Adventi vásár

Somlekvár, ismét. :)

Ezúttal a veresegyházi családos közösség szedte, magozta, főzte, nálunk volt elég hely a garázsban tárolni, István címkét készített hozzá, éjjel felöltöztettük őket.

Nagyon izgulunk, hogy ez a recycling hangulat tetszik-e majd a leendő vásárlóknak.

A csomagolópapír sima postai csomagoló, zsineggel átkötve.

A tetejüket fakéregből vágott fenyők, illetve csillagok díszítik.

Nekünk Istvánnal nagyon tetszettek.

El is döntöttük, hogy idén ebben a stílusban csomagolunk. :)

Nem néztem az órát, mikor feküdtünk le, ennek aztán az lett a következménye, hogy nem állítottam be a reggeli ébresztőt sem. 

A gyerekek ébresztőjére riadtam fel, és vártam félálomban, hogy megszólaljon a miénk is...aztán egyszer csak gyanús lett a csend, béke, nyugalom....

Bő félóra csúszással indult a napunk. Idejét sem tudom, mikor fordult ez elő. :(

Aztán végül mindenki odaért mindenhová, és én is megittam a kávémat.

Bolti játékok - 2011

Vannak olyan játékok, amelyeket nemigen lehet szépen elkészíteni otthon, de kár lenne, ha hiányoznának a játékospolcról.
Értelemszerűen ezeket játékboltból szerezzük be. :)))

Nemrég érkezett hozzánk ez az autós-pakolós.
Az ajánló szerint 3-8 éveseknek való játék...hát nem tudom, melyik 3 éves jut a harmadik feladványnál tovább. Én a 6-10 évesekből nézem ki, hogy képesek megérteni a lényegét, nem tépik össze a füzetkéjét, és képesek üldögélni mellette.

Nagy hátránya, hogy egyszemélyes játék, de nagy előnye, hogy mégis lehet családilag játszani.

A fokozatosan nehezedő feladatokat egy kis könyvecske mutatja, adott elemeket adott színű-és nagyságú autóba kell bepakolni úgy, hogy ne lógjon ki sehol a csomag.

Ha nem sikerül, a megoldásért csak lapoznunk kell egyet. :)

Erre a lapozásra azért ne legyintsünk, mert amikor két teherautót kel megpakolnunk, akkor már nincs olyan könnyű dolgunk. 

Mi úgy játszottuk, hogy vacsora után körbegurultak a teherautók, és sorban mindenki megoldott egy feladványt. Soma kezdte, István volt a végén, nagyság szerint. :)

Aki nem boldogult adott idő alatt, az továbbadta a következőnek, és amíg valaki be nem pakolt makulátlan rendben, addig nem léptünk új feladványra. 

Az időből természetesen a kisebbeknek több járt, mint a nagyobbaknak, így aztán igazságos volt a rendszer.

Egy hétvégi estén el is jutottunk a legutolsó feladványhoz is, melyet természetesen István tudott csak megoldani. :)))))

A játék fejleszti a téri tájékozódást, és a logikai képességeket, sajnos a kudarctűrést is.

:)

A felesleges háztartási gépek

Nemrég olvastam el ezt az írást, és bizony elgondolkoztatott.

Nem is tudom, képes lennék-e még 12 tojásból kézi erővel piskótát sütni...hogy a többi műveletről ne is beszéljünk. Hozzászoktam a kenyérsütő dagasztójához, a mosogatógéphez, és bár nemigen van szőnyegünk, de a porszívót el sem pakolom.

Hogy a lényegre térjek, a cikk után pironkodva vallom meg, még forrócsoki készítő géppel is megajándékozott minket egyszer a Mikulás.

Mivel apró örömökre szükség van, nagyon örültünk neki, és ebben a zord időben rengeteget használjuk. :)

Amikor még lábos mellett álldogáltam, és kavartam a csokit a forró tejben, mindig szemcsés maradt a végeredmény. Ez az ügyes gép azonban valahogy úgy kever és habosít, hogy az élmény tökéletes lesz. 

Parádé

Reggel, félálomban Somának eszébe jutott, hogy parádéra kéne menni.

-Hová??? -kérdeztem vissza.

-Parádéra. Az iskolában és a templomban is mondták.

Mint már sokszor megtörtént, segítségkérő tekintetemet Mesire vetettem.

-Szerintem rorátéra gondol-mondta Mesi, aki felsőfokon beszél Somául.

És lőn...valóban rorátéra kéne menni.

Hétfőn lesz az első.

Fürdőgolyók házilag

Az egész fürdőgolyó-lázat Zsuzsi barátnőm indította el, akitől szülinapomra kaptam egy csinos kis csomagot.

Ha nem kellene újabb egy évet várnom a következő szülinapig, talán nem is készültek volna el az újabb golyóbisok. De másnap arra ébredtem, hogy már nem én vagyok az ünnepelt. 

"Magad uram, ha szolgád nincs", nos nekiláttam.  

Sok-sok receptet végigböngésztem, végül ennek hittem.

A lakást napok óta levendulaillat lengi be, mára pedig megértek a kis golyók.

Ajándék is lesz belőle, és lássuk be, nekem sem árt...majd egyszer elmesélem, miért. :)

Zsuzsi, neked pedig nagyon köszönöm! :)

Karácsonyi lapbook 2011

A karácsony örök. 

Ha rendszeres olvasóm vagy, szívesen elküldöm neked a tavaly készült karácsonyi lapbook-ot.

Írj egy hozzászólást, emailcímet!

Karácsonyi dísz gombokból

Megtetszett ez az ötlet. Rengeteg gombunk van itthon, neki is álltam a válogatásnak. 

Textillel bevont vállfa

Mondjátok, hogy nem vagyok normális, de nagyon szeretek vasalni, a ruháinkat hajtogatni, elpakolászni.

Olyankor mindig az a gyerek, (vagy István) jár a fejemben, akinek a ruháival foglalatoskodom. Jó érzés ez, főleg akkor, ha a nap nagy részét nem töltjük együtt. 

Ez a vállfa most nagyon habosrózsaszínre sikerült, 

ajándékba készült. :)

Ha elfogy az actimel...

...ne dobd ki a flakonját! :)

Készítsetek belőle hóembert!

Kell még hozzá mécses fémdobozkája, gomb, gyurmarépa, de tökéletes lesz úgy is, ha alkoholos filccel dekoráljátok.

Azt tervezem, hogy egész füzért készítünk majd, csak még gyűlnie kell a mécsestartóknak.

Cipelő cicák nyomában

Még nem írtam blogot, mikor a Cipelő Cicák életünk szerves részeivé váltak. Természetesen elkészültek a valódi cicák is, kilépve a könyv történeteiből. Vitték is a kicsik mindenfelé, sőt, Lucának is volt egy, pedig már elmúlt 14 éves is akkoriban. Remélem, nem ciki...:)

Az ő szabásmintájukat elkallasztottam valamerre, de úgy érzem, pont attól voltak olyan szívhez szólók a kis macskák, mert ahogy estek, úgy puffantak.

Így voltam most is ezekkel a zsebbe költöző kis állatkákkal: minél inkább amorf az alakjuk, annál inkább szeretjük őket.

Mint láthatjátok, lázas karácsonyi készülődés folyik délelőttönként.

A család többi tagja csak azt veszi észre, hogy késik az ebéd, néha odaég, néha meg nincs is.

Mire hazaérnek, a varrógép csendben piheg, az asztal elpakolva...

Ilyenkor a zsebes barátok is bebújnak a hálózsákba, és csendben szunyókálnak egyet.

Valószínűleg az új gazdijukról álmodnak. :)

Utánozhatatlan :)

Minek is szövegeljek?

:)

Karácsonyi vásár

Egyszer addig-addig rágtam István fülét, mígnem elvitt a híres bécsi adventi vásárra.

Ittuk a forralt bort, sétáltunk a forgatagban, de bizony semmi nem fogott meg. Egyszerűen telis-tele volt bóvli kíni árukkal. Azért vásárolni tudtunk, hála annak a fiatalembernek, aki használt svájci bicskákat pakolt ki a standjára. Hát nem sokat hagytunk belőle másoknak. 1-2 Euróért szórta ki a gyűjteményét, itthon darabját több ezer forintért lehetne megvaterázni.

 Így aztán lebeszélni senkit nem akarok a vásárról, menjetek csak, hátha megint ott lesz a bicskáspasi. 

A Vörösmarty téri vásárt viszont senki ne hagyja ki! 

Vásárolni ott sem szoktam, de amikor csak üres hétvégéink vannak, megyünk. :)

Vessetek rám követ, de oda járok ihletért. 

Ezektől a kicsi szívecske kitűzőktől sem tudtam szabadulni, varrom őket sorban.

Filcből is elkészíthető, de én esküszöm az itthoni nemezre, mert sokkal puhább, plasztikusabb a végeredmény.

Gombot innen rendeltem hozzá.

Színes szórócukor házilag

"Karácsonykor hó essen, ne porcukor" - mondta egyszer Barsi Balázs atya, és én teljesen egyetértek a gondolattal.
Ezért kicsit meghasonlok az elveimmel, mikor mégis cukormázat szórok a karácsonyi sütikre. Mégis, minden évben van egy ilyen cukros-édes-problémákat pár napra elfeledő rétege is a karácsonyunknak. Persze ahogy öregszem, igyekszem megkomolyodni, és az életemet nem porcukorban, hanem Jézusban élni.
Most mégis...
Szóval eme színes cukor kiválóan alkalmas a karácsonyi kekszek, mézeskalácsfigurák díszítésére.

Nem kell hozzá más, mint pár zacskó töltetlen savanyúcukor, amit aprítógépben pici darabokra aprítunk.

Sütés előtt is rászórhatjuk a sütikre, akkor ráolvad majd, kicsit roppanós réteget képez rajta.

Sütés után még forrón tegyük a sütikre, akkor csak ráragad, de nem olvad meg a tetején.

Ha apróbb cukorkát szeretnénk, egyszerűen csak nyomjuk tovább az aprító gombját! :)

Kockacukor házilag

Ismét egy karácsonyi vásárra való apróság. :)

Via blogján találtam, kicsit lendítettem rajta, víz helyett ételfestékkel kevertem  cukrot. Készül majd fehér és zöld változat is, más-más formában. 

Csomagoláshoz celofánt hajtottam, 

a csinos címkéket a netről töltöttem. :)

Potyaötös, avagy madáretető

Soha nm szoktam letolni a gyerekeimet, ha rossz jegyet hoznak haza. Bár néha őrjöngeni tudnék, de csak szép csendben teszem. Igen, vannak helyzetek, amikor olyan dologért kapnak rossz jegyet, amiért szinte csak a kisujjukat  kellene megmozdítani, de ők nem teszik. Például legutóbb Mesi szedett össze történelemből egy hármast. 

Mit tett, illetve nem tett ezért? A munkafüzetet kellett kitölteniük itthon. Egyrészt egy-két oldalt nemes egyszerűséggel kihagyott, amit meg megoldott, abban hemzsegtek a hibák. A tankönyvből kellett volna szó szerint kimásolnia a megoldást, ő meg valami ókori fantáziát dobott össze ehelyett.

Persze tudom, hogy ettől még simán megkaphatja az ötöst, hiszen a felelete, a dolgozatai ötösre sikerültek.

De akkor is, most ott a hármas. :(

Ugyanez igaz a potyaötösök elmulasztására is, akkor is szoktam őrjöngeni. :)

De most megúsztam egy kiborulást. Mesi szólt, hogy készítsünk egy madáretetőt, mert természetből ötöst lehet kapni érte. 

Közös családi projekt volt, ötlet tőlem (Praktikában láttam), fúrás-faragás Istvántól, dizájn Lucától, kivitelezést meghagytuk Mesinek, elvégre az ötöst is ő zsebeli majd.

Szülinapi meghívó ajándékkal

Úgy néz ki, hogy amikor iskolai szünet van, nálunk havazni kezd, vagy nem tudom, mi történik, de én elhavazódok, az biztos. Rengeteg élményt gyűjtögettem, de blogot írni nem volt időm sajnos.

Sokat utaztunk, kirándultunk, ünnepeltünk.

Mesi 11 éves lett!

Mint minden évben, idén is meghívjuk a barátnőit. Azt találtuk ki, hogy a szülinapi meghívók egy kis meglepetést is rejtsenek, ami egyforma is, meg nem is. 

Cerka-láncok születtek.

Icipici maradék ceruzák kellenek hozzá, ezeket István átfúrta, és bőrszíjra fűztük.

Ezekbe a kis dobozkákba kerülnek majd, a meghívókkal együtt.

A kis dobozka miből készült? Hmm...ígérjétek meg, hogy köztünk marad: WC papír gurigából.

:)

Még mielőtt azt gondolnátok rólam, hogy agyament ötleteim vannak, gyorsan itt a forrás.

Mi akrilfestékkel festettük le, száradás után pöttyöztük.

S ha már István elővette a fúrógépet, gyorsan kifúrta a makk kupakokat is.

Végre ezek is bőrszíjon lógnak a nyakunkban.

Mindkét láncból készül ipari mennyiség, a karácsonyi vásárokra.