Anthon Berg házilag

A recept végre átkerült a GYEREKETETŐ HONLAPRA!
Kérlek, ott olvasd el!

Légfrissítő-Illatosító házilag

Az ötlet annyira kézenfekvő és egyszerű, hogy nem is tudom, megérdemel-e egy külön bejegyzést.

De én pont az ilyen egyszerű és kézenfekvő ötleteket szeretem.

Így aztán eldöntöttem, megírom.

Hozzávalók:

zselatin

víz

ételfesték

illóolaj

kis méretű üvegedény

(pl. bébiételes)

Először is kimértem, mennyi víz fért bele az üvegbe. Utána kiszámoltam, mennyi zselatin köt meg annyi vizet.

Megsúgom: 1 dl vízhez 2 evőkanál zselatin szükséges.

A zselatint felfőztem a vízben, majd amikor már kicsit hűlt, de még nem kötött meg, hozzáadtam az ételfestéket, és az illóolajat.

Beleöntöttem az üvegbe, majd a hűtőbe tettem hűlni.

Nálunk a fürdőszobába került. Amikor kezet mosok, olyan, mintha egy illatos rózsalugasba érkeznék.

:)

Nedves törlőkendő sáros tappancsoknak (házilag)

Na jó, nevezhetjük simán popsitörlőnek is, elvégre ez az őse. Legalábbis a gyerekes családokban.

Már régen szobatiszta volt minden gyerekünk, mikor még mindig vásároltuk. Volt belőle az autóban, és nem indultunk el erdei túrára sem enélkül. Hihetetlenül praktikusnak bizonyult.

Most, hogy Vacak "kimegy a kertbe-bejön a  házba", ki kellett találnunk valamit, hogy a lakás tisztasági faktora   megmaradjon.

Fogtunk egy félig elfogyott konyhai törlőkendőt, majd háromfelé vágtuk. 

(jó-jó, István vágta)

Kiszedte a középső hengert belőle.

Beletettük egy műanyag tégelybe.

A gyerekek egy pohárban összekevertek fél evőkanál szappant fél evőkanál olajjal és 2 dl vízzel.

Ezzel kanalanként szép fokozatosan locsolgattuk a kenőket.

Forgattuk jobbra-balra, fejre állítottuk, és szépen átitatódott mindenhol.

Nem csak kutyás házakhoz! :)

Vacak

Ha még egyszer kiskutyánk lesz, nem szenteste fogjuk elhozni, az biztos. 

Szegénykém alaposan megsínylette a hatalmas vendégjárást. Azért túlélte, és rendkívül kedves volt mindenkivel, mint aki tudja, hogy a vendég az vendég. 

Nem tudom, elmeséljem-e, hogy ő is volt vendégségben. Szupertitkos akció volt ugyanis.

De azért elmesélem. :)

Az én kedves nagymamám már 92 éves, és az egyik fővárosi Arany Alkony Idősek Otthonának lakója. 

Ebben az otthonban van egy másfél szobás kis lakása. Mosnak rá, főznek rá, nagyjából jól is érzi magát.

Régebben mindig elhoztuk őt magunkhoz karácsonykor, de mostanra már túl hosszú neki az út, és jobban szereti, ha mi látogatjuk őt. Igen ám, de Vacakot nem hagyhattuk még egyedül, az meg egyszerűen vállalhatatlan lett volna, hogy valamelyik gyerek a kutya miatt nem jön velünk. Mert ugye a kutya nem lehet fontosabb a Dédinél.

Elég hamar megszületett a döntés, hogy magunkkal visszük. Az úton jól viselkedett, egyszer hányt egy picit, de hát még nem szokta az autóutat. 

A portásnak nagyot köszöntünk, meg sem említettük neki, hogy a kosárból nem plüss jegesmedve, hanem egy élő kiskutya kukucskál.

Abban állapodtunk meg, hogy a Dédinek sem említjük a kutyust, mert szeretnénk, ha még sokáig köztünk lenne, de legalábbis nem karácsonykor kapna szívbajt. 

A gyerekek sorban leültek a kanapéra, Soma ölében Vacak, egy pulcsiba tekerve. 

Vacak tudta, hogy sem morogni, sem horkolni, sem nyávogni nem szabad. 

Ilyen sikerélményben még sosem volt részünk, ugyanis a gyerekeinkkel hiába beszéltünk meg ilyesmit, egyszerűen elfelejtették két pillanat alatt.

Képzeljétek, Dédi semmit nem vette észre az egész akcióból!

Illetve valami azért feltűnhetett neki...ugyanis szóvá tette, hogy Soma máskor milyen kis sajtkukac, most meg szépen ül, csendben van, és mosolyog. :)

Ekkor megállapítottam magamban, hogy bizony, a kutya nevel. 

Szóval Vacakban sok örömünk telik azóta is. 

Elkészült a törzskönyve is. :)

A reggeleket beosztottuk, mikor ki kel fel hozzá. 

Éjszaka már nem pisil be, azóta, mióta megtalálta Mesit és Somát. Ott alszik ugyanis náluk. Nappal is bírná, de minden apró izgalomra bekapcsol a vesegombja, és annyi...:(((

Igyekszünk minél több időt a kertben tölteni vele, és már megtalálta a levenduláimat is. Az már most látszik, hogy nagy kertész lesz.

Mindenben a gyerekek gondoskodnak róla, takarítanak, etetik, tanítják.

Hallgat a nevére, és már tud ülni is. Igaz, még csak jutalomfalatért hajlandó ezt bemutatni.

Psszt! Azért, ha valaki nálam tapasztaltabb kutyatartó olvasómnak van tuti tippje a benti szobatisztaságra, ne fogja vissza magát a tanácsadásban. Írhattam volna azt is, hogy SOS segítsetek! :))))

Mindig friss petrezselyem

Amikor karácsony másnapján sétálni indultunk, Soma elképedt, milyen üres és csendes a város.

Meg is kérdezte, nem halnak-e meg ilyenkor emberek, akik elfelejtenek bevásárolni. Hiába, Soma már a nonstop nyitva tartó üzletek világába született bele.

Nekem viszont különös örömet jelent, ha nem kell boltba mennem, mégis gondoskodhatok arról, hogy minden friss legyen itthon.

Például a petrezselyem is.

Tudtátok-e, hogy a levesbe vásárolt fehérrépa tönkjét vízbe áztatva folyamatosan kihajt újra és újra a friss petrezselyem?

Emlékszem, nagymamámnál mindig volt az ablakban ilyen petrezselyem, és a számomra legendás borsólevesbe én tehettem bele a friss zöld levélkéket.

:)

A Szenteste

Alig vártam, hogy újra írhassak, de egyszerűen nem volt egy szabad percem sem. Igazából most sincs ám, csak már muszáj. :)

Naszóval, még december 22-én kezdődtek az események, amikor István házimunka közben félig lerokkant.

Izé...vagyis a lábára ejtett egy tányért. Semmi különös - gondoltam, de aztán kiderült, elbagatellizáltam a dolgot. A láb dagadni és lilulni kezdett. 

Ennek ellenére István hatékonyan tudott segédkezni az előkészületekben felpolcolt lábbal is:

a gyerekek verbális irányítása lett a feladata.

Gondolhatjátok milyen az, amikor 6 gyereket próbál szavakkal rávenni a rendrakásra...

Sebaj, 24-én, a sebészeti ügyeleten kipihentük a készülődés fáradalmait. Itt kiderült, hogy nincs eltörve a láb, csak egy szép nagy vérömleny keletkezett, ami nyomkodja az idegeket, hát ez a hatalmas fájdalom oka.

Amikor a baj manifesztálódott is, már az ajkait sem bírta kinyitni. 

Ezt a gyengeségét azonban csúnyán kihasználtuk.

De erről később.

Szokás szerint megérkezett hozzánk édesapám, megfőtt az ebéd is.

Évek óta nem készülök semmilyen különlegességgel.

Ennek rövid története 5 évre nyúlik vissza, amikor aztán volt ám karácsonyi fogás az asztalon! A gyerekek meg sorban jöttek hozzám, és sugdosták a fülembe, hogy ehetnek-e makk levest...

(Makk leves az a smack márkanév alatt futó borzalom, ami egy segélyszállítmányból került hozzánk tévedésből)

Megették az összeset, és ragyogó arccal mondogatták, hogy életük legjobb karácsonyi ebédjét fogyasztották el. Később az iskolai karácsonyi fogalmazásban is előkerült a téma, le is írták becsülettel, hogy itthon makk levest főztem, és végre milyen finomat ettek.

(egy darabig bujkáltam a tanító nénik elől)

Így aztán idén is húsleves gőzölgött, és egy bébipulyka sült utána. Rizzsel, zöldségekkel tálaltam.

Utána hamarosan megérkezett az angyal is. Idén először belenyugodtak mindannyian, hogy az angyalt várjuk, ezért felesleges köröket sem kellett futnunk. Énekeltünk, imádkoztunk, majd bontogattunk. Mindenki örült mindennek, majd mutatom még, miket készítettek a gyerekek. Nagyon megható volt.

Hiába, a Tökéletes Karácsony részesei voltunk. 

Amikor ezt éppen szavakba öntöttük, valakiből kikívánkozott, hogy nem, mégsem. Még valami nagyon hiányzik.

És akkor mindenki rádöbbent, hogy tényleg hiányzik valami...vagy inkább valaki.

István pedig, mint írtam szólni se bírt...

Egy-két telefon, és már itt is volt.

Vacak,a hetedik testvér.

Eltelt három nap, és még mindig nem hisszük el, hogy részünk van ebben a csodában.

Holnap Vacak bemutatkozása következik. :) 

Boldog Karácsonyt!

Minden kedves olvasómnak áldott Karácsonyt kívánunk! :)

A Sárosdi család apraja nagyja :)

Szaloncukor házilag

Évek óta nem vásárolok szaloncukrot. Mivel Zsombor volt legkitartóbb rajongóm és segítőm ebben, így már tavaly reá hagyományoztam a feladatot. 

Idén igazi karácsonyi cukrászmesterré avattuk. :)

Marcipános szaloncukor hozzávalók:

mandula (legjobb a szeletelt)

kristálycukor

mazsola és egyéb aszalt gyümölcsök

folyadék: víz is lehet, de narancslé, sűrű limonádé avagy vodka az ideális

csokoládé a bevonáshoz

A mandulaszeletekkel összedaráljuk a kristálycukrot, fele-fele arányban.

Egy másik tálban botmixer segítségével  a mazsolát és az aszalt gyümölcsöket összeturmixoljuk a folyadékkal. 

(1 kg mandulához 250 gr mazsola, 1 csomag aldis kandírozott narancs fogyott el, és kb 1 dl narancslé)

A kettőt összekeverjük. Rudat sodrunk belőle, és felszeleteljük.  A rúd formálásánál  használhatunk porcukrot, ha nagyon ragadna.

Tepsire, sütőpapírra tesszük őket, majd bevonjuk csokoládéval. A csokimáz kihűlése után csomagolhatjuk.

Tavaly vásároltam szaloncukor csomagolópapírt, én ebbe tettem.

Ötletes csomagolásokat találhatsz ITT!

Még elkészül...!

...nyakláncok nemezelt golyókból.

Nálunk mindig kitör a pánik, így karácsony előtt néhány nappal. 

Én már rég készen vagyok mindennel, amikor a lányok is észbe kapnak: jaj még Annának, Vikinek, Rékának, és akkor, ha nekik igen, akkor még gyorsan Sárának is egyet. :)

Szóval így. 

Ilyenkor berendezzük a fürdőszobát nemezelőműhelynek, és indulhat a munka. 

Nem kell hozzá más, csak nemezgyapjú, vékony damil, kásagyöngy, vagy egyéb kislyukú gyöngy.

Nem kell hozzá szerelék sem, mert ezek hosszú láncok. 

8 évestől fölfelé bármelyik kislány elkészíti. :)

(Vörösmarty téren a vásárban 2000 Ft darabja)

Az ilyen laposra nemezelt darabokból pedig 

hajcsat, hajgumi készül.

A rögzítéshez pillanatragasztót használtunk. A gumihoz egy-egy öltéssel is lehet erősíteni.

Jó munkát! :)

Betlehemes papírból

A facebook-on Enikő megosztott egy nagyon értékes internetes oldalt.

Gondoltam, elhozom ide is, biztosan örülni fogtok neki.

A Gyermekmisszió oldalán sok-sok anyagot találtok hittanórákhoz, de otthoni foglalkozásokhoz is.

Most a karácsony van fókuszban, tehát ezeket a papírból kivágható-összeállítható szereplőket ajánlom, még van idő elkészíteni őket.

Mivel Mesi és Soma betegek lettek, mi is nekiállunk. :)