2012. augusztus 21., kedd

Dédi szilvásgombóca


Nagymamám 93 éves. Köszöni szépen, jól van, bár néha fáj itt-ott.
Azért gyerekkorunk nagy kedvencét, a szilvás gombócot, és a nudlit bármikor elkészíti ma is, ahogy sok-sok évvel ezelőtt tette.
Emlékszem, hajnalban kelt, és dolgozott egész nap: leginkább a közös sütés-főzések emléke él bennem. Mindig maga mellé engedett, és mindig segíthettem. 
Vannak olyan mondatok, melyeket örökségül kapunk valakitől, aki fontos számunkra. 
Szerencsés vagyok, mert sok ilyen mondatot őrzök, és ezek a mondatok mind-mind szép, és pozitív üzenetek.
Nagymamámtól kapott örökségem az volt, hogy nagyon jó háziasszony lesz belőlem, akárki meglássa. :)
Így is lett, számomra nagy öröm a családomról való gondoskodás. 
Ehhez a gondoskodáshoz hozzá tartozik, hogy igyekszem megőrizni, és tovább adni azt a sok jót, amit kaptam.
Így nemrég megkértem Nagyikát, készítsük el együtt a gombócot és nudlit, nehogy a feledés homályába vesszen.  

A gombócnak és a nudlinak ugyanaz a tésztája, és nem kell hozzá semmi más, mint krumpli és liszt.

Sokan próbálják tojással, hát lelke rajta, aki elrontja. :)
Én ragaszkodom az eredeti recepthez.

Az arányok: kb 1kg krumpli (új krumpli nem jó!!!), és 25 dkg rétesliszt.

A krumplit héjában főztük, krumplinyomón átnyomtuk.
Nagyika mindig a konyhapulton, vagy konyhaasztalon készítette, sohasem tette tálba.
És csak gyúrta, gyúrta...sokáig. 
Közben mehet rá a só is.
Természetesen a krumplitól is függ, mennyi lisztet vesz fel, de mint írtam kb 25 dkg kell az 1 kg krumplihoz.


Eleinte ragad ám, borzalmasan...de egyszer csak összeáll, nyújtható lesz, mint itt a képen.


Ekkor négyzeteket vágott belőle Nagyika, és mindegyikbe tett egy fél szem szilvát. A mag helyére egy kiskanál cukrozott fahéj került.


Meghajtotta négyfelől, majd a tenyerében gombócot formázott belőlük.




Lobogó sós vízben kifőzte.


Pirított zsemlemorzsában meghempergette.


Porcukorral megszórva már ehetjük is!


A nudli ugyanígy készül, csak ott hosszú, ujjnyi vastag (jó vastag ujjnyi ám) rudakat sodort, és abból vágta le a nudlikat. Ezeket kicsit  gömbölyítette a lisztes asztalon, és mentek a sós főzővízbe.
Mi mindig sajttal megszórva ettük, döbbenet volt látnom, hogy van, aki mákkal szórja meg a tetejét. 
:)

18 megjegyzés:

  1. Én olyan nudlit is ettem,amit zsírban pirított,pirospaprikával megszórt hagymába forgattak.nagyon jó az is!

    VálaszTörlés
  2. Most én is tanultam valami újat! Eddig azt hittem, hogy a tojás elengedhetetlen tartozéka neki! :) Üdv: Haratimi

    VálaszTörlés
  3. Holnap én is ezt szeretnék csinálni. Kipróbálom ezt a receptet! Köszönöm, és jó volt látni a Nagymamád kezét. :-)Üdvözlöm!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Anikó, átadom. Nudlit vagy gombócot?

      Törlés
    2. Gombócot! Már megfőtt a krumpi és csinálom is!:-)

      Törlés
  4. hát mi a nudlit cukorral v porcukorral hintettük meg!:))

    VálaszTörlés
  5. Hihetetlen, de épp tegnap sirattam el a régi szép emlékeket, amikor együtt főztem nagymamámmal. Sajnos ő több agyvérzése miatt hiába él, semmire nem emlékszik... és messze van tőlem... pedig milyen jól jönne egy-két jó tanács...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Eszter, sajnálom. Nálunk nemrég még három nagyszülőm/dédi élt, sajnos az utóbbi három évben elbúcsúztunk kettejüktől, már csak Nagyika/Dédimama él.

      Törlés
  6. Csodálatos szépet írtál, és amikor megláttam a Nagyikád öregecske kezeit a képen, összeszorult a szívem, és várnom kellett, hogy írni tudjak: lássam a betűket...
    Nagyon vigyázz rá, rettenetes űrt hagynak maguk után, amikor elmennek az ilyen arany emberek , nagyon fájót, de ezek a közös főzések, az áldásai, amiket rád mondott, még ezt is jóleső melegséggel tudja kibélelni

    ismeretlenül is sok szeretettel üdvözlöm

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Katalin, érzem már az űr szelét, Istvánnak már nem élnek a szülei. Bizony egészen más, amikor mi lépünk az Ősök helyére, és nem csupán a nyomukban járunk.

      Törlés
  7. Isten éltesse a Dédikét!
    Bevallom: ilyen szép dédikezet még nem láttam!

    Nekem is sok szép emlékem van arról az egy Dédimről, aki megvárt engem. Nagyon jó lenne, ha még része lenne az életünknek! Tényleg nagyon fontos, hogy megbecsüljük, szeressük egymást addig, amíg együtt vagyunk!

    VálaszTörlés
  8. Kriszta Győrből2012. augusztus 22. 17:40

    Azt Te biztos tudod Virág , addig ilyen finom míg Ő is köztetek van! Hiába csinálsz ugyanolyant...De mégis jó csinálni, mert olyan mintha Veled lenne.

    VálaszTörlés
  9. Nekem is a keze tunt fel!Olyan jo volt latni,s foleg, hogy nincs 93 eves kinezese.Viszont ra van irva az alapos, szepen leelt elet!Aldja meg az Ur!

    VálaszTörlés
  10. Én pont ugyanígy tanultam a nagyimtól! :-)

    VálaszTörlés
  11. A keze! A keze olyan szép! ( a nudlit mi tejföllel esszük, ki sósan, ki porcukorral)

    VálaszTörlés