Amióta kutyánk van, egy új világ tárult fel előttünk.
Folyamatosan tanulunk.
És folyamatosan más szemszögből látjuk a dolgokat.
Itt van például a kutyasimogatás esete: régebben ez egy pofonegyszerű aktus volt, jó esetben megkérdeztük a gazdit, szabad-e megsimogatni a kutyát. De nem mindig kérdeztünk, a gyerekeim szemre eldöntötték, hogy ez a kutya elég cuki ahhoz, hogy ne egye meg őket, és már nyúltak is. Ráadásul a kutya feje búbjához...
Ma már tudom, hogy óriási hibát követtünk el, és főleg én, akinek mindezt tudnia kellett volna.
Hát sajnálom, de a múltat vissza nem hozhatom.
És akkor lássuk, hogyan kellett volna...
Először is ha találkozunk egy kutyával, keressük meg a gazdiját. Jó esetben nem kell sokáig kutatni utána. Ha igen, az már rossz ómen, inkább felejtsük el a simogatást.
Ezt követően kérdezzük meg a gazdit, szabad-e megsimogatni a kutyát. Tapasztalatból mondom, ezt kevesen teszik meg. Pedig számos oka lehet annak, ha egy gazdi arra kér, ne simogassuk meg. Higgyünk neki, mert biztos jobban ismeri a kutyát, mint mi.
Ha szabad az út egy kis simogatáshoz, akkor nyugodt mozdulatokkal nyújtsuk az öklünket a kutyus orrához, engedjük, hogy megszagoljon bennünket. Ez kutyanyelven olyan, mint amikor mi emberek köszönünk egymásnak, és bemutatkozunk.
Ha lehet, ne guggoljunk le a kutyához, maradjunk nagyobbak, mint ő, így domináns egyedlátszatát keltjük..
Ha megszimatolt, akkor nyugodt mozdulattal a szája alatti részt, az állánál simogassuk először. Ez sokkal megnyugtatóbb számára, mert látja a kezünket.
Ha ezt is barátságosan engedi, akkor bátran megsimogathatjuk a feje búbját is, elölről hátrafelé simítva a szőrét.
Ez tanulsagos volt!
VálaszTörlésHoppá!
VálaszTörlésHogy őszinte legyek, mi is csak találomra simogatunk. Ha csóválja a farkát, akkor megsimizzük a feje tetejét. :-)
VálaszTörlésRéka voltam.
Mi szoktunk engedélyt kérni minden esetben - de eddig a fejét simogattuk. Pedig teljesen logikus a folyamat. Így utólag. :-)
VálaszTörlésKöszönjük!
Szép ez a kutya.Nekem is goldenem van,ő önálóan dönti el ki simogassa.Aki tetszik neki az fakcsóválva üdvözli,a többieket kikerüli,mindig csak annyira hogy épp ne érjék el.Andrea
VálaszTörlésEz (is) egy különönösen hasznos poszt! Sok embernek fogalma sincs arról, hogyan bánjon egy kutyával, hogyan kommunikáljon vele - és hogyan szeresse... Például akármekkora a kert, akkor is szükség van sétára, az édesség halálos méreg, és nem jutalom/nasi, stb. Még sok ilyen egyszerű és praktikus bejegyzést kérek a kutyaszeretők nevében! :)) Köszönettel:
VálaszTörlésGesztenye Luca
Tökéletesen írtad le, és milyen kevesen csinálják így! Ami még szerintem fontos, hogy kerítesen benyúlva SOHA nem próbálunk kutyát simogatni.
VálaszTörlésNekünk is világos szőrű labradorunk van. :))
VálaszTörlésA képekről mintha ő nézne vissza rám, Bodza kutyus.
:))
A gondolkodásmódod nagyon szimpatikus..Főleg az, - és ez nyilván a gyógypedagógusi létedből adódik - hogy visszafele is gondolkodsz.. Ezt már többek közt a klikker használatánál is megmutattad....Köszönöm
VálaszTörlésHajni