Mónival lassan egy évtizede ismerjük egymást. Még az NLC fórumán ismerkedtünk meg, aztán itt a blogvilágban ismét összetalálkoztunk. Igazán megérett már a kapcsolat arra, hogy végre személyesen is lássuk egymást. Ezért is örültem meg, amikor megnyertük a szombati bográcsozós alkalmat.
Szombaton felpakoltunk, megvártuk, míg a horgászaink hazaérkeznek, és elindultunk.
Ja, hogy volt-e kapás? Én is ezt kérdeztem Somától. Ő nagy büszkén sorolta, hány kárász milyen körülmények közepette harapott rá a horogra. Mire én, hogy hol vannak?
- Visszaeresztetem őket.
-Miért is?
-Hát, anya, akkor holnap mit fogok majd ki?
És milyen igaza van...talán ez a módszer segít megelőzni, hogy élő pontyokat legyek kénytelen a boltban vásárolni, és azokat telepítsük a horgásztóba.
Szóval 10 óra helyett 11-kor indultunk el.
Sajnos a két nagyobbunkat itthon hagytuk, mert ugye az év végi hajrá alaposan rányomja a bélyegét a hétvégéikre.
Sebaj, így aztán egyenlő pályák, egyenlő esélyek voltak a focinál. :)
Móni valami fantasztikusan finom lepénnyel várt bennünket, amit azóta meg is sütöttem itthon, lássák csak a nagyok, miről maradtak le.
Az ilyen pizza-lepény-és egyéb nevű finomságokat mindig csak paradicsomos, vagy besameles alappal tudtam elképzelni, fel sem merült bennem, hogy pestot kenjek rá. Most megtettem, és senki sem bánta.
Aztán megfőtt a pörkölt is a bográcsban, vaddisznót és borjút kevertünk...hmm...szóval finomra sikeredett.
A gyerekek eközben fociztak, csocsóztak, és úgy feltalálták magukat egymás társaságában, mintha már évek óta ismerték volna egymást.
Na meg persze ettek...:)))
Mi a sütit vittük, gondoltam, ahol ennyi gyerek összegyűlik, biztosan akad valaki, aki szívesen veszi. Hát ilyenek a megérzéseim...akadt. :)
Hogyan készül?
25 dkg vajat megolvasztok, bele keverek egy bögre porcukrot, 5 evőkanál cukrozatlan kakaót, és két tojást.
Ezt a masszát addig főzöm, amíg be nem sűrűsödik.
Utána hozzátörök 20 dkg bármilyen édes, de legalábbis sótlan kekszet, és kb 15 dkg darált diót, vagy mogyorót.
Nem tudom, már nem először készítem, eddig még nem sikerült ugyanannyi vajhoz ugyanannyi kekszet adnom. Szóval azt tanácsolom, legyen még kéznél keksz, ha esetleg hígabbra sikerül a massza, tudjátok még sűríteni.
Én zabkekszet, és csokis Győri édest szoktam használni, mikor miből van itthon nagyobb mennyiség.
Ez a tészta lesz az alapja, amit rögtön bele is nyomkodok egy tepsibe. A hűtőben pihentetem.
Ezt követően készítjük el a krémet.
Ebből is két fajtát próbáltam már ki, az egyik, amit Móniékhoz vittünk így nézett ki:
25 dkg vaj (margarin nem jó!)
1 dl tejszín
1 csomag vaníliás pudingpor
1 pohár porcukor (szerintem alig kell bele cukor, így is nagyon tömény süti)
Az eredeti recept szerint hidegen kell robotgépben habossá keverni, de én a tejszínt összefőztem a pudingporral. Már amennyire lehetett a sűrűsége miatt. A krémet rákentem a kekszes alapra, és ismét hűtőbe tettem.
Amikor már hideg a krém, a tetejét bevontam vízfürdőben olvasztott étcsokival.
Legjobb, ha ilyenkor van egy éjszakája összeérni.
Hát ismét nem volt.
A csoki repedezett a tetején, mert alig tettem hozzá olajat, ami kicsit lágyítson rajta.
Sebaj, mi ezt elintézzük azzal, hogy így legalább rusztikus. :)
Végül, nézzétek, itt a csapat, akik lelkesen megettek mindent. :)
Persze az eszem-iszom csak egy aspektusa volt a szombati együttlétünknek, bár kétségkívül nagyon hatásosan meghangolta. :)
A gyerekeim hazafelé már szervezték a következő találkozást, ahogyan az lenni szokott. Abban tehát biztos vagyok, hogy lesz folytatás hamarosan. :)
Móni, innen is üzenjük: köszönjük a vendéglátást, igazán jól éreztük magunkat!
