2012. január 24., kedd

Az a bizonyos félévi...

...igen, a bizonyítvány.
Talán túl nagy jelentőséget tulajdonítunk neki.
Örök példa számomra Zsombor fiam, akinek soha nem sikerült matekból ötösnek lennie. Mégis felvették egy jónevű nyolcosztályos gimnáziumba. És ott is mindig négyes volt matekból. Nem értettem. 
Miért látom én azt, hogy igenis kifejezetten jó esze van hozzá. Hiszen alig volt 4 éves, mikor ismerte az órát. De nem úgy, hogy "az ott a tiktakk", hanem ha megkérdeztem, hány óra van, azt válaszolta, hogy fél négy múlt két perccel.  5 évesen tudott szorozni, megértette egy pillanat alatt az osztást, kiszámolta, mennyit fizetünk majd a boltban.
Szóval a rozsdás bökőt a nyakamhoz engedtem volna, hogy mindig ötöse lesz matekból. 
És nem, és nem, és nem.
Aztán volt egy fölöslegesnek látszó körünk az egyik piarista gimnáziumban. Ott Vízhányó Zsolt Tanár Úr (igen, csupa nagy betűvel) kezei alá került Zsombor. Az első jegyei kettesek voltak, de félévkor már ötöst kapott.
Életében először.
Igaz, sokszor éjfélig ült egy-egy példa felett. És akkor egy reggel azt mondta, ő matematika tanár lesz. Olyan, mint Vízhányó Zsolt. Ha jól emlékszem, ezt hívják példaképnek...és annyira kevés van belőlük.
Aztán vissza került a régi gimnáziumba, és egy évvel korábban választott fakultációt is, természetesen a matekot.
Amilyen mázlija van, ismét egy nagyszerű tanár - Holló Gábor tanár Úr - tanítja.
Az Arany Dániel  országos tanulmányi verseny második fordulójára egyedül ő jutott tovább a csoportból.
De félévkor négyest kapott.

Természetesen nem kaptam a  szívemhez, mert tökéletesen immunis lettem az utóbbi időben.
Zsombort sem viselte meg a dolog, kiment az Educatio 2012-re, meg sem állt az ELTE matematikus szak standjáig, ott megszerzett minden információt, és teszi a dolgát. A jegyei csak utolsó két évben számítanak be, az meg még csak jövőre lesz. Ha ismét négyest kapna, legfeljebb duplázik majd.

Mindezt csak azért meséltem el, hogy tudjátok, egy négyes nem a világ. De szerintem egy hármas sem az. Sőt, adott esetben egy kettes sem.

A két kicsivel rengeteget tanultam együtt idén is. Hazajönnek a suliból, ebédelünk, beszélgetünk, és lecke.
Együtt. Másfél-két óra, de szinte mindent ellenőriztem, kikérdeztem, kijavítottam.
Sokan mondják, ne tanuljunk együtt a gyerekkel, mert akkor sosem lesz önálló. Ezzel egyet is értek. Amíg itthon oktattam őket, rengeteget tanultak önállóan.
De az iskola más. Kevés olyan gyereket ismerek, aki nem kap napi segítséget a szüleitől, és mégis kitűnő tanuló.
 Mert bizony elfelejtik, hogy holnap lesz kedd, és holnap lesz a dolgozat is. Nem figyelik, mikor van az utolsó lecke természetből, és bizony abból is jegy kerekedik hamarosan. Azt se bánják, hogy kevés jegyük van, tehát biztosan fognak felelni. Igen, ilyen apróságokon múlhat egy félévi, év végi ötös!
Nos, Emese kitűnő lett.
Somának három négyese lett.
1. Matekból.  :)
Nem, nem vettem a szívemre, sokszor összead kivonás helyett, vagy kifelejt egy részfeladatot. De ugyanolyan jó képességű matematikából, mint Zsombor.
2.Természetből.
Igaz, a témazárói ötösök lettek, de bizony egyszer becsúszott egy hármas röpdolgozat. És az iskolarendszer nem tűri ezeket a kihágásokat.
3. Nyelvtanból
Sajnos a helyesírása igen sok kívánnivalót hagy maga után.

Mesi felvételit is írt, ugyanabba a nyolcosztályos gimibe menne, ahová a nagyok is járnak. Somának pedig most jön az igazi hajtás, az év végi jegyei beszámítanak a jövő évi felvételibe.

Hát így állunk. :)


24 megjegyzés:

  1. És a négyesnek a neve is az, hogy jó. Teljesen rendben lévő jegy, hiszen jó :)

    VálaszTörlés
  2. Timi, büszke vagyok rájuk, de nem is az eredményeik miatt. :)
    Azzal viszont elégedett. :)

    VálaszTörlés
  3. Nálunk a rokonok kérdezgetik, hogy "na, megvan már a jegy?" és mindig mondom, hogy még nincs, de én láttam a tesztjeit, tudom, hogy milyen szinten van.

    Sokszor tényleg máson múlik a rossz jegy, és azt is fejleszteni kell. Pl. nálunk matekból mondja, hogy a részeredmény 40, kinéz az ablakon, és már 45-öt ír le. Ez apró figyelmetlenség, de valahogy rá kell vezetni őket, hogy erről leszokjanak, hiszen a receptnél sem mindegy a mennyiség. Nem hiszem, hogy ezt egyszerűen kinövik.
    Csak ugye egy jegy mellé nincs oda0va, hogy "butaság" vagy "figyelmetlenség miatt" :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát a jegy mellé semmi sincs írva, ez biztos. Végül is mi tudjuk, mi van mögötte, mennyi munka, energia, és ehhez mérten kezeljük. :)))
      Jól sikerült nálatok a félév egyébként? Kérdezhetném: jegyek megvannak? :))))

      Törlés
  4. Virág, a matekról...
    sosem voltam belőle ötös, sőt, inkább hármas, mint négyes. Gimnáziumban utolsó évben mindenkinek elmondta a tanárnőnk, hányas érettségi-jegyet vár tőle. Nekem azt mondta, odafigyeléssel lehet négyes. Az érettségim kitűnő lett, a matek is lazán 80% fölött. Nem ez számít, tudom, de azért érdekes dolog ez az osztályozás. :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, Fruzsina, nagyon jól esett, hogy megírtad. :)

      Törlés
  5. Virág, én sem úgy értettem, meg tudom, hogy alapból is büszke vagy rájuk, de szerintem külön emiatt is lehetsz :) Érdekes dolog ez, én sem törődöm különösebben a jegyekkel, Marcinak is van hármasa, kettese, sőt egy egyese is mindenféle figyelmetlenség miatti feketepontokból, de nem a jegyektől lesz boldog ember belőle, sőt még sikeres se. Úgy örültem, amikor bevezették a szöveges értékelést, csak élesben csalódás volt, mert persze nem úgy csinálták, ahogy annak értelme van... És mindamellett, hogy ehhez így állok, amikor a fiam szuper bizonyítványt hoz haza, mégis szétvet a büszkeség :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Persze, Timi, értettem ám!
      Sajnos a szöveges értékelésnek tényleg sefülesefarka nem volt abban a formában, ahogy a legtöbb tanító csinálta. Mentségükre legyen mondva, így is több napot dolgoztak a szöveges értékelésen.

      Törlés
  6. Gratulálok a gyerekeknek a remek bizonyítványhoz! Neked pedig gratulálok a csemetéidhez!

    VálaszTörlés
  7. Nem lehet, hogy ha párszor váratlanul éri őket a másnapi dolgozat, utána jobban megjegyeznék? Úgyse számít a jegy, nem?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem, nem jegyzik meg. A nagyobbjaimmal eljátszottuk párszor. :)))

      Törlés
  8. Jaj, előre kiráz a hideg az osztályzástól. A minősítéstől. Amiről én is éreztem annyiszor, hogy igazságtalan, de a jegy az jegy.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Orsi, még van pár napsütötte évetek addig! Élvezzétek tovább! :))))

      Törlés
  9. Kedves Virág! Nagyon szép bizonyítványok!
    Középiskolás matektanárként ismerős, amit Zsomborról írsz. Nekem is volt ilyen tanítványom, nehéz ügy. Mert általában a dolgozatokon elcsúszott, valami figyelmetlenségen, de a képességei alapján nem jó volt, hanem jeles. Azért, amikor számított a jegy, igyekeztem plusz feladatokkal felfelé húzni a jegyet. Nehéz dolog ez az értékelés.Volt olyan tanítványom is, akit félévkor megbuktattam és ettől teljesen megtáltosodott és év végén simán közepes lett.
    Gratulálok a gyerekeidhez!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Gabi, köszönöm.
      Igen, tudom, a jegyek csak jegyek, és azt is tudom, mekkora dilemma egy-egy osztályozás.
      Csak hát az ember elgondolkozik néha...:)))
      Mire is jó ez az egész?

      Törlés
  10. Ez az osztályzásdolog valóban nagyon összetett, hiszen értem én, jegyet adni kell, a jegy viszont nem mindig az adott teljesítményt mutatja, a gyerek képességeivel meg gyakran köszönőviszonyban sincs.
    Amikor általánosban elkezdtünk kémiát tanulni, nagyon vártam - és oltári nagyot csalódtam. Nem a megfelelő pedagógus kezei alá kerültem és mire gimibe mentem, el is könyveltem, hogy a kémia és a fizika pocsék egy dolog. Gimiben már azzal indítottam, hogy ez a két tárgy nekem úgysem megy, én ehhez hülye vagyok és amúgy is annyira unalmas... A kémia miatt a biokémiát is leírtam, kész. Valahogy végigevickéltem a négy évet, majd negyedikben hirtelen belém vágott, hogy hoppá, ahová én menni akarok továbbtanulni, ott bizony felvételi van biológiából, abba a biokémia is beletartozik. Nem nagy lelkesedéssel, de jelentkeztem fakultációra - és kifogtam egy szuper tanárnőt. És nagyon jól sikerült a felvételim. Aztán mit ad Isten, első félév a suliban, legmegátalkodottabb szórótantárgyaink: anatómia, biokémia, biomechanika (gyakorlatilag fizika). És óriási szerencsémre, ismét egy kiváló tanerő, aki pillanatok alatt megérttette, átláttatta velem az összefüggéseket, tetszett a stílusa és bizonyítani akartam - akkor még neki. Olyan jól sikerült, hogy míg a 120 fővel induló szakedzői képzés (összesen voltunk ennyien, minden edzői szakot ideértve, mert a szaktárgyakat kivéve mindent együtt tanultunk) az első félév után nem volt már csak 80, addig én gyártottam az ötösöket a vizsgákon.
    Ekkor jöttem arra is rá, hogyan tanuljak, meg hogy tanulni tulajdonképpen nem egy szükséges rossz, még élvezetes is lehet.... Kiváló diplomával, rektori dicsérettel végeztem.
    Min múlott? Nem is tudom... Talán azon az első tanáron, aki nem gondolt hülyének és volt olyan pedagógiai képessége, hogy minden tanítványához megfelelő módon álljon hozzá...
    Érdekes az élet. :-)
    Egyébként az otthonoktatás iránti fogékonyságom valahol itt gyökerezik, hiszen én nagyon elcsúszhattam volna, ha nem a megfelelő ember kezébe kerülök és nagyon félek attól, nehogy a gyerekeim is így legyenek ezzel. Jelenleg nem látok olyan általános iskolát elérhető közelségben, ahol biztosítva látnám, hogy az amúgy nemcsak szerintem extra jó képességű gyerekeimből az válhat, amit csak akarnak...

    A gyerekeidhez szívből gratulálok én is! Fantasztikus kis társaság!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Gabka, sajnos én is mindig az otthonoktatáshoz érek vissza magamban, ha túl messzire merészkednek a gondolataim.
      Őszintén szólva tényleg csak annyiban érdekelnek a jegyek, hogy ne szegjék a kedvét egyik gyerekemnek sem. Mert nem tudják még, hogy bármi lehet belőlük, akkor is, ha hármasuk volt az adott tantárgyból.
      A tanulás valódi örömére én is a főiskolán éreztem rá. Soha nem volt bennem szorongás vizsgák előtt, csak valami örömmel vegyes izgalom. :)

      Törlés
  11. Virág!
    Tudod, hogy nekem is van négy sulisom. És egyre inkább látom azt, amit többen leírtak így vagy úgy előttem: bár a jegy egy nagyon kegyetlen dolog (noha, szerintem a kezdeti százalékolós meg egyenesen "gyilkos", mert a gyerek sokszor nem azt látja, hogy kilencvenakárhány és ötösnek megfelelő, hanem a hiányzó százalékok miatt bosszankodik...), a tanáron múlik szinte minden. És azt írod pl., hogy a fiad azért kapott négyest, mert egyszer elfelejtett készülni, és hiába az ötös témazárók hada, ha ott a hármas. Zita lányom is elfelejtett egyszer készülni nyelvtanból - és egyenesen egy szép szálfa landolt a tájékoztatójában. Mivel viszont a tanárnő is tudja, hogy kiemelkedő képességű ebből a tantárgyból, és utána lett jópár ötöse, hát felelhetett az ötösért félévkor. Mégpedig úgy, hogy Zita megírta (írásbeli felelet volt), és amikor a tanárnő átnézte, látta, hogy hibátlan - Zita pedig megkérdezte, hogy akkor most ugye megkapja az ötöst. A tanárnő pedig lazán ennyit mondott: már rég be is írtam... Szóval, nyilván nem lehet ennyi gyereknél mindenhol kiemelkedő tanerőt kifogni, de azért ha akad pár ilyen, az nagyon sokat lendít ám...
    Amúgy pedig gratula az egész családotokhoz, mindig elámulok azon a békességen, rendezettségen és szereteten, amiről az írásaid tanúskodnak!
    Szeretettel,
    Szilvi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szilvi, Emesém történelemből járt így. Egyszer a munkafüzetét elfelejtette kitölteni végig, és hármast kapott rá, de mivel inden dolgozata ötös lett, ezt a hármast nem vették figyelembe.
      De ez a kevesebb...több olyan jegy is született most, amit nem tudok hová tenni. Pl. Csincsi magyarból azért lett négyes, mert egyik órára nem vitte a verses kötetet, ezért egyest kapott. Azon az órán ki sem nyitották az adott kötetet. :((((

      Törlés
  12. Kedves virág! Már régóta szemlélem ezen írásodat és annyi minden jut eszembe, hogy nem is tudom mivel kezdjem..Jómagam egy 12 és egy 1 éves gyermek édesanyja vagyok..és hát a nagyobbikkal megjártam már a poklok poklát a magyar iskolarendszer "buktatói" miatt.Meggyőződésem ,hogy a legnagyobb probléma az, hogy a gyerekektől olyan dolgokat kérnek amik nem az életkori sajátosságaiknak megfelelő..:(Csak egy példa: ötödikes kislányom magyar nyelvtanból a következőket tanulják:Zöngésség szerinti részleges hasonulás,írásban jelölt teljes hasonulás írásban nem jelölt teljes hasonulás, összeolvadás, rövidülés..ezeket felismerni is tudni kell...Én ezeket gimnáziumban tanultam -és persze szerencsére- mert különben nem tudtam volna segíteni neki a megértésben... Egyébként 4-es lett belőle, de ők a helyesírással nem is foglalkoztak mert a könyv fogalomgyűjteményét magolták...Jómagam ellene vagyok mindenfajta megmérettetésnek , mert szerintem nem motivál. Tehát a Waldorf típusú oktatással értek egyet.Fontosnak tartanám a tapasztalati úton szerzett tudást...ezért is "irigyeltetem" Mesit és Somát , hogy lehetőségük van egy finomabb módon szerzett tudás megszerzésére, ami persze maradandóbb is!Hajni

    VálaszTörlés
  13. Ja és akikkel nem tudnak a szülők foglalkozni mert mondjuk 4 műszakban dolgoznak....a tanítónéni pedig nem tud magyarázni mert haladni kell...azokkal mi lesz????????????Hajni

    VálaszTörlés
  14. Súgjak valamit? A bizonyítványban, főként a féléviben, még egy egyes se a világ.
    Túl sok súly van az érdemjegyeken, és pihe könnyű az életrevalóság.
    Vekerdynél olvastam, hogy van pár kimutatás ami bizonyítja az iskolai előmenetel messze nem befolyásolja, mennyire lesz sikeres felnőtt a gyerkőcből.

    Györgyi

    VálaszTörlés