Gumicukor házilag

Az elkészítést ezen a linken találod:
http://gyereketeto.hu/konyha/gumicukor-hazilag

Soma lekvárja...Somlekvár-történet

Időről időre jövök még a nyár élményeivel. Íme egy történet most is.

A közösségünk családos táborában kóstoltam először, és rabja lettem. Fanyar, de mégis édes, ráadásul csakúgy, ajándékba terem az erdők szélén. Rögtön tudtam, hogy ott lesz a kamránk polcán is. De hogy ilyen gyorsan megérkezik, és fájós lában ide vagy oda, de örömmel álldogálok a fazék mellett, ezt azért nem gondoltam volna.

Pedig így történt.

Egymagam szedtem egy tállal, mégis csak fél tálbnyit tudtam főzni, mivel a gyerekek elszopogatták a többit.

Most aztán repültek az újabb adagért, szedik kis kosárba, nagy vödörbe. :)

SOMLEKVÁR

1 kg magozott somhoz 1 kg cukor kell. Muszáj, különben nagyon savanyú lesz.

A magozás egyszerű, de borzalmasan pepecs munka. Le kell forrázni a gyümölcsöt, állni hagyni, és rajta...!

Utána feltettem főni, és addig főztem, kavartam, míg egy üvegtányérban meg nem zselésedett a próba.

Akkor aztán zutty az üvegekbe, és száraz dunszt egy napig.

Ha szeretnél címkét is ragasztani az üvegekre, töltsd le INNEN.

Az ötlet Kamillától származik, ő készített igeverses címkéket.

A húsos somról és áldásos hatásairól itt olvashatsz.

Egy ötlet kánikula idejére

Hogy őszinte legyek, betudtam enyhe hőguta következményeként, mikor Mesi és Soma megjelentek teljes díszben, hogy akkor ők most vívnak egy asszót. 

Amikor melegük lett, levették a fejvédet. 

Jelentkezem ám kevésbé agyament ötletekkel is, mert - ha lassan is - de visszatérünk a megszokott életünkhöz. :)

Nyaralás...egy kép-egy mondat :)

Indulás: az autókban egy szemernyi hely nem maradt. :)

Sajnos az első napok hányás-hasmenés váltakozásával teltek. Indulás napján Mesi és Csincsi...ők vederrel az ölükben utaztak.

Első utunk régesrégi barátainkhoz vezetett, ahol kicseréltük a vírust. Nem jártunk jobban, az is vacak volt. :(

Végre megérkeztünk...aki azt gondolja, az eredetileg tervezett helyre mentünk, az nagyon téved. Utolsó pillanatban sokkal, de sokkal jobb helyen szálltunk meg. Kölcsönkaptunk egy gyönyörű parasztházat. Még betonozott bicikliparkolónk is volt. :)

Bicikliztünk hegynek fel, hegyről le...cseppet sem volt fárasztó....a gyerekeknek.

Aztán mindig más kezdett el hányni...betegszoba a diófa árnyékában.

Mindenfelé jártunk...Tihanyban,

Badacsonyban. Ide többször is elkarikáztunk. Hiába, a Szeremley pincének nem egyszerű ellenállni.

Egyesek megmászták a Medve szurdokot is, végig. Én a kicsikkel csak 1200 méterig jutottam.

A bátrabbak egészen 1400 méterre kapaszkodtak.

Én a képektől is beszédültem.

De István megígérte, hogy megmászatja velem is az ősszel.

Kipurcantak ám rendesen.

Jelentem, a biciklizés szerelmese lettem, nagyon klassz volt.

Egészen tegnap estig. 

Kettesben indultunk útnak Istvánnal, Vácon letettük az autót, és Nagymarosig tekertünk. Egy lejtős kanyarban túl nagyot fékeztem, a bicaj elszállt, én ott maradtam. A lábam ugyan kicsit ijesztően nézett ki, de csak a vérző sebeim fájtak. Végigtekertem hát a távot. 

Úgy döntöttem, visszafelé is bírni fogom. Végül igen lassú tempóban tudtam jönni, ránk sötétedett, a láncom leesett, beakadt, hát mit ne mondjak, szerintem félelmetes és kalandos, István szerint romantikus utunk volt.

Jelenleg nem tudok lábra állni, szervezzük a baleseti sebészetre való eljutást.

Brühühü...:(