Kutyaovi és kutyajátékok

Vacak végre megkapott minden oltást (betegsége miatt kicsit késtünk sajnos), és megnyíltak előtte a kutyaovi kapui.

:)

Alig vártuk.

Sződligeten a Kutyaduma oviba vittük, mert ez van hozzánk a legközelebb, amely a Tükör módszerrel dolgozik.

Mondanom sem kell, Vacak nagyon élvezte. ( mi is!) 

Találkozhatott a tesójával, Kókusszal is.

Kókusz kevésbé vehemens kutyus, mint Baltazár, ( Baltazár a másik tesó, akivel gyakran találkozik) így vele nagyobb öröm volt szaladgálni egyet.

Naná, hogy okosan, ügyesen viselkedett, minden feladatot elsőre megcsinált. 

Hazafelé annyi energiája sem volt, hogy vizet igyon, pedig nagyon szomjas volt.

Emese édesen megitatta. :)

Aztán itthon egy hatalmas szunya után még nagy közös játék is következett. 

Elkezdtük a kilikkeres tanítást Bori vezetésével.

A kilkkerről ITT olvashatsz részletesebben, és ha bővebben is érdekel, feltétlenül szerezd be EZT a könyvet.

Ebben részletesen, lépésről lépésre le van írva  rengeteg gyakorlat, játék.

A fenti oldal nem véletlenül idézi a Kisherceget.

Pontosan így kezdtük el mi is.

Leültem Vacak helye közelébe, és az volt a célom, hogy megmutatom neki, milyen jó dolog az, ha a helyén fekszik. Ezért valahányszor rálépett a szőnyegére, mindig megnyomtam a klikkert, és adtam egy jutalomfalatot, ahogy Boritól láttam.

A jutalmat nem a szőnyegén kapta, hogy lehetőséget kapjon a helyzet ismétlésére, azaz újra vissza kelljen mennie a szőnyegre.

Vacak nagyon hamar kezdte kapizsgálni, mi a dörgés, újra és újra visszaült a szőnyegre. Ma délelőtt már arra is rájött, legjobb, ha le is fekszik. 

Ahogy lefeküdt, vártam pár másodpercet, és megnyomtam a klikkert, majd megkapta a kis kocka párizsiját. 

A kilkker-érzést a gyerekekkel is gyakoroltuk. Valaki kiment a szobából, mi megállapodtunk egy mozdulatban, amit meg kell csinálnia, és visszahívtuk. Amikor hasonlót tett ahhoz, amit vártunk tőle, mindig tapsoltunk, (klikkert imitálva) és jelképesen kapott egy jutifalit érte. :)

Pl. , ha a fejét kellett megvakarnia, akkor mihelyst a kezével tett egy mozdulatot, máris tapsoltunk neki egyet. Szép lassan ráérzett, melyik pillanatért kapott jutalmat, és addig-addig próbálkozott, míg megtalálta a kívánt mozdulatsort.

A másik kedvenc, régóta játszott játékunk a falkafutás. Amikor többen visszük Vacakot sétálni, egy valaki lemarad vele, megfogja, a többiek pedig elkezdenek rohanni előre. Egy kis idő után a lemaradó elengedi őt, Vacak pedig örömmel rohan a falka után.

Játszhatjuk úgy is, hogy a falka elfutó tagjai elbújnak, mindenki kezében egy jutifalattal. Aztán elkezdjük szépen sorban hívni őt a fák mögül, ő pedig kitörő örömmel talál ránk. :)

Ezek a játékok mind a falkához tartozás örömét adják neki, illetve azt erősítik benne, hogy odajönni hozzánk egy hihetetlenül jó dolog, mindig érdemes az első hívásra rohannia! :)))