5 dkg vaj

tetejére köménymag, mák, vagy eredetileg hagymamag.

A hozzávalókat robotgép dagasztóspiráljával eldolgoztam, ruganyos tésztát kaptam. 

Picit félretettem kelni, közben beizzítottam a sütőt 210 °C-ra.

Egy tepsibe sütőpapírt terítettem, majd megkentem olívaolajjal.

A tésztát 16 részre osztottam, és mindegyikből csepp alakot formáztam. Megkentem  mindet egy kicsi maradék joghurttal, megszórtam mákkal, és betoltam a  sütőbe.

Eredetileg a tűzhely falán sütik, és vendégvárás alkalmával kínálják.

Lehetséges, hogy Teréz anya is osztott ilyen lepényt a szegényeknek? 

Nálunk óriási sikere volt, meg kellett ígérnem, hogy holnap is készítek.

Miközben falatoztunk, Zsombor lefordította a "Tények Indiáról" című kis írást a kisebbeknek.

Sajnos már sötét volt a fotózáshoz, mutatom majd a mappát, útlevelet, egyebeket. :)

Akinek tetszik, olvassa el Eszter blogjában az ő utazós bejegyzéseit is. 

KATT IDE

Egy hasznos link Indiáról gyerekeknek, angolul.

Családi ünnepek

Azt hiszem, még nemigen írtam a kicsit tágabb családunkról. Nagyon fontosnak tartom, hogy tengernyi dolgunk mellett rájuk is időt, energiát fordítsunk. Nem mondom, hogy nem tehetnénk értük ennél még sokkal többet, de igyekszünk.
Nem is tudom már idejét, hány éve alakult ki az a szokás, hogy a születésnapokat együtt ünnepeljük. Nem az ajándék a lényeg ilyenkor, hanem az együttlét. Legtöbbször nem is ajándékozzuk meg egymást, de együtt vagyunk, és ez mindennél fontosabb.
A mai ünneplés kicsit zsúfoltra sikeredett, mert én még régebben megígértem 92 éves nagymamámnak, hogy meglátogatjuk. Időközben viszont kiderült, hogy a vendégség helyszíne a mi házunk lesz, és az időpont is csak most volt alkalmas mindenkinek.
De egy dédimamának nem mondhatom, hogy ma mégsem tudunk elmenni. Így délelőtt Csepelre autóztunk.
Minden ilyen alkalommal készül fotó is, nagymamámban ezek a fényképek tartják az életet.
Egyébiránt köszöni szépen, jól van. Néha kicsit gyengébbnek érzi magát, de ez nem akadályozza semmiben. 

Sajnos sokáig nem időzhettünk nála, mert az ebédet is el kellett kezdenünk készíteni otthon. 

Csirkemell, tarja, csirkemáj, kacsamell, pisztráng sült roston, hozzá görög saláta, és a kihagyhatatlan majonézes kukorica.

A sütit ezúttal Milán öcsém szállította egyenesen a Zilah cukrászdából, az Országtortát. Mindenkinek ajánlom, kóstolja meg, mert nagyon könnyű, különleges torta. Örültem, hogy nem ragad a cukortól, pont annyira édes, mint az érett sárgabarack a fán.

Jó volt együtt lenni...,

...játszani...nálunk mindenki csocsózik ám! :)

Aztán köszöntöttük, ezúttal

Édesapámat, aki 69 éves lett. :)

Isten éltesse még sokáig közöttünk!

Ceruzatartó recycling

Ahogy ígértem, minden folytatódik tovább. Rengeteg dolog van, ami továbbra sem változik.

Vannak témák, tantárgyak - kinek hogy tetszik -, amit iskolában nem tanulnak, egyértelmű, hogy itthon továbbra is tanuljuk. Az itthoni tanuláshoz nem szeretném az iskolai ceruzákat használni, mert szerintem könnyebben elkallódnak idő előtt, ha hol itt, hol ott használjuk.

Mosószeres flakonból kiváló, hordozható cerkatartót varázsoltunk tegnap. 

2011.szeptember 1

Csodálatos egy évet hagytunk magunk mögött, igyekeztem minden percét élvezni, átélni. Úgy érzem, sikerült.

Mégis kérlelhetetlenül elérkezett a nagy nap, szeptember elseje, és gyerekeim újra iskolapadba ülnek.

Rengeteget gondolkoztam, mit és hogyan írjak meg abból a három hónapból, mely mögöttem van, és melynek minden napján feltettem magamnak a kérdést: hogyan tovább?

Nagyon szerettem volna, ha idén is itthon tanulhattunk volna. 

Azt azonban el kellett fogadnom, hogy Magyarországon az otthonoktatás meglehetősen zilált törvényi háttérrel működik. Egyik oldalról elvben mindent lehet, másik oldalon pedig a "minden" hamar semmivé mállik.

Természetesen maradhattak volna magántanulói státuszban a gyerekeim, de jelenlegi iskolánk érthető okokból kifolyólag ezt nem támogatta. Minden hátrányával együtt elfogadták volna a döntésünket, és ezért köszönettel tartozom.

Mégis, ennél sokkal többre van szüksége egy otthonoktató családnak. Támogatásra, segítségre, ami az iskola részéről többletmunkát kíván. A mai magyar viszonyok közepette nem szívesen terhelnék egy pedagógust sem azzal, hogy más módszereket keressen a számonkéréshez, esetleg másik tankönyvből szedjen össze típusfeladatokat a vizsgára, saját szabadideje terhére jelöljön ki vizsgaidőpontokat, és még sorolhatnám.

Próbáltam keresni olyan iskolákat is, melyek OO pártiak, és támogatólag viszonyulnak az otthonoktatott gyermekekhez. Sajnos ezek az iskolák messze voltak. De a legnagyobb bajt nem is ez jelentette. Sokkal inkább az, hogy ide is elért a bürokrácia keze, mely előírja, hogy heti hány tanórát kell skype előtt töltenie az otthontanuló nebulónak.

Nos, ha valamit nem szerettem volna, akkor ez az. Véleményem szerint ez sokkal rosszabb, mint az iskolapadban ülni, ez egyszerűen elfogadhatatlan feltétel számomra.

Ennyit a kesergésemről. 

Természetesen a gyerkőcök hetek óta tudják, hogy újra a megszokott osztálytársak várják őket. Emesének természetesen minden jó, Soma mérsékelt lelkesedéssel várja a holnapot. Azt azért sietve igyekezett leszögezni, hogy "pusziszkodás nem lesz."

Azért bennem mozgolódik a kíváncsiság, hogyan is helyezik el magukat abban az osztályközösségben, ahonnan egy évet hiányoztak. Vajon hol a helyük, egyáltalán van-e helyük...

Nos, megnyugodtam, mindketten egészen jó helyre árazták be magukat. :)

Azt hiszem, különösebb magyarázatot nem igényel, melyik Jelly baby mit jelképez. :)
A gyerekeknek annyit mondunk, hogy íme egy rajz az osztályodról. Melyik manó vagy te a sok közül? Színezd ki!
Próbáljátok ki, érdekel, hány fa alatt hasaló, fáról zuhanó, magányos, vagy másokat felsegítő, stb gyerkőc ül az iskolapadokban.

És akkor mi elindultunk...

...az életünk (és a blog) megy tovább...

Gumicukor házilag

Az elkészítést ezen a linken találod:
http://gyereketeto.hu/konyha/gumicukor-hazilag

Soma lekvárja...Somlekvár-történet

Időről időre jövök még a nyár élményeivel. Íme egy történet most is.

A közösségünk családos táborában kóstoltam először, és rabja lettem. Fanyar, de mégis édes, ráadásul csakúgy, ajándékba terem az erdők szélén. Rögtön tudtam, hogy ott lesz a kamránk polcán is. De hogy ilyen gyorsan megérkezik, és fájós lában ide vagy oda, de örömmel álldogálok a fazék mellett, ezt azért nem gondoltam volna.

Pedig így történt.

Egymagam szedtem egy tállal, mégis csak fél tálbnyit tudtam főzni, mivel a gyerekek elszopogatták a többit.

Most aztán repültek az újabb adagért, szedik kis kosárba, nagy vödörbe. :)

SOMLEKVÁR

1 kg magozott somhoz 1 kg cukor kell. Muszáj, különben nagyon savanyú lesz.

A magozás egyszerű, de borzalmasan pepecs munka. Le kell forrázni a gyümölcsöt, állni hagyni, és rajta...!

Utána feltettem főni, és addig főztem, kavartam, míg egy üvegtányérban meg nem zselésedett a próba.

Akkor aztán zutty az üvegekbe, és száraz dunszt egy napig.

Ha szeretnél címkét is ragasztani az üvegekre, töltsd le INNEN.

Az ötlet Kamillától származik, ő készített igeverses címkéket.

A húsos somról és áldásos hatásairól itt olvashatsz.

Egy ötlet kánikula idejére

Hogy őszinte legyek, betudtam enyhe hőguta következményeként, mikor Mesi és Soma megjelentek teljes díszben, hogy akkor ők most vívnak egy asszót. 

Amikor melegük lett, levették a fejvédet. 

Jelentkezem ám kevésbé agyament ötletekkel is, mert - ha lassan is - de visszatérünk a megszokott életünkhöz. :)

Nyaralás...egy kép-egy mondat :)

Indulás: az autókban egy szemernyi hely nem maradt. :)

Sajnos az első napok hányás-hasmenés váltakozásával teltek. Indulás napján Mesi és Csincsi...ők vederrel az ölükben utaztak.

Első utunk régesrégi barátainkhoz vezetett, ahol kicseréltük a vírust. Nem jártunk jobban, az is vacak volt. :(

Végre megérkeztünk...aki azt gondolja, az eredetileg tervezett helyre mentünk, az nagyon téved. Utolsó pillanatban sokkal, de sokkal jobb helyen szálltunk meg. Kölcsönkaptunk egy gyönyörű parasztházat. Még betonozott bicikliparkolónk is volt. :)

Bicikliztünk hegynek fel, hegyről le...cseppet sem volt fárasztó....a gyerekeknek.

Aztán mindig más kezdett el hányni...betegszoba a diófa árnyékában.

Mindenfelé jártunk...Tihanyban,

Badacsonyban. Ide többször is elkarikáztunk. Hiába, a Szeremley pincének nem egyszerű ellenállni.

Egyesek megmászták a Medve szurdokot is, végig. Én a kicsikkel csak 1200 méterig jutottam.

A bátrabbak egészen 1400 méterre kapaszkodtak.

Én a képektől is beszédültem.

De István megígérte, hogy megmászatja velem is az ősszel.

Kipurcantak ám rendesen.

Jelentem, a biciklizés szerelmese lettem, nagyon klassz volt.

Egészen tegnap estig. 

Kettesben indultunk útnak Istvánnal, Vácon letettük az autót, és Nagymarosig tekertünk. Egy lejtős kanyarban túl nagyot fékeztem, a bicaj elszállt, én ott maradtam. A lábam ugyan kicsit ijesztően nézett ki, de csak a vérző sebeim fájtak. Végigtekertem hát a távot. 

Úgy döntöttem, visszafelé is bírni fogom. Végül igen lassú tempóban tudtam jönni, ránk sötétedett, a láncom leesett, beakadt, hát mit ne mondjak, szerintem félelmetes és kalandos, István szerint romantikus utunk volt.

Jelenleg nem tudok lábra állni, szervezzük a baleseti sebészetre való eljutást.

Brühühü...:(