2011. február 17., csütörtök

Tigris anyák

Érdekes cikkre leltem a tanulásmódszertan blogban.
Olvassátok el magyarul, de akit eredetiben érdekel, angolul is megtalálja.
Természetesen rögtön tele lettem gondolatokkal. :)



Ezeket majd holnap osztom meg veletek, mert aludnom kell rá egyet, és nem szeretnék senkit befolyásolni.
Olvassátok el ti is a cikkeket, és gyertek vissza holnap beszélgetni. :) 

A könyvet itt rendelheted meg.

26 megjegyzés:

  1. Ez jó. Én hírlevélben kaptam meg a TMT- től és azon gondolkodtam, hogy ki kellene hozni egy jó kis cikket belőle :-)

    VálaszTörlés
  2. Hmmm. Érdekes. Azt hiszem, a család egyéni körülményei és a társadalmi miliő határozza meg leginkább a szülők nevelési motivációit és ezzel együtt a szigor szintjét, a szankciókat és elvárásokat is. Ha a nyugati szülők is a tanulásban látnák a kizárólagos kitörési lehetőséget, akkor sokkal határozottabbak lennének a gyerekeik érdekében. De itt nincs miből kitörni, meg nincs is hova: a magasabb iskola elvégzése sem feltétlenül biztosít jobb lehetőségeket.

    Az ázsiai szülőknek nem élhető az élete, nemrég láttam dokfilmet róla, egyenesen embertelen, mi megy ott. Nyilvánvalóan azok a szülők jobbat akarnak a gyerekeiknek, mint az a nem-élet, amiben ők robotolnak. Ezzel szemben egy európai szülő úgy van vele, hogy ha a gyereke csak kicsit is jobban csinálja, mint ő, az jó... de ha nem, az sem nagy baj. Ez nem elegendő motiváció ahhoz, hogy máshogyan neveljen, mint ahogyan a társadalom sugallja.

    Szerintem nem az a cél, hogy mi is úgy csináljuk, ahogyan a tigrisanyák teszik, mert mi nem vagyunk tigrisanyák. Mi nem úgy nőttünk fel, mint a tigrisanyák- és ők is csak úgy nevelnek, mint ahogyan ők látták, nem akarnak mások lenni. Meg kell találnunk a saját meggyőződésünket, mert szerintem csak meggyőződésből lehet határozottan és hitelesen nevelni.

    Bár sose korrumpálnánk azt a meggyőződést, amit megtaláltunk!...

    VálaszTörlés
  3. Én találkoztam ilyen tigris-anyákkal itt Magyarországon is. Sajnos, elég sokkal. A gyerekeket otthon arra kondicionálták, hogy mindenkit eltaposva érvényesüljenek, tényleg bármi áron. Mindent megadtak nekik, de a gyerekektől elvárták a kitűnő bizonyítványt, meg az aranyérmeket. Ők pedig ennek megfelelően viselkedtek. El lehet képzelni a közösségi szellemet egy ilyen helyen, ahol mindenki csak azt lesi, hogy fúrhatja meg a másikat, hogy ő legyen a legjobb. Volt pl. egy lány, aki mindig mindenből ötös volt, minden tanárnál behízelgett, mindenkit besúgott, akit lehetett, néha kitatlált (!) vádakkal, hogy ő legyen a legjobb, ezért tényleg MINDENT megkapott a szüleitől (akik nem szénbányában dolgoztak). Egyszer kiverte a hisztit, mert karácsonyra a szüleitől a testvére 3 ezer forinttal drágább sílécet kapott, mint ő. Teljesen összeomlott ettől. Szerintem nem jó, ha a gyerekeket ennyire teljesímény központúan nevelnek. Nem mondom, hogy mindenért dicsérgetni kéne, mert jaj az önbizalma, de azért azt sem gondolnám, hogy a Tigris-anyaság lenne a példa. Szerencsére, az Úrnak mindenkire gondja van, olyanokra is, akiket esetleg Tigris-anyák gyerekei eltapostak vagy félre akartak lökni. Mert az Úr a gyengéket választja ki, hogy erősek legyenek, meg ugye tudjuk, hogy kik lesznek a legnagyobbak a mennyek országában. Azért ez (szerintem) olyan bizalmat ad a keresztény embernek, ami Kínában (Japánban, stb.) sok emberből hiányzik. Azt gondolom, hogy legjobb a kettő közötti út, amikor szeretem a gyerekemet, de nem úgy, hogy elhalmozom mindennel vagy mindent megtiltok/megengedek neki "az ő érdekében". Hanem valahol a két véglet között próbálom megkeresni azt az utat, amit az Úr kijelölt számomra és a gyerekem számára. És egyet értek Esztivel, mert mi nekünk nem kell úgy nevelnünk, mint a Tigris-anyák, vagy mint az amerikaiak. Mi úgy nevelünk, ahogy minket neveltek a szüleink, akik általában magyarok, tehát mi magyarul nevelünk. De ez így normális (szerintem).

    VálaszTörlés
  4. Ma reggel elgondolkodtam a tigris anyákon. Gyakran ötvenszer könyörgök ugyanazért a dologért, gyakran a gyerekeim megsértődnek (!), ha komolyan megharagszom, gyakran gondolkodom, hogy nem követelek- e túl sokat, hogy mitől fejlődnek jobban, hogy árt- e nekik az iskola, azt kapják- e, úgy kapják- e, én eleget teszek-e ...és én még nem vagyok egy túlaggódós.
    Aztán ők meg rátojnak a fejemre.
    Néha.
    De persze imádnak.
    És nagyon kreatívak. Van önálló véleményük, akaratuk.
    De olykor puhányak.
    Egy tigris anyának nincsenek ilyen nehézségei. Nem kell magyaráznia, hogy mik a boldogulás útjai.

    VálaszTörlés
  5. Amikor elolvastam a cikket, azt gondoltam, ezt én is nagyon hasonlóan csinálom. Persze nem ennyire vagyok tigris a dologban, mondjuk csak egy háziasított vadmacska. :)
    Tökéletesen értem, mit miért gondolnak a tigris anyák.
    Sajnos egy ilyen cikk, az legjobb esetben is csak egy figyelemfelhívással egyenértékű. Azért egy nevelés hátterében ezernyi mozgatórugó dolgozik. És sokszor egészen apróságokon múlik az EGÉSZ dolog sikere vagy sikertelensége.
    Így aztán a könyvet mindenképpen el fogom olvasni.
    Amiben egyetértek, az a hangszertanulás fontossága, bár nálunk engedélyezve van a fuvola és a gitár is. :) De amikor elkezdtek könnyűzenét játszani a gitáron, akkor gyorsan kerítettem egy gitártanárt. Különben eltűnt volna a repertoárból a komolyzene. :)
    A máshol alvásért nem vagyok oda. Nem tiltom, de igyekszem annyi elfoglaltságot biztosítani itthon, hogy csak ritkán kerülhessen sor rá. Régebben, amikor még nem voltam ilyen rutinos, sajnos megtörtént, hogy olyan helyen engedtem ott aludni őket, ahol mondjuk tévét nézhettek éjfélig. Utána dupla munka volt elmagyaráznom, hogy ez miért nem valósulhat meg itthon is. És nem a magyarázattal volt bajom, hanem azzal, hogy ennyi energiával értelmesebb dologról is beszélgethettünk volna. :)
    "Buli"-val ugyanez a helyzet. persze semmi kifogásom egy játékokkal tarkított szülinap vagy bármi más esemény ellen.
    A tévé és a számítógépes játékok szintén indexen vannak, de a számítógépet önmagában nem tartom ördögtől valónak. Így igenis vannak olyan játékok, amiket engedek, persze az időkeret limitálva. :)
    Angéla, a tigrisanyáknak is vannak nehézségeik, mert ha nem magyarázza el a gyerekének, miről mit gondol, akkor egy torz nevelési szemléletet ad át, és abból először beteg gyerek, majd beteg felnőtt válik.
    Kinga, én a jegyeket sosem minősítem. Meg is mondom nekik, hogy szinte nem is érdekel, hányast kapnak. De lássam, és tudjam, hogy igyekeznek, hogy érdekli őket a tudás megszerzése, hogy képesek megfeszülni. De sosem szeretném, ha pl. nem mernék elmondani, ha éppen hármast kapnak, vagy puskáznának egy dolgozatnál.
    Eszti, teljesen egyetértek! :) Nem kívánom követni sem az amerikai, sem a kínai "modellt", sőt semmilyen előre eltervezett és kidolgozott nevelési elvet. Azt hiszem, mindenki a magáét tudja hitelesen végigcsinálni. Persze ettől még tetszhet, ahogyan más csinálja, és szeretek másoktól tanulni, szeretek/szeretnék fejlődni. A legutolsó mondatod pedig telitalálat. Igen, ha sosem korrumpálnám AZT, akit megtaláltam, akkor lennék igazán hiteles, és boldog. :) Köszi! :)

    VálaszTörlés
  6. Angéla...a könyörgésről...régebben én is rengeteget könyörögtem....és nem tudtam, miért nem csinálják első szóra. Nem emlékszem már, melyik könyvet olvastam el, ami rádöbbentett a lényegre. A belső meggyőződés fontosságára. A gyerekeim ösztönösen is érezték, hogy mondom, és kérem, de el tudom fogadni, ha nem teszik meg első szóra. Ráadásul egyszerre több ilyen ügy is folyamatban volt, tehát számon sem tudtam tartani, mit kérek éppen.
    Aztán elkezdtem figyelni magamat. Azt kértem csak, ami fontos volt. Megtanultam úgy kérni, hogy pontosan tudták, ezt akkor MOST meg kell csinálni. Pedig nem kiabálok, nem nyafogok, és még csak nem is sírok. Egyszerűen biztos vagyok abban, hogy ezt most akkor meg kell csinálniuk. Nem tudom jobban leírni...:)

    VálaszTörlés
  7. A lányom nagyon megszokta, hogy azt csinál, amit szeretne, és óriási színész, szóval eljátsza az ártatlan szenvedő drámáját, ha valami nem kedve szerint van. Én nem vagyok tigrisanya típus, de szeretnék sok dologban ilyen határozott lenni. Azért örülök ennek a cikknek, mert habár nem tudok teljesen azonosulni vele, sok mindenben megerősített. Pl. hogy hiába szeretne alányom állandóan barátnőzni, mesét nézni, ha az nem a javát szolgálja, ezért kell ezeket a dolgokat szigorúbban fogni, és nem szabad bedőlnöm a színészkedéseinek, mert én vagyok az okosabb :D

    VálaszTörlés
  8. Eszter, ennek is meg vannak az előnyei. Engem nagyrészt így neveltek a szüleim, tombolt nálunk a liberalizmus. :) Ennek nagyon sok előnyét látom, és élveztem akkor, és most. A férjemet pont fordítva, és ennek a hátrányait, előnyeit is pontosan látjuk.
    Mi rengeteget beszélgettünk a gyerekkorunkról, és ez megerősített abban, ahogyan most neveljük őket. :)

    VálaszTörlés
  9. Én próbálok határozott lenni abban, amit hiszek csak sajnos körülöttem senki sem erősíti ezt meg, és így nagyon nehéz. Úgy érzem, hogy minden egyes pillanatban harcolnom kell. Pl. ha muszáj valamelyik rokon vigyázzon egy kicsit a gyerekekre (ez az iskola egyetlen előnye, hogy addig ezt elintézhetném :))(szülő orvosnál- bár legtöbbször visszük őket is) akkor nagyon nehéz azt kérni, hogy ne nézzenek hülyeséget a TVben, mert nekik nem az a hülyeség ami nekem :( vagyis elvileg bármit megengednek. És mivel összegyűlnek a hasonló alkalmak, és a rokonok ismerősök nem azt látják, hogy a gyerek érdekében teszem ezt hanem hogy megvonok tőle természetes jókat, irtó nehéz "tigrisbanyának " lenni, bocs, de ők valszeg így látnak.

    VálaszTörlés
  10. Eszter, mivel személyesen nem ismerlek, és a helyzetet sem, amiben élsz, csak a szavaidba tudok kapaszkodni.
    Te azt írod, próbálsz határozott lenni. Sajnos ez nem egyenlő azzal, hogy határozott vagy. :)
    Ne várd azt, hogy a többség majd megerősít, mert SOSEM fog!
    Te egy járatlan úton vágod a bozótot, ezt választottad. Ezen neked kell egyedül végigmenned, egyedül a férjed van melletted.
    Volt egy édesanya, akivel sokat beszélgettünk hasonló dolgokról. Ő például határozottan megkérte a vigyázó családot, hogy ne kapcsolják be a tévét a gyerekeinek. Pontosan úgy, mint ahogy azt is elleneznéd, ha például pálinkát adnának neki este az alváshoz, nem?

    VálaszTörlés
  11. Én éltem is Kínában, 20 éve kínaiak között élek itt Magyarországon is. Így elmondhatom, hogy van is igazság a cikkben, de nagyon erős túlzásokba is esik.

    Tény, hogy a kínaiak szeretik iskoláztatni a gyerekeiket, akinek a maga gyerekkorában nem adatott meg, az azért, hogy a gyerekének megadja, ami neki nem jutott, aki meg tanulhatott, az azért mert fontosnak tartja. Fontosnak tartják a jó munkahelyeket, az anyagi jólétet, aminek az iskolák elvégzése az egyik módja. DE: nem minden gyerek tanul zenét.. Ellenben minden háztartásban van tv. A városokban természetes a számítógép ,internet, számítógépes játékok, programok.
    (hozzáteszem, itthon a 6 éves fiam is limitálva nézhet tv-t, és nem játszhat száítógépes játékokkal, sőt a számítógépen sem keresek neki gyerekoldalakat. de egyenlőre a foci jobban érdekli, mint hogy a monitor előtt gubbasszon, és szerintem ez így van jól)

    Tény,hogy az iskolák iskolaotthonosak, azaz délután 4-ig van tanítás, mivel délután vannak a különórák, helyben az iskolában, így nem este 6-ra kell a gyerekkel külön angolra járni. Viszont sokkal több a lecke, és nem ritka, hogy a szorgalmas, jó tanuló diák, (amit ugye minden szülő szeretne,hogy ilyen legyen a gyereke) este 9-ig tanul.. De legyünk őszinték: ez itthon sem ritka...

    VálaszTörlés
  12. Nevelési elvek jönnek, nevelési elvek mennek. Ez is egy a sok közül. Bár meg kell jegyeznem, hogy a cikkben felsorolt szigorúságok nálunk is játszanak. (Zenét a legnagyobb gyerkőc(7éves) jövőre kezd tanulni.)
    Egyébként nekem nem jön le ebből a szösszenetből, hogy ezek az anyák törtetésre nevelik, vagy buzdítják a gyerekeiket. Kicsit meg is lepődtem, hogy ez felmerült. Amit olvastam abból nekem úgy tűnik, hogy a divatos liberális nevelési elvekkel szemben úszó nevelést adnak egy olyan közegben a gyerekeiknek, ahol ez nyílván kiveri a biztosítékot.
    Most mit mondjak, mi is kiverjük a biztosítékot sokaknál. Nem nézünk tv-t, van evés, alvásidő, sőt fürdésidőnk is. Ha pakolni kell, akkor kell és kész. Megválogatjuk a barátaikat. Nem horoszkópozunk, nem szeretjük a ma divatos távolkeleti beütésű szörnyjátékokat és nem veszünk ilyetneket. Ez van. Szóval mi a környezetünk szerint szigorúak vagyunk. Hát legyünk. Hogy ez most tigris, vagy nem, nekem olyan mindegy. És az is mindegy mit szól a nagy massza a dolgainkhoz. Én nem a masszának nevelem a gyerekeimet.

    VálaszTörlés
  13. Fú patrícia nagyon érdekes volt, amit írtál.
    Ennek a cikknek az a lényege, hogy az USA-ban élő kivándorolt kínaiak megtartották a magukkal hozott nevelési elveiket. Amit leírtál azért érdekes, mert alapjánnem igazán látszik az a bizonyos fú, de nagy másság.

    VálaszTörlés
  14. Bocsi az utolsó mondat helyesen:
    Amit leírtál azért érdekes, mert ez alapján nem igazán látszik az a bizonyos fú, de nagy másság.

    VálaszTörlés
  15. Na mindenesetre én most sokat tanultam a hozzászólásokból is, nem baj, ha nem mondom el, mit, ugye? :) nem szeretnék mindent kiteregetni :D de örülök neki, köszönöm mindenkinek!

    VálaszTörlés
  16. Patrícia, de jó, hogy írtál! :)
    Az este kilencig tanulás bizony itthon sem ritka. A nagyobbjaim rendszeresen tanulnak addig. Nem ritka az sem, hogy tovább.
    Gondolom, ez a cikk kifejezetten az USA-ban élő kínaiakra jellemző. Ott viszont van mit ellensúlyozni, és van mivel szembemenni. :)

    VálaszTörlés
  17. Jehudit, nagyon tetszik, amit írtál. :)

    VálaszTörlés
  18. Sziasztok! Van a Wall Street Journalban egy válasz erre a cikkre és aztán arra megint válaszol ugyanez az író. Érdemes elolvasni, ha meg bírjátok találni.

    VálaszTörlés
  19. sajnos.. vagy nem én anti tigris anya vagyok:) Nem követelek semmit, kérek és ész érvekkel igyekszem meggyőzni a népemet. ez eddig bejött.. nem osztály elsők a gyerekek, de egészségesek, okosak és törekszenek a jóra.

    VálaszTörlés
  20. már nagyon sok pszichológiai vizsgálatban nézték az amerikai, kínai nevelés különbözőségeit. Nekem nagyon szimpatikus benne a közösségre nevelés, az autónima ellenesség, ez a cikkben nem jött ki annyira.

    VálaszTörlés
  21. Zsófi, esetleg linket tudsz küldeni?
    Náncsi, ez a lényeg! :)

    VálaszTörlés
  22. Eszter, való igaz, itt éppen a közösséggel szemben nevelkednek ezek a lányok.

    VálaszTörlés
  23. Kedves Virág, tegnap épp a te blogodra hivatkozva küldte át a cikket egy barátom, ma pedig rátok találtam a négylánytól...
    Este nem hagyott nyugodni a kérdés, mert mi épp három hónapja, hogy Malajziában élünk három gyerekkel, és egy pocaklakóval. A legnagyobb gyerekem négy éves, most ment itt oviba, és a bőrömön, a bőrén tapasztalni a nagyon erős kínai hatást... nem volt egyszerű... sőt. Élve ezt a világot nagyon nagy különbségek vannak, sokszor döbbenetesen ésszerűtlennek tűnik... Írtam róla, ha gondolod olvasd el odaát, de mindenesetre szeretném megköszönni, hogy megtaláltad nekem :):) Sok gondolatot indított, azt hiszem Magyarországon élve azért egy kicsit máshová jut az ember gondolatban.
    Minden jót Neked,
    Kinga
    www.hannamikoltaron.blogspot.com

    VálaszTörlés
  24. Húúú ... már nem is emlékszem a cikkre, mert a kommentek legalább annyi gondolkodni valót adnak ... egy biztos a példa, a minta nagyon erősen bennünk van, akár ugyanúgy, akár teljesen ellentétesen akarjuk nevelni a gyerekeinket, mint a szüleink minket. Ezt azért írom, mert a könyv írója is mondja, hogy náluk ez volt a hagyomány, a természetes, ezt hozta otthonról ... ha ebben megtalálta a boldogságát gyerekként, vagy igy vált sikeressé, persze, hogy ezt szeretné tovább adni ... én azt gondoltam magamról, hogy kedvesen szigorú és következetes vagyok -mig tanitottam - és azt gondolom, valóban igy volt, és ezért nem aggódtam, a gyerekeim nevelése miatt ... aztán koppantam, mert saját gyereket nevelni más ... sokszor engedékenyebb vagyok, mint kéne ... de próbálok következetes lenni ... azt gondolom a kínaiak nem az 5 szeretet nyelv alapján nevelnek :D nálunk viszont ez fontos dolog, illetve, van még egy könyv a Fegyelmezz, megéri! ez pedig sokat adott nekem, hogy belássam, hogy a kellő helyen és módon alkalmazott szigor a gyermek érdekében van. És mint tudjuk a korlátnak nemcsak az a szerepe, hogy korlátozzon, hanem, hogy megvédjen a veszélytől.

    Amit -sok más mellett- másolok otthonról, hogy mi sem kaptunk ki sosem a jegyekért, ezért ilyesfajta stressz nem volt bennünk, anya mindig azt mondta, hogy a jegy az sok összetevő végeredménye, az én tudásom, a tanár kedve, mércéje, a feladatlap megfogalmazása stb... szóval őt sem érdekelte, sokkal inkább az, hogy értsük amit tanulunk és a kitűzött céljainkat érjük le.

    húúú még volt vmi. amit akartam írni de most nem jut eszembe ... na majd leírom ha meg lesz :D

    VálaszTörlés
  25. Érdekes a cikk... Ha valaki GEO vásárló vagy előfizető a 2008. szeptemberi számban van egy cikk, ami nekem nagyon tetszett. Tulajdonképpen egy kirándulás gondolatban a világ különböző területein, megmutatva nekünk, olvasóknak, hogy milyen különböző nevelési, oktatási értékrendek vannak, társadalmi berendezkedéstől, az ország gazdasági helyzetétől, vallási elköteleződésétől függően. Mindig is foglalkoztatott ez a kérdés! Mennyire más értéksúlypontokra van szükség Nepálban, Nagy-Britanniában, Palesztinában, Peruban, Mongóliában...
    Érdekességképpen el lehet olvasni, sőt tanulhatunk is belőle én mégis a meggyőződésre helyezném a hangsúlyt! A meggyőződésre és az elköteleződésre!
    Hogy mindent jól csináltam-e? Biztosan nem! Tigrisanya nem voltam, de anyatigris igen :o)
    mindkettő tanult zenét (elsős koruktól, Kodály-módszerrel, egyből hangszerre, kórusmuzsika), nem kaptak se jutalmat, se elmarasztalást a jó vagy rossz jegyért, minden nap kellett házimunkázniuk, sokat meséltem nekik. Én a jellemformálásra helyeztem nagy hangsúlyt. Eddigi pedagógusi tapasztalatom szerint, sokkal fontosabb, mint a mérhető tárgyi tudás. Vajon szeretnéd-e, hogy a szomszédod legyen? Milyen szomszédot is akarunk? Megtanítottad-e a kicsiből adni? Akit a kicsiből nem tanítottak meg adni, az a nagyból soha nem fog. Elvitetted a gyerekeddel a leckét a beteg osztálytársnak vagy azt tanítod, ha akar valamit, majd eljön érte? Nekem ezek voltak fontosak. Összeszedem egy bejegyzésben a blogomban, mert kicsit hosszúra szaladna... Nagyon sok értéket találtam a hozzászólásokban és olyan jó, hogy tanulhatunk egymástól! Erika

    VálaszTörlés