2012. március 8., csütörtök

Kokárdagomb


Tegnap kaptam egy kedves levelet Zsikétől, aki megengedte, hogy szó szerint közzétegyem a véleményét.
Íme:
"Kedves Virág! Nagyon szeretem olvasni a blogodat, de ha nem haragszol, néhány bejegyzésed kiveri nálam a biztosítékot. Néha határozottan polgárpukkasztónak érzem, amiket a gyerekeiddel csinálsz. A mai kokárdás bejegyzésed is ebbe a kategóriába tartozik szerintem, remélem, nem haragszol meg a véleményemért. Szerintem egyszerűen bohócot csinálsz a gyerekeidből, amikor csigás kokárdát engedsz viselniük, vagy nemzeti színeinket alacsonyítod le, hogy ilyen labdával engeded őket játszani. Szerintem a nemzeti ünnepünk nem játékok. Van kokárdánk, amit ki lehet tűzni a kabátjukra, és nincs szükség ennek lebutítására. Van az ünnepünknek mondanivalója, nem kellene ezt elbohóckodni.Remélem, nem haragszol meg, hogy ezt leírtam. Szép napot kívánok Neked és Családodnak: Zsike"

Elgondolkoztam hát a felvetett kritikán. Vajon miért beszélünk a manapság olyan sokat az értékválságról? Miért nem sikerül megőriznünk, átadnunk a hagyományainkat a gyermekeinknek?
Az én válaszom erre, hogy sok esetben nem tudjuk a gyerekeink nyelvén elmondani, miért fontos ez nekünk.
Óvodás és kisiskolás koromból számos emléket őrzök a különböző nemzeti ünnepekről, és szinte egytől egyig negatív érzések maradtak meg bennem. 
Állni, hallgatni a számomra érthetetlen műsorokat, csendben lenni....mind olyan elvárás, ami nagy erőfeszítést igényel egy gyerektől. Ráadásul semmi, de semmi nem motivált ezen elvárásoknak megfelelni, csak a büntetéstől való félelem.
Fogadni mernék, minden oviban és iskolában ugyanúgy zajlott az ünnepély. A legizgalmasabb része az volt, amikor valami közeli szobornál leszúrtuk az oviban készített nemzeti szín papírzászlónkat.
Én azt szeretném, ha a gyerekeim számára öröm is lenne a nemzeti ünnep.
Azt szeretném, ha lenne számukra a mai világban, a saját életükben is mondanivalója mindannak, ami századokkal ezelőtt történt. És itt nem csak a szabadságharcra gondolok, hanem bármelyik ünnepünkre.
Azonban értéket felismerni nem lehet gúzsba kötve, vigyázzállásban.
Csakis szabadon, örömmel.
Tegnap este Mesi sorozatban kezdte gyártani a nemzeti színekből összeállított nyakbavalókat.
Aztán az egyik medált rossz helyen lyukasztotta át....és akkor jött az ötlet, hogy legyenek nemzeti színű gombjaink is.
Lettek is.:)


Igen, ismerik a hagyományos kokárdát is. Igen, ott lesznek az iskolai ünnepélyen is.
De hogy ott, BELÜL is jelentsen nekik valamit az ünnep, ahhoz valódi szabadság, öröm kell.
Ezért engedem, sőt biztatom őket, hogy merjenek kilépni a sablonok mögül.
Az új bejegyzéseket ITT találjátok!

27 megjegyzés:

  1. Kedves Virág!
    Értem, amit Zsike mond, de én sem tudok egyetérteni vele. Osztom a véleményedet arról, hogy a gyerekekhez a gyerekek nyelvén vezet az út.
    Szép napot Nektek!
    Bogyó

    VálaszTörlés
  2. Kedves Virág!
    Nálam Zsike verte ki a biztosítékot. Nagyon egyet értek veled, szerintem példamutatóan jól csinálod.

    dolinka RO

    VálaszTörlés
  3. Kedves Virág és Zsike,

    azt gondolom a nemzeti jelképeink értéke nem a formájukban van, hanem a színeikben, a jelentésükben. Szerencsések azok a gyerekek, akik ebben nőnek fel, és nem felnőtt fejjel próbálják megérteni a szimbólumokat.

    Üdv, Judit

    VálaszTörlés
  4. Én csak azt nem tudom, hogy az iskola hogyan csinálhatná másképp? Pénz nincs még wécépapírra se, nemhogy ilyen gyurmára!
    Szóval olcsóbb ötleteket szívesen vennék!
    Nellynéni

    VálaszTörlés
  5. Hát nem is tudom. Mikor még nagy volt a magyarság tudatom szerintem rögtön írtam volna egy "letoló" mailt a kokárda miatt (a gomb egyébként színsorrendileg nem pontos), de most, hogy ez nincs bennem, nem hat meg a dolog. Én is próbálom a gyerekeimet arra nevelni, ami érték (pl nemzetünk szeretete, megbecsülése), de a gyerekekhez a játékon keresztül jut át MINDEN. Szóval, belefér némi labda, meg csigás kokárda, sőt nyakék is. A nemzetünket nem becsüljük alá ezzel. Sőt, mi van azokkal, akik nem viselik? Ez sem jeleni azt, hogy nem szeretnék a hazájukat, csak más eszközzel fejezik ki. Ennyi.
    (Engem már vertek meg gimis koromban (cigányok), mert trikolóros szalag volt a kabátomon.)

    VálaszTörlés
  6. Kedves Virág! Nem hiszem, hogy attól lenne valaki rosszabb "hazafi", ha otthon kokárda helyett nemzeti színekben induló csigát gyárt.
    Persze az iskolai ünnepségre én is kokárdával engedem el a gyermekemet és nem csigával, mert az ünnephez kapcsolódó jelkép az a kokárda, a magyar zászló és nem csiga.
    De ettől még nagyon klassz a nemzeti színű gomb, és minden, ami a gyerekek fantáziáját megmozgatja és ami közelebb hozza az ünnepet számukra. (Mint karácsony előtt az advent, a mézeskalács, az ajtódísz ... ami segít felkészíteni a lelkünket arra, hogy ünnep jön, és mire itt a várva várt nap, akkor igazán tudunk neki örülni, mert szép lassan felkészültünk rá)
    Sajnálom hogy az ünnepségeink annyira szárazak és unalmasak - mert gyerekként tényleg azok voltak - bár énekkarosként túlélhetőnek tartottam, mert énekelni szerettem.

    Nálam egyébként az verte ki a biztosítékot, hogy pár éve ha valaki kitett egy kokárdát magára, pontosabban nem vette le 03.15. után, vagy zászlót tett ki a házára és szintén nem vette le, azt mondták akkor Te ennek és ennek a pártnak vagy a híve. És nem azt hgy szeretem az országomat, örülök hogy magyar vagyok.

    És még valami: ma Nőnap van. A fiúk vittek az oviba különböző édességeket egy nagy tálban, mondván annyi lány van az oviban, és ezzel köszöntötték őket, a konyhás néniket (akik egyébként mindig mindenkor valahogy kimaradnak a köszöntésekből), óvónéniket. Volt aki megkérdezte minek hoztunk kekszeket.. ja??? Nőnap van??? Ha mi felnőttek nem tudjuk, nem készülünk rá, mitől fogja tudni a gyerekünk? Vagy ez is kötelezően letudjuk ünnep lesz?

    Moria

    VálaszTörlés
  7. Zsike, nálam sajna te verted ki a biztosítékot. Nagyon elég már ez az erőltetett magasztosság. Semmi értelme.

    A nemzeti jelképek magasztosságával sem tudok semmit sem kezdeni. Úgy érzem, hogy fetisizálva vannak ezek a dolgok. Nem ezek a jelképek töltenek meg tartalommal ünnepeket, hanem mi vagyunk azok, akik tartalmat adunk annak, amit megünneplünk. Maga a tartalom pedig sokféle lehet, mint ahogy mi is sokfélék vagyunk. Még csak az kéne, hogy "egyenértelmezett" legyen minden. Én ezt nem tudom bevenni.

    Én is alternatív módon állok hozzá az ünnepek megüléséhez és értelmezéséhez. És nekem bejön Virág mindegyik alternatív kokárdája.

    És bár én nem akartam készülni semmi extrával, de most úgy érzem, hogy legyártok Virág valamelyik alter kokárdájából néhányat! Valamint megkeresem Kaszás Attila által előadott Nemzeti dalt és együtt meghallgatjuk a srácaimmal!

    VálaszTörlés
  8. Köszönöm mindannyitoknak, akik vállalták a véleményüket a témában. :)

    VálaszTörlés
  9. Rengeteg gondolat átfutott az agyamon, miközben a levelet, a bejegyzést és a kommenteket olvastam.

    Zsike véleménye számomra egy elavult nézet.

    A kokárda adja a magyarságtudatot? És hol van leírva, hogy egy kokárda hogy nézzen ki? És miért csak úgy nézhetne ki.

    Virág legalább aktívan tesz azért, hogy a gyerekei számára a piros-fehér-zöld színkombináció valamit is jelentsen. Mert a dolgok készítése egyféle kapcsolatot teremt.

    És ha már csinál valamit, gondolom, közben beszélgetnek is és ezen beszélgetések közben némiképp több információ ragad meg a gyerekekben, mintha pusztán, a gyakorlati oldaltól messze elrugaszkodott, száraz tananyagot hallgatná a gyerek.

    Ha az angol zászló mintáját rá lehet tenni lábtörlőre, párnára, pólóra, alsógatyára, bármire, és ez nekik nem fáj, holott egy kellően büszke nép, akkor miért ne lehetne egy csigán a magyar zászló. Sőt, talán pont azért teszik rá mindenre, mert sokat jelent számukra?!

    Virág legalább foglalkozik a témával. A legtöbb szülő le se fütyüli az egész ünnepet, magyarságtudatot, de a gyerekre ráaggatja a kokárdát. Holott sem számára, sem a gyereke számára nem jelent semmit.

    Mondhatnám, hogy én jobb vagyok, mint a nagy átlag. De ez nem lenne teljesen igaz. Sőt, magyartalanul elhoztam a gyerekeimet Angliába, ahol a gyerekeim az iskola gyakorlati foglalkozásainak köszönhetően sokkal előbb fogják magukat angolnak érezni, mint ahogy én azt szeretném. :)

    Szerintem szuper dolog az, ha valaki játékos formában, a kornak megfelelő tartalommal és eszközökkel képes átadni tudást, érdeklődést, vonzalmat dolgok iránt. És nagyon fontos képesség még a felnőttek életében is, hogy képesek legyenek kilépni a dobozból és más szemszögekből is meglássanak helyzeteket. Virág módszerre errefelé vezeti a gyerekeit, ami számukra később akármit is csinálnak az életben, sikerhez vezethet.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, amit írtál. :)
      Kívánom Nektek, hogy ott, a messzi Angliában sikerüljön magyarnak megmaradni! :)
      Biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb úgy lesz, ahogy szeretnéd! :)))

      Törlés
  10. Kedves Zsike! Kedves Virág!

    Megmondom őszintén, hogy mindkettőtök nézetében érzek igazságot. Zsikénél azt becsülöm, hogy próbálta minél kulturáltabban megfogalmazni a véleményét - és hogy merte elmondani, még akkor is, ha ezzel sokunk rosszallását váltja is ki esetleg. Bár én is inkább hagyományos kokárda párti vagyok, polgárpukkasztónak semmiképp sem mondanám azt, amit ez a kedves család tesz.
    Virággal teljesen egyet értek - a gyerekekhez vezető utat meg kell találni - és becsülöm azt, hogy állandóan alkotnak, még ha én néha egy-egy dolgot kritikus esztétikai érzékemmel nem mindig érzek a legszebbnek. A saját gyerekeimnek sem azt tanítom, hogy csak a tökéletes esztétikumnak jár elismerés. Igyekszem alkotásaik között meglátni a szépet, a kötődést, kapcsolódást. Maga az alkotás, és ami vele jár nagyon fontos. Nem szabad megtagadni az alkotás örömét senkitől sem, mert a fejlődés útja ez. Mindenkit önmagához mérten kell értékelni az alkotásaiban - szerintem. (Itt persze nem a destruktív alkotásokról szólok, mint amilyen a graffiti is, mert ott esztétikai megfontolásokon túl morális kérdések is felmerülnek.)
    Az, hogy Virágék ennyire produktívak és mindent így próbálnak közel hozni, szerintem nagyon jó dolog.
    Sokkal fontosabb az, hogy neked Virág és gyerekeidnek mit jelentenek ezek a dolgok. Hogy számotokra szépek és sokat jelentenek. (Nekem a kokárdás kollekcióból Mesi nyakláncai tetszenek a legjobban. :D)
    Engem sokszor inspirálsz Virág, szívesen merítek ötleteket tőled. Nem mindig egy az egyben szoktam átvenni a dolgokat, hanem néha tovább gondolom, egy-egy dologgal mit tudok kezdeni, mikor tudom felhasználni. De ez azért van így, mert magam is alkotó személyiség vagyok, sok a saját ötletem is. Például most elérkezettnek éreztem az időt arra, hogy elkezdjük első "lapbookunkat" - a Nagyböjtről. Bár nem szabályos lapbook formája van, mégis igyekeztem interaktívvá és izgalmassá tenni a gyerekeknek, és a legtöbb dolgot olyan formára lefordítani, ami legjobban megfelel az ő értelmi szintjüknek, képességeiknek. Eddig nagyon élvezik! :D
    Én ezt lestem el Virágéktól. És úgy érzem, rendkívül megtérül ez a projekt szerű foglalkozás a különböző témákkal. A gyerekek már most sokat szívtak magukba. Köszönöm Virág neked, és családodnak!!! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Manka, elég nehéz dolog, hogy ne fogalmazzunk meg kritikát az alkotó gyerekeinkkel kapcsolatban, mégis fejlődni tudjanak. Néha tényleg elég érdekes dolgok kerülnek ki a kezeik közül, de minden esetben meg kell találnunk benne a szépet, azaz őket magukat. :)

      Törlés
  11. Kedves Zsike!

    Virág legalább annyira kreatív, mint Szendrey Júlia és Laborfalvi Róza volt (akik kokárdát készítettek Petőfinek, illetve Jókainak), hiszen nem kis zászló alakzatot vágtak ki, hanem - ha jól tudom - a Franciaországból elterjedt kör alakú, fodros szélű formára készítették el a kokárdát. Akár szív alakú gombot is készíthettek volna vagy bármi mást. Gondolom akkoriban senkinek nem jutott eszébe, hogy a kör alakzat polgárpukkasztó meg ilyesmi, hiszen egész más fűtötte akkor a szíveket és a fontos az volt, hogy a nemzeti színnel a szívük felett ezt ki is fejezzék.
    Én semmi rosszat nem látok abban, hogy az ünnepeket kreatívan közelítik meg Virágék és nem a vigyázzállás és a hosszú, monoton beszédekről szól náluk az ünnep.
    Persze lehet más a véleményed, de azért az durva, hogy ez polgárpukkasztó lenne. JELENTEM, ÉN IS POLGÁR VAGYOK, ÉS NEM PUKKADTAM KI!!!

    Kedves Ildó!

    Azt írod, hogy a gomb egyébként nem színhelyes.
    Én meg azt írom, hogy ezt Szendrey Júliánál kellene megreklamálnod, mert először ő "rontotta" el - én így olvastam -, ugyanis a Petőfinek készített kokárdáján kívül volt piros szín, belül a zöld. Egyébként nekem ez valahogy sokkal magyarosabb, de hát lehet, hogy ilyen fordított, szabályokat megvető vagy nem tudó, szendreyjúliás agyam van. Minden esetre én így hordom a kokárdám Petőfit követve és szeretem a hazámat.

    Kedves Virág!

    Elég régóta zugolvasód vagyok és nagyon tetszik a kreativitásod, ami az élet számos területén megnyilvánul.
    Mi a férjemmel most várjuk az első babánkat és csak reménykedem, hogy tized annyi energiám lesz annyira kreatívan foglalkozni a gyerekünkkel/gyerekeinkkel, mint amennyi Neked van.
    Én egyáltalán nem találtam egyik bejegyzésedet sem polgárpukkasztónak, attól, hogy valamivel nem értek egyet vagy nem tetszik még nem "polgárpukkadok" ki. El sem tudom képzelni, hogy Zsikénél mi az ami kiütötte a biztosítékot többször is és szerintem nagyon bántó amit írt, szerintem példaértékűen foglalkozol a gyerekeiddel.

    Gabi a zugolvasó

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Gabi, örülök nagyon, hogy nem pukkadtál ki. :)

      Törlés
  12. Kedves Virág!

    Amit te megfogalmaztál az nekem nagyon kedves!!! Igen, igen és igen!!! A gyerekek szívéhez így lehet elérni, és ez nem vesz el semmit a tiszteletből, sem a hazaszeretetből. A lányom ma az oviban csodaszép nemzeti szín tulipánt festett és eszembe sem jutott, hogy ez baj lenne, hanem de jó, h nem a klasszikus zászlót festették! A dobozban való görcsös gondolkodás sok olyan ajtót bezár előttünk, ami mögött egy csodás világ rejlik, Zsike nyisd ki te is kicsit jobban azokat az ajtókat! :)

    VálaszTörlés
  13. Én egy új szempontot is felvetnék. Hogy lehet egy óvodásnak (mert már az ovisokkal is ünnepeltetik, kérdés, hogy mennyit értenek az egészből), kisiskolásnak elmagyarázni, mit ünneplünk március 15.-én? Forradalom? Szabadságharc? Nemzeti dal? Függetlenség? Csupa olyan fogalom, amihez fel kell nőni.
    Mi minden évben nekifutunk, most ott tartunk, hogy volt egy nagy balhé, azon veszekedtek, hogy ki vezesse az országot.
    Ekkor jön a gyermekem kérdése: És, elértek valamit, volt legalább értelme halomra ölni annyi embert?
    Mi meg nézünk egymásra, hogy mit válaszoljunk neki. Sajtószabadság? A mi katonáinkat ne vigyék külföldre? Közös teherviselés? Törvény előtti egyenlőség?
    Akkor már inkább a játék és a játékosság. Nálunk is évről évre alternatív kokárda van, tavaly piros-fehér-zöld csipkés, gyöngyös karkötő volt, és a kekszet is megcsináltuk, az idén kokárda rózsák lesznek...
    Nellynéni felvetéséhez csak annyit, hogy pontosan tudom, milyen anyagi helyzetben vannak az iskolák, óvodák, naponta szembesülök vele. De nagyon könnyű dolog mindent a pénzre fogni. Nem várom, hogy a tényleg drága levegőn száradó gyurmát vegyék meg az iskolák, de az egyébként használt, olcsóbb alapanyagokból is ki lehetne valami újat találni. Már mi is piros-fehér-zöld zászlót festettünk vízfestékkel, és a gyerekeim is, minden évben. Esetleg A/4-es méretű kokárdát. Van még a hurkapálcán lógó krepp papír csíkok, és ennyi. Miért nem lehet a krepp papírból olyan girlandokat fonni, mint farsangra, és azzal díszíteni? Miért nem lehet újságpapírt befesteni, abból nagy virágszirmokat vágni, és hatalmas kokárda-virágokat csinálni? Vagy papírsárkányt, és arra felírni a Nemzeti dal szövegét vagy a 12 pontot? Vagy piros-fehér-zöld szárnyú papírrepülőkre, és úgy beröpíteni az ünnepségre? Vagy ha nincs pénz gyurmára a labdához, fonal van az iskolákban, csináljanak pompomokat. Kicsiket, nagyokat, figyeljék meg, hogy kell feltekerni a fonalat ahhoz, hogy csíkos pom pomot kapjanak. Legalább tanulnak egy új technikát. És a finommotorikát is fejleszti annyira, mint az örökös labirintus, meg kösd össze feladatok.
    Valamelyik szülőnek biztos van egy ócska lepedője, ha nincs turkálóban pár száz forintért kapható. Batikoljanak, fessenek magyar zászlót. A fehér ing / blúz fekete szoknya / nadrág helyett legyen a piros-fehér-zöld ruha a trend. Minden gyereknél (felsőben biztosan) ott a fényképezős mobil. Legyen fotóverseny. Melyik osztály tudja a legtöbb piros-fehér-zöld tárgyat lefényképezni? Meg lehetne tanítani nekik a photoshop használatát. (Számítógép csak van abban az iskolában) Legyen focimeccs: a császári csapatok a magyarok ellen. Legyen főzőverseny. Ki mit tud összehozni piros-fehér-zöld hozzávalókból? Szerencsére épp van mind a három színű zöldség. Technika órán megtanulhatnának zöldségdíszeket csinálni, zöldségeket faragni, szobrászkodni. Hozzunk be egy új szempontot. Az unalomig ismert irodalmi művek helyett magyar vagy töri órán kerüljön az terítékre, hogy milyen nemzetközi visszhangja volt a március 15-i budapesti eseményeknek? Játszanak fodrászosdit, csináljanak olyan frizurákat, ami 1848-ban volt divat.
    Csak hagyjuk már, hogy nincs rá pénz!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Léna, nagyon jó ötleteket adtál! El is mentettem őket, hálás köszönet érte!

      Törlés
  14. Kedves Virág és Zsike!

    Szerintem a megoldás egyszerű: a két dolgot ketté kell választani: a kokárda maradjon kokárda. Minden ünnepnek megvannak a hagyományai, szimbólumai, amikhez ragaszkodunk, mert ezek adják a gyökereinket. Nem kell valamit "leósdizni", csak azért, mert esetleg nem is tudjuk már, miért van jelentősége, mi a jelentése. Szerintem egyáltalán nem az a jó, a menő, ha ezeket kidobjuk az ablakon, a folytonos megújulás, frissítés nevében.
    Ugyanakkor nagyon jó, kreatív dolog eljátszani a nemzeti színekkel, miért is ne? Van egy nagyon szép kezdeményezés, nézzétek meg: http://magyartrikolor-diakpalyazat.medianewsonline.com/MT/all/2011_palyazat/Pages_2011/2010_BEMUTATO_1-4.html Ez a kreativitás szárnyakat ad, erre ugyanakkora szüksége van a gyerekeknek, mint a gyökerekre. (Azt is hozzáteszem, szerintem azért kisiskolásokkal, felsősökkel már bőven meg lehet értetni, mi is ennek az ünnepnek a lényege..)

    szeretettel:

    Rita

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon tetszik a pályázat, illetve a naptár! Köszönöm, hogy megosztottad! :)
      Egyébként egyetértek, a kokárda megmarad kokárdának. Az iskolai ünnepélyen természetesen nem csigabigával fognak megjelenni. De a gombot felvarrtuk a kabátjára, a nyakában pedig viseli a láncot. Miért ne?
      Az ünnep lényegéről is beszélgetünk, de nem véletlen, hogy a tananyagban is csak versek, és olvasmányok vannak e korszakból. Mert a történelmi részét még nem értik...tegnap pont arról kérdeztek, mi a különbség a forradalom és a háború között. Bizonyos fogalmak tisztázása nélkül elég nehéz ezeket pontosan elmagyarázni.

      Törlés
  15. http://www.nosalty.hu/recept/magyar-szelet
    ez egy nemzeti süti
    bogi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bogi, köszönöm! Biztosan elkészítjük! :)

      Törlés
  16. és ti felnőttek ne legyetek olyan szemellenzősek..vidáman sokkal szebb a világ!!!!!!!!!!!! ismét Bogi egy 12 éves kislány

    VálaszTörlés
  17. Létezik már olyan, hogy kötekedő.hu? :)

    Ha nem, akkor érdemes lenne megalapítani és ott a kötekedő emberek szépen eldiskurálhatnának egymással :)

    VálaszTörlés
  18. Tudom, ez egy éves bejegyzés, de idén mindjárt megint 15-e.

    Keresgéltem olyan ötleteket, ami a kicsi 3 évesemhez és a 6 évesemhez is közelebb viszi ezt az ünnepet. Egyértelműen nem a kokárda, mint jelkép az...

    Virág, újra meg tudom erősíteni a gondolkodásmódodat ebben.
    A múlt héten, már 15-e jegyében, a gyerekeim a Nemzeti Múzeumban jártak az iskolájuk alsó tagozatával, gyerekfoglalkozáson. A 8 éves kislányom egy kis tulipán alakú táskát készített az ottani segítőkkel. A táska a nemzeti színeinket tartalmazza: fehér filc az alap tulipánalakúra vágva (2-szer), körben piros pelenkaöltéssel összevarták a két részt, és a táska (szütyő) összehúzója pedig zöld. Az elején díszként piros fejjel és zöld szárral filcből kisebb tulipán van, ők (gyerekek) vágták ki azt is hozzá.
    Ízléses, aranyos.
    És ez a múzeum kezdeményezése.
    A kislányom boldog volt, hogy ilyet készíthetett, sokkal jobban megfogta, mintha kokárdát készítettek volna bármilyen formában.

    Eszter

    VálaszTörlés