Emese vizsgái

Mesinek kénytelenek voltunk halasztást kérni, mert elkapott a nagyoktól egy spéci egynapos hányós vírust. 

A héten viszont biztosan megyünk, mert január 21-ig kell a magántanulóknak levizsgázniuk, és egyébként is egészséges, mint a makk.

Mesivel egyébként egészen más az itthoni tanulás, mint Somával.

A legszembetűnőbb különbség, hogy Mesi belesimul az én vágyaimba. Ő pont olyan szeretne lenni, amilyennek én megálmodom. Ez pedig zsákutca.

Az én feladatom ebben a helyzetben az, hogy meg kell látnom azokat az egészen apró jeleket, amelyek azt üzenik nekem: "ezt én nem szeretném", vagy "ezt nem így szeretném".

Sokkal könnyebb az olyan gyerekekkel dolgozni, akik néha a szemtelenség határát súrolják ugyan, de nyíltan szembeszállnak a szüleikkel, ha másként gondolják az élet dolgait. Ilyenkor le lehet ülni, közelíteni, finomítani az álláspontokat, végül megszülethet az a megoldás, amellyel mindkét erő azonosulni tud.

Nem tudom, Mesinél eljön-e ez az idő...

Mesi minden kérésemre, javaslatomra rábólint, és engedelmesen megcsinálja. Akkor is, ha a fogát kell összeszorítania hozzá. 

Azonban nagyszerű dolog az otthontanulás, mert annyira szoros kapcsolat alakult ki közöttünk, hogy kezdek megtanulni olvasni apró jelekből.

Hogy csak egy példát említsek, amelyik különórára nem akar egyedül elmenni olyankor, ha én nem tudom elfuvarozni, oda leginkább az én kedvemért, engedelmességből jár. 

Márpedig azt szeretném, ha megtalálhatná azokat a tevékenységeket, amelyeket teljes erőbedobással a saját maga kedvére végez.

Hiszem, hogy meg fogja találni az önmagához vezető utat.

Most két új területen is kipróbálhatja magát.

Egyrészt rajzolni kezd a Budai rajziskolában. A művészetekkel nem lehet mellélőni, ezt vallom. :)

Másrészt pedig elkezd németül tanulni. 

Az már régen látszik, hogy az angolt nagyon szereti, reméljük, ez általánosságban is igaz az idegennyelvekre. Azért a németre esett a választásunk, mert Zsombor is azt tanulja, így ha az elején elakad valahol, lesz kitől segítséget kérni. 

Mindkettő olyan tevékenység, amiben nem én irányítok majd.

Azt hiszem, szüksége van most már ezekre is. 

A felsős tananyag ugyanis egészen más, mint az alsós.

Míg az első négy osztályban a képességfejlesztésen van a hangsúly, addig a felső tagozatban már a tanulástechnika, a lexikális anyag kerül előtérbe.

Az itthoni tanulás során egészen más tanulási technikát kell bevetnünk, mint az iskolában. Ott egy-egy anyagrész után megírják a témazáró dolgozatot, és akár el is felejthetik az anyagot. Nyilván nem teljesen így működik, hiszen sokszor egymásra épülnek az egyes anyagrészek, de nem minden esetben. (történelem során például eléggé, de a természetkönyvben egészen más részterülettel kezdhetnek foglalkozni)

Az otthontanulás esetében azonban félévkor akár három témakörben is biztosnak kell lenni, ráadásul mindezt hat  tantárgyból egyszerre. (irodalom, nyelvtan, történelem, természet, angol, matematika)

Ez egészen más tanulási technikát, stratégiát kíván, olyasmit, ami már közelebb áll a felsőoktatásban elvárt formához, mint az általános iskolaihoz.

Ráadásul míg az iskolai élet során a felső tagozatos gyerekek egyre inkább egyedül tanulnak, most kicsit fordult a kocka itthon. Mesivel sokkal többet kellett együtt tanulnom, mint Somával. 

A tankönyvek igyekeznek egyszerűen fogalmazni, de ennek ára van: sok összefüggést nekem kell elmagyaráznom, hogy érthető legyen a leegyszerűsített tananyag. Előbb-utóbb majd biztos kialakul ennek is rendszere, Mesi is megtanul utánanézni a mélyebb összefüggéseknek, de még nem tart itt.

Kedvence a történelem, az irodalom, és az angol.

Azt beszéltük meg, hogy ezekből a maximális erőbedobással dolgozik majd, az sem tragédia, ha ez egy kicsit a többi tantárgy rovására megy. Meg is kérdezte rögtön:

 -És akkor lehetek négyes matekból?

Na igen...szerintem annyira nehéz és kényes az egyensúly, ami megengedi azt, hogy elfogadjuk, nem vagyunk tökéletesek, és mégis arra ösztönöz, hogy a tökéletesség felé igyekezzünk.

Hát így állunk. Várjuk a vizsgaidőpontot...

Van élet a vizsgák után - avagy kezdődik a 2. félév!

Van élet a vizsgák után! - nem is akármilyen!

Somának megígértem, hogy ha levizsgázott, akkor két hétig nem kell elővennie munkafüzeteket-tankönyveket.

Ennek kapcsán aztán elgondolkoztam azon, milyen mederben is folytatódjék tovább a mi itthoni iskolánk.

A tantervtől eltérni semmiféleképpen nem szeretnék, hiszen nem célom, hogy ujjat húzzak a közoktatás résztvevőivel, vagy az iskolával, ahol végre elfogadnak bennünket, otthonoktató családokat.

Azt sem szeretném azonban, ha emiatt minden olyan lenne itthon, mintha iskolában ülnének a gyerekeim.

Ha ugyanúgy munkafüzeteket töltögetnénk, esetenként értelmetlennek gondolt tananyagot bifláznánk, azt érezném, hogy csak egy cseppet vagyunk ki a vízből.

Vannak nagyon érdekes részei a negyedikes tananyagnak, Soma számára ilyen a természetismeret, és a matematika. Ezek igen sok lehetőséget kínálnak arra, hogy táguljon számára a világ. 

Sajnos akadnak olyan tantárgyak is, amelyekkel meggyűlik a bajunk. Ilyen az olvasás, mint tantárgy.

Mert Soma olvasni szeret, és igen sokat is olvas. 

De hogy az olvasottakról irányított formában beszámoljon, azt nem szereti. Őszintén szólva nekem is a könyökömön jönnek ki a sablonfeladatok: számozd be a történéseket, adj másik címet a mesének, stb, stb.
Ennek ellenére ki fogjuk tölteni a munkafüzetet, mert ez az ára az otthontanulásnak.
A nyelvtannal hasonló  a helyzet, bár a helyesírást nagyon fontosnak tartom, szinte nem lehet eleget gyakorolni.
Ha ez a két tantárgy "lement", akkor jöhet a napnak az a része, amiért érdemes volt felkelnie Somának is.

A matematika, a természetismeret, az angol már nem nógatós tárgy.
A nagy kedvenc azonban mégiscsak a kémia.
Élénken él bennem a válasz, amit egyszer Zsombortól kaptam a "melyik órát szereted a legjobban az iskolában?" klasszikus kérdésre.
Azt mondta: A sakkot meg a fuvolát. :)
Nem véletlenül...szerintem. Ha nem is teljes mértékben, de megélhette általuk a szabad tanulás örömét.

Soma ugyanígy érezhet a kémiával kapcsolatban.  Ez is egy tantárgy, tehát biztos lehet benne, hogy nem tiltjuk el tőle, de mégsem kapcsolódnak hozzá a "kötelező", a "muszáj", és a "kell" szavak.
Félreértés ne essék, nem gondolom, hogy a három szónak semmilyen létjogosultsága nincs az életünkben. De örömmel, hivatástudattal, teljes erőbedobással nem lehet vezényszóra tanulni.

Most, hogy nem kellett elővennie semmilyen iskolával kapcsolatos dolgot, igazán hasznosan töltötte a napokat.

Felfedezte ezt a kémiás játékot, de örömét nem sokáig lelte benne, mert mindent tudott.

Elkészítette a szobájára a névtábláját. Ki is égette a szélét,ez el nem maradhatott volna.

Már nem csak kísérletezik, hanem a látványon túl érdekelni kezdték komolyabb dolgok is.

Molekulákat modellezett.

Szereti azt játszani, hogy egyikünk gondol egy elemre, a másikunknak ki kell találnia.

Segítségképpen ideülhetek a wikipédia elé....

Ezt a könnyítést akkor kértem, amikor nekem szegezte az első kérdést:

-Önmagával létesít kovalens kötést?

A többi kérdésen is elámultam...hány elekrtonhéja van, ki fedezte fel, a sűrűsége nagyobb-e, mint a higanynak, stb.

Elkezdett képleteket írogatni, csak úgy magának...persze legyintettem, hogy írja, írja, de azt sem tudja mit jelentenek. Aztán szép lassan kiderül, hogy igenis sokkal több dolgot ért és tud, mint azt mi feltételezzük.

Nekikezdett egy sk. periódus rendszernek, ami a szobája falán kap majd helyet.

Az első elem az Alumínium lett.

Nem kell hozzá más, csak alufólia. Remek recycling is egyben. :)

Hát így állunk most, szépen lassan visszatérünk a hétköznapokhoz is.

Soma második félévi tanterve a következőképpen alakul:

Magyar olvasás

A második félévre sok érdekes olvasmány van az olvasókönyvben, szemben az első féléves anyaggal.

Ezeket elolvassa, és kitölti hozzá a munkafüzetet. Ez teljesen önálló munka lesz, csak a hangos olvasást fogom meghallgatni.

A Tüskevár című regényt gondoltam "kötelező olvasmánynak". Előre tudom, hogy kötelezőnek fogja elkezdeni, de beleszeret majd, és veszekedni kell este, hogy most aztán tegye le, és aludjon. :)

Magyar nyelvtan

Szintén van egy munkafüzetnyi feladat, nem fog kimerülni az izgalomtól, de olyan anyagrész, amit azért minden magyar gyereknek tudni kell.

Természetismeret

Íme a tananyag, csupa élvezet! 

Mellé átbeszélgetjük az egyik karácsonyi könyvet:

Csupa izgalmas téma, gyönyörű képek!

Azt az egyet sajnálom, hogy nem újrapapírra lett nyomtatva, hanem hófehér, fényes lapokra. :(

Matematika

A második féléves anyagot lényegében tudja, gyakorolni azonban még kell. 

A már említett Matekmágusokat Zsomborral átveszik.

Angol

Nem emlékszem, említettem-e már, de kerek egy tankönyvnyivel előrébb járnak a suliban az angollal, mint mi.

Ennek ellenére az angol tanárnő azt mondta, ne haladjunk gyorsabban, vegyük végig a könyvet, és kész. Hát abban nem lesz hiba, végig vesszük, de nekem nem annyira tetszik. Erről a nyelvkönyvről van szó. Úgy látom, elég népszerű könyv, több iskolát is ismerek, ahol ebből tanulnak.

Egy nagy problémám van vele: nem szól semmiről.

Elég unalmas dolog úgy nyelvet tanulni, hogy amely szavakat, kifejezéseket megismertetik velünk, azokról magyarul sem akarunk tudni. Néhány ablakos képregények, amelyekben semmi különös nem történik...foglakozások nevei...iskolai taneszközök nevei...hmmm

Aztán böngészve az interneten EZT találtam.

Nagyon bejött. :)

A CD-t hallgatjuk, minden nap többször. A dalokat már az egész család fújja. A szöveg is teljesen érthető, gyönyörű eredeti angol kiejtéssel, lassan, tagoltan, a gyerekek is simán megértik.

Tartozik hozzá munkafüzet is, és persze a történet 6 felvonásban. 

2-3 hét alatt simán megtanulható.

Ezen kívül pedig EZT a tematikus gyűjteményt használom majd az angolhoz.

 Technika, Rajz

Ahogyan eddig is, az egyes tantárgyakhoz, ünnepekhez, évszakokhoz kapcsoltam a kézműveseket.
Ez most kiegészül egy nagy sikerű kiadvánnyal, Mesi kapott néhányat belőle, majd Soma is kedvet kapott.
Ismeritek a sorozatot?

Íme az eredeti

Íme, amin Soma dolgozik éppen.

Ének

Hát jelenleg ez okozza nekem a legnagyobb fejtörést. Mert az énekkönyvben lévő dalok...hát hogyismondjam...szépek, meg értékesek, meg minden. Így 40 évesen látom bennük az értéket, és a didaktikus célt. De valahogy nem tudom jól átadni Somának. 

Hogy kiben van a hiba, azt nem tudom.

De egyelőre maradunk a gitárnál, szolfézs nélkül, és a komolyzene rendszeres hallgatásánál.

Testnevelés

Naponta 2 és fél - 3 óra vívóedzés, valamint heti két pingpong edzés, és persze télen korcsolya, havonta 1-2 uszoda....hát ennyi legyen elég. 

Holnap Mesi történet következik!

Rajzóra itthon

Lucától tanultam egy technikát, ami nagyon megtetszett, és a kicsikkel is kipróbáltuk.

A lényege, hogy a rajzlapra egy szétszedett papírzsepi egy rétegét helyezzük, majd elkezdjük befesteni a zsebkendőt.

A zsepi alatti papírlapon egyenletlenül látszik majd a festék, 

hiszen hol erősebben, hol kevésbé erősen folyt át rá a szín.

Használhatunk többféle színt is. 

A megmaradt zsepiket vétek lenne kidobbni...

újabb lapokat lehet vele színezni. 

Meg füleket-arcokat, de ez nem a projekt része, de kétségkívül velejárója...:)

Ha túl vizesre sikerül egy lap, akkor rátéve egy másik lapot, gyorsan kettő lesz belőle.

  

A kék lapra szívószállal hópelyhek kerültek...

kupakokból hóember épült...

sütiszaggatóval pedig még a csillagokat is lehozták az égből....

Piros fonallal kalapot adtak a hóemberre...

Egyszóval megpróbáltunk kilépni a szokásos keretek közül, és igyekeztünk a minket körülvevő világot más szemmel nézni.

Soma félévi vizsgái

Nna, akkor vizsgaposzt 1.rész

Azt hiszem, életem egyik legjobb döntése volt, hogy belevágtam/belevágtunk az otthonoktatásba.

A második legjobb döntés az volt, hogy megkerestük azt az iskolát, ahol nem csupán elfogadták a döntésünket, hanem támogatást kaptunk ehhez. 

Hajnali fél ötkor keltünk ma reggel, én megmostam a hajam (nem tudom, nekem ez kell a jó közérzethez), István főzött egy jó erős kávét (neki meg ez kell). 

Mikor mi már jól voltunk, kiemeltük Somát az ágyból, bebugyoláltam egy meleg hálózsákba, párnát tettem a feje alá, és befektettük a hátsó ülésre. Elindultunk.

Útközben aztán reggelizett, majd durmolt a suliig. Szerencsére nem hagytam itthon a cipőjét, így  nyolc előtt tíz perccel klappba-frakkba öltözve besétáltunk a suliba. 

Kedves tanító néni üdvözölt bennünket, egy szóval sem említette meg, hogy neki milyen nagy plusz teher a vállán a mi otthonoktatási projektünk, és nem kellene-e mégiscsak iskolába járnia ennek a gyereknek. 

Azt viszont megkérdezte, meddig jutottunk a tananyagban, milyen könyvekből tanultunk, és melyik felmérőt szeretné megírni legelőször.

Legnagyobb megdöbbenésemre Soma a nyelvtant választotta, úgy látszik, az a típus, aki nem görgeti maga előtt az utálatos dolgokat, hanem gyorsan le akarja tenni a terhet.

(merthogy a nyelvtan volt a legnagyobb mumus...)

Ezt követte a matematika, aztán az angol, végül a természet és az olvasás gyors egymásutánban.

Ennek ellenére nem volt megterhelő számára, pedig egy kicsit aggódtam, hogy mennyire fárad el, és mennyire befolyásolja ez a teljesítményét. 

Szerencsére minden felmérőt befejezett fél óra alatt, és mosolyogva lépett ki a tanári ajtaján.

A tanító néni mindent rögtön ki is javított, ez egy bónusz ajándék szerintem, mert nem kellett találgatnunk, mi hogyan sikerült. Még hivatalos eredményünk nincsen, de egyelőre úgy néz ki, minden a lehető legjobban ment. Soma minden szóbeliről úgy jött ki, hogy mutatta, ötös...:)

Akkor még nem sejtette, hogy az igazi megpróbáltatás ezután következik:  amíg Istvánnak tárgyalása volt, mi egy Mekiben dekkoltunk. Ez az élmény egy életre megutáltatta vele az eddig magasztalt helyszínt.

Három órán keresztül hamburgert enni, és szókirakózni ugyanis nagyobb megpróbáltatás, mint gondolta volna.

Hazafelé azért feltettem neki a klasszikus kérdést, hogyan értékeli a saját munkáját.

"Nem szeretek akkor tanulni, amikor nincs kedvem hozzá. Azt szeretem, amikor kedvesen megkérdezed, hogy lenne-e kedvem matekozni például....akkor mindig lesz kedvem...főleg,ha ellazulva az ágyamban matekozhatok"

Nos erre a tanulási módszerre/stratégiára egyelőre nem tudtam ígéretet tenni...

Nektek, kedves olvasóink köszönjük, hogy velünk izgultatok, és végig éreztük, hogy drukkoltok a jól sikerült vizsga élményéért.

:)

PS.: Zsombinak jól sikerült az OKTV 2. forduló, a négy példából hármat jól megoldott, és a negyedikre is kaphat részpontokat...a következő forduló már a döntő lesz! :)

Szülinaptár

A szülinaptárok is, akárcsak a blog, új helyre költöztek.
KATT IDE

betűsablonokat gyártott, feliratozott.

Azért én is dolgoztam rajta, mert átadtam Édesanyának.

Édesanya pedig örült.

Boldog szülinapot, Édesanyám! :)

A szülinaptár megvásárolható.

Információkat itt találsz:

http://gyereketeto.hu/ajandek/szulinaptar/

Nyakunkon a vizsga avagy az OO-s hétköznapok gondjai

Bizony, közeleg a félévi vizsgáink időpontja. 

Nem véletlenül használom ám a többesszámot!

Ebben a helyzetben ugyanis a gyerekek írják a teszteket, de keményen vizsgázom én is.

Alapvetően más ez szituáció, mint azokban a családokban, ahol a gyerekek iskolába járnak. Nálunk az egész tanulási folyamat egy hatalmas közös projekt. Bár csak a kezüket fogom, mégis én vezetem őket az úton.

Kedden Soma, szerdán-csütörtökön Mesi ad számot erről a közös útról.

Természetesen minden otthonoktató szülő álma, hogy a gyerekei ötösre vizsgázzanak. 

Lehetőleg mindenből. 

Még azt se bánná egyikünk sem, ha a tanító nénik összehívnának egy rendkívüli értekezletet, és ámulna-bámulna minden pedagógus, mennyire okos ez a gyerek, mennyivel többet tud, mint iskolába járó társaik. 

Remélem, senki otthonoktató szülőt nem sértettem ezzel a feltételezéssel. :)))

Szerintem teljesen természetes dolog, hogy erre az elismerésre is vágyunk.

Mégis teljesen természetes, hogy ritkán válik valóra.

Ennek több oka is van. 

Az első, hogy nem attól válik zsenivé egy gyerek, hogy otthon tanul. 

Az otthon tanuló gyerekek legtöbbször teljesen átlagos gyerekek. Olyanok, mint akik iskolába járnak: szeretnek játszani, sokszor nem bírnak megülni a fenekükön, néha még szemtelenek is, és nem mindig akarják megtanulni a leckét.

A szobájukban folyamatos a rendetlenség...

S ha már nem férnek be, hát jönnek a konyhába...

Bohóckodnak az ebéddel....

Tanulás helyett sokszor inkább ugrálnak...és buborékokat pukkasztanak...meg persze engem...

A természetismeret órán inkább búzát ültetnének, minthogy a munkafüzet feladatait oldják meg...

Matekból minden hiányos mondatot mérleggel oldanak meg, csak mert így izgalmasabb...és persze hosszadalmasabb...

Aki színtévesztő, az a feladatok előtt feliratokat készít a ceruzákhoz. Ezzel szeretné gyorsítani a megoldást, ám a feliratozás hosszú órákba telik...

Tanulás helyett a "pad" alatt olvasnak titokban...

(a fotó súlyosan sérti a személyiségi jogokat, így nem lett engedélyezve a publikálása)

Egyszóval a  türelmemet igen-igen próbára tudják tenni.
Mégis, ezek a pillanatok életünk sava-borsát adják.
Annyi helyzetben vagyunk együtt...élvezem, hogy ezek mind-mind erősítik az egymásba vetett bizalmunkat. Sokkal jobban ismerem a gondolataikat, érzéseiket, mint anno a többi négy gyerekeimét ismertem.

Azt gondolom, tudnak mindent, amit a kortársaik az iskolában megtanultak. Szerencsém van, mert alapvetően okos, érdeklődő gyerekek. Mégis biztos vagyok benne, hogy mindezt nem tudják majd a vizsgákon visszaadni.
Nem baj. Meg is beszéltem velük, hogy nem ez a lényeg. Sokkal fontosabbnak érzem, hogy legyen egy-két tantárgy, később tantárgy-csoport, ami érdekli őket, és amiben ki tud teljesedni minden bennük szunnyadó tehetség. Most nyiladozó tudásvágyukban is ezt keresem, és ezeket szeretném erősíteni.
A vizsga csupán arra kell, hogy legálisan itthon tanulhassunk továbbra is.
(Azért persze titokban reménykedek, hogy mégiscsak összehívják azt a bizonyos értekezletet..-de psszt...)
:))))

Könyvajánló

Legszívesebben karácsony előtt írtam volna meg ezt a bejegyzést, de interneten aktív gyerekeim miatt ezt nem tehettem. 

Nameg amúgy is illett kivárnom, tényleg bombasikert aratnak-e a remegve kiválasztott könyvek, vagy csak felkerülnek a könyvespolcra.

Jelentem, bombasiker mind a kettő. De most végre kölcsönkaptam őket néhány fotó erejéig. :)

Tegnap nem bírtam uralkodni magamon, és közzétettem a facebook-on  ezt a képet.

Semmi különös, egy kevés kacsazsír, amit Soma meglátott a pulton, és hatalmas örömmel kiáltotta, hogy : JAAAJ, majd rögvest lelombozódott, és csak annyit mondott: Azt hittem, Lítium. Bevallom, először fogalmam sem volt, mi köze a kacsazsírnak a Lítiumhoz, és szerintem ezzel sokan így vagyunk. 

De nem akartam Somát kellemetlen helyzetbe hozni, így nem firtattam a dolgot. Azt hitte, és mégsem az, elég baj ez neki...de este fény derült a mélyebb összefüggésekre. :)

A kulcs egy könyv, ami a fa alatt volt.

Kémiai elemek - Kalandozás a Világegyetem atomjai között

Nos ebben van egy ilyen oldal

Sajnos tükröződik a fotó, de azért felismerhető a hasonlóság, nem? Nos, a lítium-sztearátos gépzsír és a kacsazsír között már kimutatható a laza kapcsolódás...szerintem eme információk birtokában még sokan kevernénk a kettőt. :)))

A mai poszt másik zseniális könyvét is Soma kapta. 

Matekmágusok 

Fenti linken bele is tudsz lapozni a könyvbe.

Zseniális ötlet és megvalósítás, még felnőtteknek is érdekes történetekkel.

Ha a képekre kattintotok, olvashatók az oldalak. 

Tegnap rendrakás közben ezt találtam Sománál:

Azt hiszem, nemcsak a kezében volt a könyv, hanem el is olvasta a "Háború matematikája" című részt.

Nem mellesleg, a savanyú káposzta illatát is megmérte...50 hobó lett az érték.

Ha esetleg nem lennétek képben, 50 hobótól már hányni lehet...