2013. június 9., vasárnap

Katasztrófaturizmus - napos budapesti séta

 Mindenkit megkövetek, aki ellenzi az ilyesmit, de muszáj volt megmutatni az árvizet csak képekről ismerő gyerekeinknek, milyen is a valóságban.
Képek következnek, szöveg nélkül...












5 megjegyzés:

  1. Döbbenetes... és szívszorító...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Így van. Emlékszem, gyerekkoromban én is nagyon élveztem, amikor a rakparton levettük a szandálunkat, és mezítláb gázoltunk a vízben. Cseppet sem volt félelmetes, és be kell valljam, a szívem sem szorult össze. De hát egész más ez gyerekszemmel.

      Törlés
  2. A gyerekeim szerint izgi. :(
    Hiába néztük sok száz magyar és külföldi képet, valahogy mégis izgalmasnak találta a nagyobb. Bár segíteni is rohant volna, zsákot pakolni. Ezért mi is kivittük őket, hogy megnézzék, mert úgy talán más.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hiába látták, és persze ésszel felfogták, mit jelent ez sok-sok embernek, azért nekik ez egy nagy kaland volt csupán.

      Törlés
  3. tizenévesen még buli az árvíz. Amikor még téged nem veszélyeztet, mert ha bármid oda is vész, a szüleid majd megoldják. Aztán felnősz,és rájössz, hogy egy életmunkáját viheti el a víz percek alatt. Akkor már nem vices. Ez szerintem természetes, az érettséggel jár. Ezen nem "segít", ha megnézik, ha ott vannak, de nem baj. Ráérnek. Viszont, vannak felnőttek, akik a mai napig csak érdekességként és buliként tekintenek az árvízre, és ez valahol azért szomorú.

    VálaszTörlés