2010. szeptember 25., szombat

Tótágas, lovaglás és társai


"Az embrió legelső érzékszerveként az agyban található egyensúlyi rendszer indul fejlõdésnek. Ez létfontosságú a mozgás, a térérzékelés, az időérzék, a helyváltoztatás, a mélységérzet és az önérzékelés szempontjából. Az összes inger és érzékelés az agyalapon átjutva, az egyensúlyi (ú.n. vesztibuláris) rendszeren keresztül éri el az agy magasabb szintû és funkciójú részeit.
Ebbõl következik, hogy mindazon érzékszervek, amelyekre egy gyereknek szüksége van ahhoz, hogy bármit is megtanulhasson, szoros kapcsolatban állnak az egyensúlyérzékkel.
Az egyensúlyi rendszer, a kisagy és a kérges test (corpus callosum) teljes összekapcsolódása és az idegrendszer beágyazódása csak 7-8 éves korban fejezõdik be. Éppen ezért eddig az életkorig az egyensúlyérzék ingerlése minden ősi gyermekjáték szerves része (pl. a körforgás, pörgés, bukfenc, fél lábon való ugrálás, cigánykerék, hinta, stb. 


A gyermek elsõ szókincse fõleg mozgásból tevõdik össze és első anyanyelve a testbeszéd. Csakis akkor tudja majd mozdulatait tudatosan kontrolálni, ha mozgása jól fejlõdik, és a mozgástere egyre bővül.
Amikor egy 3-6 éves kisgyerek utcai séta közben állandóan ugrabugrál és forgolódik, akkor éppen az egyensúlyi rendszerét edzi. Azt gyakorolja, hogy hogyan tudja majd egyensúlyérzékét a legmagasabb szinten is uralni, ami nem más, mint mozdulatlannak lenni.
A mozgás legösszetettebb formája a mozdulatlanság.
NEM mozogni ugyanis azt jelenti, hogy a test összes mûködési rendszerének tökéletes harmóniában együtt kell mûködnie az összes izommal, anélkül, hogy e rendszerek és izmok állandóan egymásra reagálgatnának, és egymást mûködését állandóan kiegészítgetnék.
Ez a felnõtt testtartás elõfutára és alapfeltétele.


Amelyik gyerek nem tud nyugton maradni, az még ösztönösen tudja, hogy egyensúlyi rendszerét tovább kell fejlesztenie. Az a gyerek, amelyik nem tud a járdán "rendesen" menni, anélkül, hogy fel ne másszon a kerítés peremére, hogy azután újból és újból leugorhasson róla, azt próbálja ösztönösen megtanulni, hogy hogyan uralhatná jobban az izommûködését, és hogyan tudná mélységérzetét és látó és mozgási (vizuál-motorikus) idegzetét tovább fejleszteni.
Bukfencek és cigánykerekek tovább segítik a mozgás és egyéb ingerek szétválasztódását. Ugyanis csak az a gyermek tud majd más feladatokra összpontosítani, amelyik a mozgását már teljességgel képes kontrolálni.
Mindkét szindróma, a hiperaktivitás és kóros figyelemzavar is egy alulfejlett egyensúlyi (vesztibuláris) rendszerre utalhat.
Mi szülõk, tanárok és nevelõk, hajlamosak vagyunk nyugtalan, örökmozgó gyerekeinket "ülj csendben" vagy "maradj nyugton" felszólítással illetni. Bizonyítást nyert, hogy ha a hiperaktív gyerekeknek megengedik, hogy elõször 30 másodpercig mindkét irányba forogjanak, utána 30 percen át jobban tudnak koncentrálni. Ez arra utal, hogy ahhoz, hogy "agyuk lendületbe jöjjön", elõször egyensúlyi rendszerük ingerlésére van szükség.
Látórendszerünk az egyensúlyi (vesztibuláris) rendszeren keresztül éri el az agyat. Hallórendszerünk is ugyanehhez a koponyaideghez kapcsolódik és a tapintás, amelyet a bõrfelületen lévõ hajsejtek mozgása által érzékelünk, is szervesen összefügg az egyensúllyal.
Ha tehát a gyermek első anyanyelve a mozgás, akkor az érzékelés a második. Csakis akkor képes a gyerek magasabb szintû nyelvi képességeit, mint pl. a beszédet, olvasást vagy írást, zavartalanul kifejleszteni, ha a mozgás és érzékelés tökéletesen kifejlõdött és integrálódott. Gyerekeink, miközben ugrabugrálnak és a bukfencet gyakorolják, tulajdonképpen a legjobb úton vannak afelé, hogy a jövõ Einsteinjévé váljanak."

Eddig az idézet Sally Goddard: Reflexek, tanulás és viselkedés című könyvéből.
S hogy miért írok erről?

Sokat gondolkoztam a tanulásunk minden apró részletéről. Arról is például, hogy milyen körülmények között tegyük...
Egyelőre a két Mesi és Soma egy közös szobában alszanak, és játszanak. Sajnos ez a szoba elég picire sikerült, így aztán egy nagyobb legózáshoz már a nappalit foglalják el. Hasonlóan tavaly a leckeírás is az étkezőasztalon működött.
Idén a dolgozószobában rendeztünk be egy kis tanulósarkot nekik, itt kényelmesen elférnek mindketten a dolgaikkal együtt. Mégis, igen ritkán ülnek az asztalnál mozdulatlanul.
Hogy miért, az a fenti idézetből talán kiderül :)
Úgy döntöttem, egyáltalán nem fog zavarni, ha két foglalkozás között körülszaladják a házat, vagy bukfenceznek kettőt, és az sem, ha Emese kézenállva megy el a caruzáért. Ez nem vicc, nem blogírói túlzás, teljesen komoly: a nap felét szerintem kézenállva tölti. Meg is ijedt, amikor ez az olvasmány következett a könyvében:


Hát, ami azt illeti, Mesinek is vannak ám kérdései...:)))

Meg kell említenem még, hogy nagy nap volt a mai, mert végre ő is elkezdhetett lovagolni. Jövő héttől pedig Somával együtt fognak járni.
S hogy miért esett választásunk pont a lovaglásra?


Először is, mert kapcsolatba kerülnek közben egy élőlénnyel, és ez igen fontos dolog egy gyermek életében. A mieink rajongásig szeretik az állatokat, így aztán ezt a kapcsolatot érdemes tovább mélyíteni.
Aztán a lovaglás fejleszti az egyensúlyérzéket, ez pedig jelenleg szinte egyetlen hatásos módja a figyelem-koncentráció fejlesztésének. Soma esetében erre azért bőven szükség van, és persze Emese számára áldásos.
Mivel a tornaóráik most kiesnek, minél többféle mozgásformával szeretnénk megismertetni őket. Ráadásul a családban Csincsi lányomat már megérintette a lovaglás szépsége, és izgalma, így aztán nem volt nehéz a két kicsit sem a lovarda felé irányítgatni.



26 megjegyzés:

  1. Köszönöm, Virág! Tudom, hogy Semmi célzatosság nincs, de jelen helyzetemben minden ilyen írásnak, és elérhető technikának örülök.

    VálaszTörlés
  2. Virág, lovaglásnál még azt is nagyon szeretem, hogy bizony ott kell egy fegyelem is. Állatok között, pláne, ha ekkorák;) nem lehet idétlenkedni, szót kell fogadni.
    Az is tetszik, hogy ilyenkor megbeszéljük, hogy most erre a fél órára nem anya a főnök, hanem x, aki vezeti, irányítja. És Bernát alkalomról alkalomra jobban figyel rá, követi az utasításait és szokja, hogy másképp kérnek tőle, mármint más mondatszerkezettel, szavakkal, mint ahogy mi.

    VálaszTörlés
  3. Doris, nálunk még a kajak jött be nagyon. A legnagyobb fiam, most 16 éves, öt éve kezdte. Addig egy szétszórt tudós alkat volt, minden ott volt a fejében, ezt éreztem és tudtam, de valahogy "nem állt neki össze a kép..."
    Például nagyon lassú volt, a dolgozatai azért lettek négyesek, mert az utolsó feladatra nem maradt ideje...meg azért kapott egy csomó egyest, mert nem volt kész a leckéje, nem vitte el a felszerelést, vagy elvitte, de nem találta meg a táskájában. Enneke llenére felvették egy nyolcosztályos gimibe, és ott kezdette el kajakozni. A kajak szintén egyensúlyi helyzet folyamatos megtalálását követeli, ráadásul térben majdnem fektetett nyolcas alakot írnak le a lapáttal. Egy év alatt olyan lényeges változás állt be nála a figyelem területén, hogy elmondani nem lehet. Hihetetlen módon tud összpontosítani, koncentrálni, és azóta szerintem egyszer nem felejtette el leckét írni. Természetesen nagyon jól tanul, bár néha matekból még mindig előfordul, hogy nincs ideje befejezni a feladatot. Bár aki esetleg ismeri Vízhányó Tanár Urat, az azért tudja, miről beszélek. :)))

    VálaszTörlés
  4. Mary, tökéletesen igazad van, köszi a kiegészítést. :)
    Bernát pónin lovagol, vagy már nagy lovon?

    VálaszTörlés
  5. Sziasztok,

    nálunk ami nagyon sokat segített az a karate.Hihetetlen koncentrációt, fegyelmet igényel, emellett az egyensúlyt nagyon fejleszti. Fiam most elsős, de két éve rendszeresen karatézik, és látom, hogy mekkora előnye van a többi gyerekkel szemben. A lányom emellett még lovagol 4 éve, ő rengeteg görcsösségtől, "lelki merevségtől" szabadult meg a lovak segítségével, egyszerűen megváltozik a lovak között. Ő túl fegyelmezett, maximalista magával szemben, és a lovaglás, ami segített oldani a feszültségeket. Az lenne a jó, ha minden gyermek tudna lovagolni. Ez egy terápia, amire mindenkinek szüksége lenne.
    Csak ezt szerettem volna veletek megosztani.
    Anna

    VálaszTörlés
  6. Az egyensúlyérzék fejlesztésének fontosságáról én a Pek-torna mozgásfejlesztő tanfolyamon sokat hallottam. Többféle eszköz használatával ismerkedtem meg,közülük talán a legnagyszerűbb a gimnasztikai labda. Rendszeresen használjuk az oviban foglalkozásokon és szabadidőben egyaránt.
    Mindenféle labda, így ez is közel áll a gyermekekhez, gömbölyűsége, puhasága, színe, nagysága miatt. A labda minden apró elmozdulása megváltoztatja a rajta ülő gyermek egyensúlyi helyzetét, amihez automatikusan alkalmazkodnia kell.
    "A labdákat már évtizedek óta használják mozgásszervi, ezen belül gerincpanaszok megelőzésében és kezelésében. Számtalan lehetőséget kínál játékra és a mozgásvágy kielégítésére. Nem csak a vesztibuláris rendszer fejlődik a mozgás során, hanem a vizuális érzékelés is csiszolódik a labdával való munka közben.
    Fodorné Dr. Földi Rita is kiemeli a Hiperaktivitás és tanulási zavarok munkájában a labdát, mint terápiás eszközt, mely jelentős szerepet tölt be:
    a ritmusérzék,
    a tér- és helyzetérzékelés,
    a figyelem,
    a finommotorika
    a téri tájékozódó képesség fejlesztésében,
    a látómező stabilizálódásában stb.
    Összegezve, kiemelkedő szerepet tölt be a pszichomotoros fejlesztésben minden kisgyermeknél." (Pektor Gabriella: Nagy Labdáskönyv)
    Szintén ezen a tanfolyamon Nagyné Kovács Ildikó előadásaiban volt szó az idegrendszer működésről és fejlődésről az iskolaérettséggel kapcsolatban. Kihangsúlyozta a mozgás fontosságát. Az első, legfontosabb feladatként emelte ki az egyensúlyérzék fejlesztését, majd a finommotorikát, a ritmust és a légzés fejlesztését. Eszközként jelölte meg a tornát, vízi foglalkozásokat, korcsolyát, birkózást, lovaglást.
    Sajnos nekünk az ovisokkal ritkán van lehetőségünk lovaglásra, csak egy-egy kirándulás alkalmával, de úszni minden évben visszük a nagyokat. Na és persze rendszeresen használjuk a nagy labdát.

    VálaszTörlés
  7. Épp elnéztem mostanában 2 évesemet , aki a nap nagy részében fél indián szökkelésben jár vagy két lábon ugrál. Akkor hagyom hadd csinálja, bár a 4 éveshez képest már pontosan fogja a ceruzát és ő a 3.-os vonalas füzetbe, két vonal közé "ír" vagy épp rajzol és meg is nevezi, hogy mit. ( igaz még nem az), Ehhez képest a 4 éves nem szeret rajzolni, akkor úgy látszik elbír egy kis mozgásra ösztökélést :) csak úgy. hogy fejlődhessen :) Köszönöm Virág !

    VálaszTörlés
  8. Virág, köszi ezt a bejegyzést is.:-) Ismét jókor jött és most, hogy elolvastam amit írtál + a többiek hsz-eit, kicsit jobban értem, hogy a kisebbik fiam (4éves) miért nem képes nyugton ülni még ebéd közben sem. Az oviban os ez a legnagyobb problémája, hogy "ülni kell" & azt ö nem szereti.
    Mi táncolni járunk egyébként, ahol az edzö/táncos rengeteg egyensúlyérzéket fejlesztö gyakorlatot csináltat a gyerekekkel. Igaz, a kisebbik fiam csak most augusztusban kezdhette el, mert akkor lett 4 éves. Remélem segíteni fog neki.

    VálaszTörlés
  9. Márti, bizony leginkább az óvodákban kellene úszni, lovagolni, korcsolyázni...csakhogy nagyon időigényes, macerás, ezért sok ovi nem vállalja fel. A mi ovinkban is jártak úszni a gyerekek, bár elég nehéz volt megoldani, mi legyen addig a félbeteg gyerekekkel, akik oviba mehettek, de az úszástól tuti lerobbantak volna...meg az öltözés, hajszárítás, hazagyaloglás...de mindne elismerésem az óvónéniké, akik ezt ennek ellenére végigcsinálják.
    Szerencsére nálunk jégpálya is van, iskolások oda is mentek tavaly. Emese meg is nyerte korosztályában a városi versenyt. :)
    Emese, az enyémek két évesen az ugrálólabdán vagy a kismotoron közlekedtek itthon. :)))
    Szildi, hát igen, ezek a dolgok idegesítőek tudnak lenni, de ha tudjuk, miért törénnek, mi is jobban megértjük. :)

    VálaszTörlés
  10. Nagoyn helyes! Tornázni kell! A gimiben (!), ahol valaha tanítottam.. (oh.. boldog békeidők... :)) rengeteg volt a diszlexiás meg a diszmindenes gyerek. Az ottani tesitanárok gyógytornászok is voltak, ezért a diszes gyerekeknek külön tesijük volt. Nem fociztak, meg futották a Coopert, hanem a csecsemőkori babamozgásokat utánozták, mert az egykérgüket kellett fejleszteni. Persze, tizenéves korban ez már nagyn nehéz, bepótolni azt, amit tizenhónapos korban kellett volna, de még akkor is sokat segít. Szóval csak hajrá, hajrá.. minél fiatalabb a gyerek annál többet kússzon, másszon, forogjon, sétáljon pallón, lovagoljon, mászókázzon, lógjon fejjel lefelé, stb. aMi szerintem még nagyon jó, az a néptánc, pláne fiúknak. Marha nagy önfegyelem és kitartás kell ahhoz, hogy megtanuljon valaki pl. egy legényest, hogy zenére legyen, a kezed akkor lendüljön, amikor kell, a lábad is. Teljesen külön mozog a kéz és a láb, mégis egyszerre és még ritmusban is kell maradni. Lányoknak meg kell hozzá egyensúly, mert forogni nem lehet másként, erős tüdő, mert énekelni meg táncolni nem lehet anélkül egyszerre. És mindenkinek kell tartás, ami ugye manapság sokaknak nincs. Egyenes háttal kell táncolni, görbe háttal nem csak csúnya, de nem is lehet. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj de jó, hogy valaki a néptáncot is írja! 7 éves kislányommal 3 éve járunk néptáncra.Nagyon okos, viszont rettenetesen lassú, figyelmetlen, kissé ügyetlen (labdázásban, öltözködésben, stb.) A tanító nénije bíztatott, hogy keressünk esetleg más fejlesztő mozgást a néptánc helyett/mellett, mert szerinte ez nem elég célravezető. A néptáncot nem szeretnénk elhagyni, de a falunkban van egy lovarda, tavasztól azt is kipróbálnánk

      Törlés
  11. egykérgük heleyett agykérgük.. ;)

    VálaszTörlés
  12. Hirvi, azt gondolom, abban a gimiben Alapozó terápia lehetett a torna helyett. Ritka, hogy ehhez a mozgásterápiás módszerhez tanórák alatt, ingyenesen hozzájusson a gyermek. :(

    VálaszTörlés
  13. Kismotorozás itt is megy, az ugráló labda vár pótlásra :) ez mellé fér az indián szökkelés..

    VálaszTörlés
  14. A sors fintora, lévén a gimi a környék legszegényebb iskolája, nincs saját tornaterme, csak az alagsorban tudják ezt megoldani.

    VálaszTörlés
  15. Hát igen...mégis, a szakmaiság és a jóakarat legalább jelen van...:)

    VálaszTörlés
  16. Emese, élénken emlékszem még ezekre az időkre...:)))
    Küldenék valami lélekerősítőt...nekem ketten is kitörték a fogukat a labdán. Szerencsére semmi nem maradt vissza a balesetből.

    VálaszTörlés
  17. Bernát még pónin, de a nagyobb fajtából:)
    http://1.bp.blogspot.com/_hloh-KS6cJ4/THuRDNzDufI/AAAAAAAABsw/JgCgUUex5VI/s1600/IMG_7965.JPG

    VálaszTörlés
  18. Köszönöm Virág :) nálunk a motorozás okozott eddig száj felrepedéseket a fogak még maradtak ( bár hallottam olyat is, hogy a maradandó fogak bánták a motorozást) úgy néz ki nics veszélytelen mozgós játék sem , a nagyfiam ugráló labdázott sokáig, de ő a vigyáz magára fajta gyerek. :)

    VálaszTörlés
  19. Bernát futóbicajt kapott, mert én már anyaság előtt is bakot ugrottam a kismotortól. Még soha sem esett el vele! Pedig nagyon gyorsan is tud menni, de valahogy mégis más.

    VálaszTörlés
  20. Virág, az egyensúlyhoz jutott még eszembe hirtelen az mbt cipő, bár még gyerekbe nem láttam, csak felnőttbe, vagy csak nem kerestem, így nem is láttam. Szóval ott is nagy hangsúly van az egyensúlyon - a kajakos hozzászólásodnál jutott eszembe.

    VálaszTörlés
  21. Virág, annyira jó, hogy irtad ezeket!
    De errol most az jutott eszembe, hogy a 6 éves fiunk, aki irto sokat mozog, és ugrabugrál, nagyon nehezen uli végig az istentiszteletet - és hát értem is miért ,de hogy mi a megoldás? Te mit vetettél be, vagy nálatok hogy van? Mert nálunk a vasárnapi iskola után még kb 1 órát kéne csendben ulni a padban.A lányunk nagyon szeret kisautot, vagy kislovat, ilyeneket vinni, de akkor meg hangosan játszik velük :)
    Érdekes, hogy anyum minket rá tudott venni, hogy kibirjuk anno az egy és fél órákat ovis korban is... én ezt nem értem ...

    VálaszTörlés
  22. Mary, nem fenyeget a veszély, hogy elindulok 8 pár mbt cipőt vásárolni. :)))
    Margit:)
    Nem tudom, nálatok van-e valamilyen alternatív megoldás erre...amikor a mieink kicsik voltak, gyakran mentünk kifejezetten gyerekmisére. Ritka ebből a nem butított változat, de azért ki lehet fogni. Aztán vannak olyan templomok is, ahol egy üvegablak mögött vannak az édesanyák/apák a kicsikkel, és itt is van hangszóró, tehát mindent hallani, de a gyerekek hangja nem hallatszik ki. Ebben a "teremben" játékok is vannak, meg szőnyeg, hogy minél komfortosabb legyen. Persze van, akinek elveivel ütközik, de mi alkalomadtán igénybe vettük.
    Aztán bejött még az, hogy elöl ültünk, mert akkor legalább láttak is valamit, és történt valami...:)
    Deha jól értem, ti nem katolikusok vagytok, és ez hátrány ilyen szempontból. :))))
    A református istentisztelet például nem mozgalmas, szinte csak beszél a lelkész, nem kell leülni, felállni, válaszolni, énekelni, kinyitni, becsukni, kezet fogni, stb.
    Nálunk a reformátusoknál úgy oldották meg, hogy az istentisztelettel egy időpontban van a vasárnapi iskola. Egyszerre kezdődik, és egyszerre van vége.
    Valami ilyesmire nincs mód nálatok?

    VálaszTörlés
  23. Háát nálunk - mi baptisták vagyunk - egyik sincs ezek közül :)
    A vasárnapi iskola alatt van az imaóra, utána az istentisztelet. Ez egy régi kis imaház, ahol a mieink a legkisebbek. Persze olyan nagy gondot nem csinálok az ugyből, mert a közösség abszolut tolerálja a gyerekeket, szoval a mieink mászkálnak ki-be (pisilni, inni), meg a padok között. Csak tényleg már szerettem volna elérni, hogy jobban végig tudják ülni, de mióta megvan a harmadik én gyakorlatilag be sem tudok menni az istentiszteletre, igy "okitgatni"sem tudom a nagyokat. Akik hol az apjukkal, hol egyik-másik anyuka mellett ülnek. Próbálom rábirnini őket, hogy csak ének alatt szabad kimenni - az kevésbé zavaró... Lehet hogy jót tenne , ha ilyenkor futnának egy kört? :)

    VálaszTörlés
  24. Ez a bejegyzés most nagyon talált, az örökmozgó hét és fél évesemet sokkal jobban megértem, bár tudhattam volna eddig is, olyan logikus...

    Emese meséje melyik könyvből van? Nagyon tetszik!

    Köszi!

    VálaszTörlés
  25. Margit, szerintem az már főnyeremény, ha a közösség tolerálja a kicsiket. :)
    Timi, Romankovics-féle olvasókönyv, a negyedikes, amiben a mese szerepel. :)

    VálaszTörlés