Mesi ajándéka

Emese játékot hirdet a blogon! :)

Mesi 5 darab eredeti, azaz

 Emese-horgolt virággal díszített hajgumit 

sorsol ki kerek egy hét múlva.

A hajgumi és a horgolt virág színe választható. 

Aki szeretne kapni belőle, hagyjon egy megjegyzést. 

:)

Honlapok - kincslapok :)

Amikor elkezdtem keresgélni az itthoni tanításhoz a saját mankóimat, jószerivel bizony csak amerikai honlapokra bukkantam. Irigykedtem is, milyen jó dolguk van az ottaniaknak, hiszen elég egy letöltést elindítani, és máris kész a heti program. Én meg jó esetben este 9-10 körül ülök neki, és napokig dolgozom a következő hónap, vagy hét tervein. Sokszor Zsombort kértem meg egy-egy anyag fordítására, mert különben nem jutottam volna a végére.

Aztán szép lassan kezdtem megtalálni azokat a magyar oldalakat, melyeknek hírverése, reklámja nemigen van, de értékük annál inkább.

Rögtön az első a 

Jeles napok

Áttekinthető, könnyen kezelhető, és valóságos kincsesbánya. Böngésszetek ti is rajta!

A másik oldalra véletlenül bukkantam rá.

 Ez a 

Tanárblog.

Az történt ugyanis, hogy érdekelt, hogyan egyszerűsíthetném a munkámat a számítógép segítségével. Keresgélés közben szembejött velem ez a letölthető anyag, ezernyi jobbnál jobb ötlettel. Olyanokkal, amelyek meg sem fordultak a fejemben, mivel nem is tudtam, hogy léteznek.

Az oldalon böngészve még sok-sok ötletet találtam, ezt például holnap ki is próbáljuk élesben. 

Bár nagyobbaknak szól, de rendkívül érdekes és ötletes a 2011 matekfeladatok című csokor, és jövőre el fogom készíteni a kisebbeknek szólót 2012-re. 

Mindenízű süti és moszkauer

Emlékeztek a mindenízű cukorkára a Harry Potterből?

Ma ebédnél ez jutott eszembe.

:)

Mivel a szokásos rengetegnél is több dolgom volt, így István felajánlotta, hogy elkészíti helyettem az ebédet.

Gyorsan lepergett előttem, hogy van még a hűtőben a tegnapi bablevesből, így csak valami nasi kellene a tökéletes produktumhoz. István nagyon szereti a gesztenyét, így már tudtam is, mit fog készíteni. :)

Úgy éreztem, ezzel a projekttel   simán meg fog birkózni. Így is lett. 

Amikor már dupla annyi gesztenyét elhasznált, mint én szoktam, de a leveles tésztából még mindig volt töltetlen adag, elővett egy tábla csokoládét. Amikor az is elfogyott, szétnézett a hűtőben, és talált egy adag reszelt sajtot, amit a reggeli melegszendvicsekhez szoktam használni. Ám az is elfogyott...

Ami azt illeti, a végén már maga sem tudta, mi mindennel töltögette a leveles tésztát.

Érdekes élmény volt elvenni egy gesztenyés sütit, aminek juhtúrós volt a szomszédja. A változatoknak se szeri se száma nem volt, de mind elfogyott.

:)

Este barátokkal találkoztunk, na oda már én sütöttem. :)

Moszkauert. 

Eleve ötszörös adag készült, mivel 20 gyerekre és 8 felnőttre számítottunk.

Hozzávalók:

 1kg diót darálva

50 dkg vaj

50 dkg cukor

30 dkg kandírozott narancshéj

10 evőkanál liszt

1,5 dl tejszín

3 tábla csoki (összesen 30 dkg)

A vajat felolvasztottam a cukorral és a tejszínnel egy kis lábasban.

Hozzákevertem a diót, a lisztet és a kandírozott narancshéjat.

A masszából kis halmokat kanalaztam a tepsire, és 10 percig sütöttem 170 °C-on.

Még forrón rácsra kapkodtam, és egyik felét megkentem a felolvasztott csokoládéval.

Játékaink - 2.rész, Zöld orr, és sok nevetés

A tegnapi napunk nagyon nevetősre és viccesre sikeredett.

Nem tudom, mi volt a gyerekekkel, de folyton megvicceltek. Azt se tudom, velem mi volt, mert mindent bevettem.

Szóval angolos napunk volt, ők állítják, hogy ez a legjobb nap. 

Már rengeteg tanulókártyánk van. Ezek azok a szavak, amelyeket megtanultunk. Hivatalosan megtanultunk! 

Ez azért nagy szó, mert szavakat nem tanulunk, csak versikéket, és teljes szövegeket.

A szavakkal "spider and candy"-t szoktunk játszani. Ezt a játékot Eszter nyelvoktató csomagjából ismertem meg.

Mifelénk nagyon sikeres játék, és a  bingóhoz  hasonlóan rengeteg területen lehet alkalmazni.

Szorzótábla tanulása során, történelmi évszámoknál, és minden olyan esetben, amikor nagyobb mennyiségű "magolós" anyagot kell kicsit érdekesebbé, izgalmasabbá tenni.

Letesszük a kártyákat, és mindegyik alá egy-egy spider-t (pók) vagy candy-t (cukrot) teszünk. A gyerekek egymás után következve felemelnek egy-egy kártyát, és megmondják a hozzá tartozó információt. Jelen esetben a képeket felemelve angolul kimondják a szót. Később tervezem nehezíteni azzal, hogy egy mondatot alkossanak az adott szóval. A szorzótáblánál lehet magát szorzást írni a kártyára, akkor az eredményt kell bemondani, de lehet az eredményeket letenni, és akkor a hozzá tartozó szorzótényezőket kell mondani. 

A lényeg, hogy a gyerekek maguk választják ki, melyik kártyát emelik, tehát a sikerélmény borítékolva, hiszen azzal kezdik, amit tudnak.

A felemelt lap alatt viszont egy pók vagy egy cukorka rejtőzik. Az nyer, akinek több cukorkája lesz a végére. 

Alapvetően szerencsejáték, mégis dominál benne a tudás, hiszen aki nem tud több kártyát felemelni, az már kiesik a játékból.

Tegnap azt kérték a gyerekek, hogy ők tehessék a lapok alá a pici pókokat és cukrokat. Jó, gondoltam...már úgyis van annyi lap, hogy nem tudják megjegyezni, mi alá mit tettek. 

Nahát egész játék alatt ment a nevetgélés...nem értettem....

A közepe táján kezdett gyanús lenni a dolog....minden kártya alá cukorkát tettek...

Jó hír, hogy nem kell százasával rajzolgatnod a pókokat és cukorkákat, mert erről az oldalról  kinyomtathatod őket.

Talán már említettem, hogy elkezdtük megtanulni fejből és szó szerint a "Very hungry caterpillar" című mesét...

Ehhez festjük a "bábokat", hogy majd pár hét múlva elő tudjuk adni. 

Festés közben úgy esett, hogy Mesi orra kicsit befeketedett...rendben....elszórakoztunk rajta, milyen vicces, de gondoltam, tovább léphetnénk már...

Ők viszont elidőztek festékes orr témájánál, így lett Mesi orra zöld.

A színválasztás ezúttal nem a véletlen műve volt.

Ha nem ismernétek a kapcsolódó mesét, meleg szívvel ajánlom, olvassátok el. :)

A könyvet fordító Ficsor Lilla blogját is ajánlom nektek, olvassátok!

Természetismeret

Ha jól emlékszem, már írtam róla, hogy egyes tantárgyakból ugyanazt tanulja Soma is, mint Emese. Átlapozva a két évfolyam természetismeret tankönyvét azt láttam, hogy a másodikos tananyag nem lenne igazi kihívás Soma számára, és a negyedikest is simán el tudja sajátítani. 

Így nekikezdtünk a 

"Földrajzi alapismeretek, tájékozódás, országismeret" című fejezetnek.

Ehhez először elhelyeztük a Földet a világűrben. Megtanultuk a bolygók sorrendjét a Naptól való távolságuk szerint. 

Kiraktuk a Föld puzzle-t.

Jelöltük az Egyenlítőt, Ráktérítőt, Baktérítőt, Északi- és Déli sarkot.

Ehhez egy jó játékot is találtunk.(Kicsit átalakítottam, mert eredetileg egeret kell rajzolni.)

Egy lap van mindenki előtt, erre fogunk rajzolni.

Kell hozzá dobókocka, és ceruza is. :)

Sorban mindenki dob a kockával. Ha megdobta az első hatost, megrajzolhatja a Földet, azaz egy kört.

Amíg ez nincs meg, nem rajzolhat mást.

Aki 1-et dob, az megrajzolhatja az Egyenlítőt.

Aki 2-t dob, az a Baktérítőt.

A 3-as dobás a Ráktérítőt jelenti.

A 4-es az Északi sarkot.

Az 5-ös pedig a Déli sarkot.

Az nyer, aki először elkészül. :) 

Lement belőle jó pár parti, garantáltan nem keverik, mi van "felül", és mi "alul".

Kombinatorika tanulásánál majd újra elővesszük. :)

Kézműves gyanánt elkészítettük  zsírkréta vasalással, és mozaik kirakásával is a Földet.

A zsírkrétát először lereszelték, majd a lapra szórták a szárazföld és az óceánok elhelyezkedésének megfelelően.

Sütőpapírt tettünk a tetejére, és rávasaltunk. 

És a mozaik papírtépéssel.

Remélhetőleg egyikük sem lesz űrhajós, mert ugye ennek alapján igencsak eltévedhet galaxisban. :)

A koronát a Föld golyó elkészítése tette fel a napra.

Ez egyáltalán nem egészséges, de nem jelenti azt, hogy nem finom. :)

25 dkg vajat felolvasztottunk 2 csomag marsmallow-val, és rizspelyhet kevertünk hozzá. Hűlni hagytuk a masszát, majd golyóbisokat formáztunk, és ételfestékkel kékre-zöldre festettük. Na mondjuk ennek alapján sem lehet felismerni a kontinenseket, de sebaj! :)

Saulusból Paulus

A katolikus egyház ma ünnepli Szent Pál megtérésnek napját. 

Így mi is megemlékeztünk Szent Pálról. Mesi és Soma felolvasták az Apostolok Cselekedetei ide vonatkozó részeit. 

Délután pedig elkészítettük a damaszkuszi menekülést papírból.

ApCsel 9,2-26

A fal egy gabonapelyhes doboz kifordítva.

Ezt Soma zsírkrétával fallá varázsolta. 

A kosár, melyben leengedték őt, tojástartóból készült. Pált és a menekítő keresztényeket Soma rajzolta. Nagyon nem volt kedve a rajzhoz, de azért erőt vett magán.

Persze a horgolást is gyakorolhatta alkotás közben, mert kellett egy hosszabb madzag. :)

Mesi horgolni tanul

Persze még kicsit suta, de pont ez benne a bájos. :)

Az egész horgolós ötlet ezzel a készlettel kezdődött. Előre mondom, hogy semmi másra nem használható, mint hogy a szép csomagolás hívogassa a lányokat: "Gyere, horgolj te is!"

Hát, ha csak ennyi szerepe volt, már akkor már megérte.

Jó, jó, van benne néhány minta leírás is. :)

Mi leginkább videókból mazsoláztunk, na meg Édesanya (az enyém) megmutatta az alapokat. Így már tényleg gyerekjáték.

Ha kedvet kaptál, próbáld meg te is!

Kezdés
Alapok
Kör - a legkönnyebb
Négyzet-téglalap
Mintás négyzet
Virág

Próbáld ki te is!

Nekem sikerült bibibíííí :)

Kattints ide és próbáld ki!

Annak igazi, aki tud angolul...legalább a színeket. :)

Hittan

A félévi vizsgákra készülve kölcsönkértem mindkét gyerkőc iskolai évfolyamának hittanos könyveit. 

Annak ellenére, hogy csupa szép és igaz dolog van leírva bennük, egy picit elszomorodtam. Úgy érzem, a hittan oktatás nagyon gyerekcipőben jár.

Sajnos nincsenek nekem sem témába vágó szuper ötleteim, ezért kénytelen voltam keresgélni az interneten.

És lőn:

"Seek and you will find"

Az oldal ugyan fizetős, de rengeteg ingyenesen letölthető ötlet is van rajta.

Mivel a hittan egy részét igyekszem angolul tanítani, nekem nagyon megtetszett.

Díjazom, hogy a honlap szerkesztői mernek másképp gondolkodni Istenről. 

Egyenesen odáig jutnak, hogy Isten és a rovarok között párhuzamot vontak.

Isten ugyanúgy láthatatlan számunkra, mint sok rovar, melyek a kövek, levelek alatt bújnak meg. De ahogyan a rovarok is nyomokat hagynak maguk után, úgy Isten is rajta hagyja lelkünkön az alkotó kezének nyomát.

A lapbook-ot idéző forma mellé egyéb bogaras feladatlapok is tartoznak, angol tanuláshoz remekül használhatók.

Minden leckéhez egy igevers is tartozik. A legelsőhöz ez, amit a gyerekek raktak sorrendbe. Nem volt könnyű feladat, a végén a hiányzó láncszemekhez ki kellett nyitni az angol nyelvű Bibliát.

Mivel azt szeretném, ha nem csak angolt, hanem hittant is tanulnánk, így lefordítottam magyarra az igeverset.

Mi ezt úgy szoktuk megtanulni, hogy mindig elveszek egy-egy kártyát, és úgy kell felmondani. 

Így ezt a verset 12 alkalommal mondtuk el, na ennyi biztosan mindenkinek elég, és mégsem unalmas.

Versek tanulására is alkalmas a módszer. Mindig egy sorral több van letakarva, vagy megfordítva. 

Remélem, nem sértek olyan nagyon szerzői jogokat, ha felteszem a lecke magyarra fordított változatát.

Ezeket tudjátok letölteni.

Igevers

Feladatlap-Beszélgetés indítás

Bug Jar sablonja

Viccek

Szeretem a vicceket. Nem csak azért, mert viccesek, és nevetünk egy jót rajtuk, hanem a tanulás során is kiváló segítőim.
Soma bármikor bármennyi viccet szívesen felolvas hangosan, míg egy-egy olvasmány esetében nem ilyen lelkes.
A viccek rövidek, de muszáj pontosan olvasni, különben esetleg elveszik a poén útközben.
Sokszor csomagolok a tízóraijuk mellé vicceket.
Ez egy tavalyi sablon, akkor ugye még hat adagot készítettem.
Mindig nagy siker volt, este elmesélték, ki mit kapott.
Innen letöltheted a sablont, a második oldalon üresen hagytam a keretet, hogy ne csak mindig ezt a hat viccet csomagold.
(húúú, de vicces)

Erről az oldalról (alul) olyan kártyát tudsz nyomtatni, amelyikbe te írod be az üzenetet a gyerkőcnek. A többi előre elkészített sablon.

Hókukac és horgolt pónisapka

 Nálunk ismét esett a hó! 

Hóembernek ugyan kevés, de egy hókukac éppen kitellett belőle. :)

Mivel ma angolos napunk volt, és jelenleg a "Very hungry caterpillar"-t tanuljuk, szervesen illeszkedett a tantervbe. :)

Az első négy oldalt már megtanultuk kívülről. Azt tervezem, az év végén műsort adunk a családnak, és ott fogjuk előadni. :) Papírból bábokat is készítünk hozzá.

Délután elkezdtük tanulni a horgolást. Mesi három pónisapit horgolt.

Soma egyelőre még csak hosszú láncot készített, de azt kereken egy óráig horgolta szorgalmasan.

Egy óra elteltével megkérdezte:

"Anya, ezt hogy kell befejezni? Már régóta abba akarom hagyni, de sehogysem lett vége..."

Megsajnáltam, és megmutattam neki. Pedig olyan jó volt a csend. :) 

Megajándékozottan...

...így vagyok mostanában. 

Számolni sem tudom, mennyi mindenért tudok hálát adni.

Hálát adok azért, mert sokan vagytok, akik adtok nekem. 

Nem mindig tárgyakat, hanem biztató szavakat, ötleteket, megértést, bátorítást. 

Aztán vannak, akik megtömnek egy borítékot a kezük munkájával, elmennek a postára, és feladják nekem. 

Amikor megérkezett ma egy hatalmas boríték tele filcből varrt zöldséggel-gyümölccsel, elámultam. 

Tudom, mennyi munka van benne. Tudom, mennyi idő, görnyedés a varrótűvel, sz ollóval, az apró gyöngyökkel. 

A játékok mögött megláttam a kedvességet, a sok időt, és az odafordulást. Csak annyit írtam, nem szeretik a kölkök a zöldséget, és Éva máris munkához látott. 

Nagyon köszönöm ezt a sok kedves varrományt, Éva!

És hadd tegyem hozzá, ez nem kézügyesség dolga. Ez a szív dolga. 

:)

A másik történet régebbi. Az a helyzet, hogy rádöbbentett, milyen kicsiny is a hitem. Ezért aztán nehezen írok róla. Mert a fájdalom nehéz. 

A történet régen kezdődött. A sütikkel, amik segítenek koraszülött babákon.

Ica is segített. Segített, mert tudta, milyen a helyzet a koraszülött osztályokon: igen, sokszor kilátástalan. És bár nagy gyerekei vannak, ő úgy érezte, tennie kell valamit.

Tett is, a licit másnapján elutalta a licitösszeget. Sajnos nem írta be a közlemény rovatba, hogy pontosan ki is ő, és milyen célból utal, így az utalása nem lett "nevesítve", bekerült a nagy kalapba. 

Aztán kerestük, én is, és a szervezők is, de nem reagált semelyikünk levelére.

Nem tudtuk, mi történt, ilyen még nem fordult elő a segítsüti történetében.

Ekkor lett újra meghirdetve a licit, és Grétinek át is adtuk a sütit.

Közben aztán előkerült Ica, kiderült, hogy rendben átutalta a licitösszeget is, szóval két sütit süssek. Szíves örömest megtettem.

Amikor elvittük a sütit Icához, kiderült, mi történt. 

Ica tragikus hirtelenséggel elvesztette a férjét. 

Ez így, leírva egy egyszerű kijelentő mondat. 

De hogy mit jelent ezzel nap mint nap szembesülni, azt csak ők tudják. 

Kérlek, akik olvassátok ezt a történetet, hordozzátok imáitokban a családot: Icát és gyerekeit, hogy végig tudják vinni azt a küzdelmet, amit most jelent nekik az élet. 

Hogy Ica talpra fog állni, és békét talál, ebben biztos vagyok. 

Mert akinek ennyire lételeme az "adás", azzal nem történhet másként. 

Búcsúzóul egy kedves goblein-t is kaptam tőle, mert Ica egyszerűen csak ad, ad, és ad.

Ismertek még ilyen embereket? Számomra megtestesült csodák ők.

Aztán nem sokkal karácsony után Adina is küldött nekem egy kedves csomagot. Sok szívet melengető apróság volt benne, mindnek külön-külön örültem.

De ez a folyóirat ( ugye az?) teljesen elbűvölt. Sok ehhez hasonló léleképítő olvasmányra lenne szüksége a mai nőknek, feleségeknek, édesanyáknak.

Nagyon tetszik a Bruno Bettelheim-i gondolat, miszerint nem kell tökéletes feleséggé válnunk, mert ez úgyis lehetetlen. Istennek tervében "elég jó feleségnek" vagyunk megírva. 

Miután ezeket a vallomásokat elolvastam, éppen Eszti is írt a házasságról. 

Ez a négy élmény együtt azt hiszem, felér egy lelkigyakorlattal.

A vizsga

A magántanulóknak törvény szerint évente egy alkalommal, év végén kell számot adniuk a tudásukról. Ennek ellenére igazgatónővel azt beszéltük meg, hogy mindannyiunknak egy jó tapasztalat lesz az, ha félévkor is vizsgáznak a gyerekek.

Hát ez tényleg így volt. Jó tapasztalat volt.

Először is halálosan izgultam, milyen lesz. Mint az államvizsgán annak idején.

Egyedül az nyugtatott meg, hogy tudtam, különösebb tétje nincs a dolognak. Egyrészt jegyet nem kapnak, másrészt, ha kapnának, az sem befolyásolna szinte semmit a dolgok menetén. 

Mert belül érzem, hogy amit csinálunk, az jó. 

Nem nagyképűségből gondolom ezt, hanem mert van négy nagyobb gyerekem, és megtapasztaltam, mi volt igazán fontos abból, amit kisebb korukban kaptak, vagy nem kaptak.

Szóval reggel felkeltünk, megreggeliztünk, és bepakoltuk a tavalyi hátizsákba az összes könyvet, munkafüzetet, mappát, tolltartót. (Mesi itthon felejtette a sajátját)

Igazgatónő azzal fogadott minket, hogy ez egy kicsit így sok lesz a gyerekeknek, de majd év végén okosabbak leszünk. Hát erre csak bólogatni tudtam, szerintem is. :)

A két gyerkőc beült a tanáriba, és egy kedves tanító néni felügyelte őket, aki naplót írt, vagy dolgozatot javított közben. Én elláttam útravalóval a kicsiket, gyors puszi, és mennem kellett. Furcsa érzés volt otthagyni őket, mert bár tudtam, hogy egyedül is boldogulnak, azért az elmúlt fél évben egész nap együtt voltunk, és maximum apjukra, vagy a nagyobb tesókra hagytam őket, szóval mindig nyugodt lehettem. 

Hazajöttem, és az első negyed órában nem tudtam, mihez fogjak. Leültem Szentírást olvasni. Amikor végre magamhoz tértem, és megnyugodtam, akkor már képes voltam takarítani és főzni is. :)

Eközben a gyerekek megírták az írásbeli szövegértést, nyelvtant, matekot. Aztán következtek a szóbelik. Ezek végére értem vissza, már jócskán elmúlt egy óra, mikor Soma még énekvizsgázott. 

A szóbeli után megdicsérték Mesit is, meg Somát is. Igazgató néni azt mondta, Emese izgult egy kicsit, de Somán nem látszott ennek jele. Azért annyira egyiküket sem viselte meg a dolog, mert nagyon jó hangulatban zajlott minden vizsga, a tanító nénik inkább arra voltak kíváncsiak, mit tudnak, mint arra, hogy mit nem.

Mégis, bennem azért elindított sokféle gondolatot ez az egész dolog.

 Mint ahogy az iskolai tanulásnak sajátos formái, illetve sajátos stílusa van, igaz ez az otthonoktatásra is.
Itthon csak hárman vagyunk, míg az iskolában 25 gyerek csücsül a padokban.
Az iskolában elkülönül az osztálytól a tantó néni, én itthon szervesen benne vagyok a közösségünkben.
Itthon nincs tábla, nincs csoportos játék, nincs csengő...egészen más módszerek alakulnak ki a fegyelmezésre, a tanulásra, mint az iskolában. Mégis, a vizsgán iskolai módszerekkel mérik majd azokat a gyerekeket is, akik nem iskolai módszerekkel tanulnak.
Érzek ebben némi prekoncepciót, miszerint az igazi tudást csak az iskolában lehet megszerezni, ezért ez az etalon, ehhez mérik az OO-s gyerekeket is.

A másik gondolatomat a napi rutinunk szülte. Általános iskola alsó tagozatán a tanító néni hatáskörébe tartozik, hogy a törzsanyagon kívül mit, milyen súllyal tanít meg a gyerekeknek.
Kérdés, hogy engem elismer-e a rendszer a gyermekeim tanító nénijének, avagy nem.
Elképzelhető-e, hogy megkérdezik tőlem, mégis mit csináltunk egy félév során, és ennek megfelelően állítják-e össze a vizsga anyagát?
A kérdés persze költői. :)))
Mindez azért érdekes, mert az elmúlt fél év során a szemléletem, a módszereim egyre távolabb kerültek az iskolától.
Hogy csak néhány példát említsek, szeptemberben még órarend szerint tanultunk. Aztán kiderült, ennek nem sok értelme van az OO során, ugyanis egyszerűen volt olyan nap, amikor annyira belejöttek az olvasásba, hogy egész délelőtt ezzel foglalatoskodtak. Olvastak,  rajzoltak, megfogalmazták az olvasottakkal kapcsolatos gondolataikat, stb. Az iskolában mindez darabolva történik, mi itthon egész délelőtt ezzel foglalkoztunk. Aztán másnap a matematika rejtelmeiben merültünk el, és ezt sem hagytuk abba 45 perc múlva. Ha a mértékegységek volt a témakör, akkor lemértük a szobákat, ágyakat, területet, kerületet számoltunk, vagy éppen a főzésnél segédkeztek; hozták a kiló lisztet, a mérték, hány dkg a tojás, és hány dekagramm a 20 dkg vaj. Meglepődve tapasztalták, hogy 20 dkg volt. :)

A következő, előbbinél fajsúlyosabb kérdés a munkafüzetezés. Ha jól sejtem, azért alakult ki a munkafüzet-forma, hogy jól lehessen egyszerre 25 gyerekkel dolgozni, ne kelljen a tanító néninek törnie a fejét okos kérdéseken, sőt, ha nem érnek az olvasmány végére, akkor egyszerűen ki lehessen jelölni a házi feladatot. Nem gondolom, hogy ezzel bármilyen problémám is lenne, de itthon erre nincs szükségünk.
Itthon egy mese vagy történet feldolgozása tökéletesen megvalósulhat főleg verbális formában. Hiszen itt ülünk egymással szemben, miért írnánk mindent, amikor beszélgethetünk is? Ráadásul a két gyerek között 13 hónap a korkülönbség, ami egyszerre sok, és egyszerre kevés.
Kevés, mert nem szükséges kétféle irodalmi művet olvasni, tökéletesen elég egyet.Ugyanazt megértik mind a ketten, legföljebb Emese árnyaltabb, és érettebb véleményt tud megfogalmazni, a történetet teljesebben átfogó kérdésekre is tud válaszolni, mint Soma.
"Munkafüzetezni" egyedül a vizsgákra való készülődés miatt szoktunk, mert azt gondolom, az egy külön műfaj. Rutint kell szerezniük abban, hogy van a.) és b.) kérdés, itt zölddel kell aláhúzni, amott pirossal karikázni, itt egy szóval válaszolni, a másik esetben három mondatot kivadászni a szövegből, stb.
Természetesen ennek is van helye, és értelme, mert a későbbi tanulási technikákhoz elengedhetetlen, hogy képes legyen egy szövegben visszakeresni, szó szerint, vagy éppen saját szavaival válaszolni, más szavakkal ugyanazt kifejezni, stb, stb.
De ne feledjük el, hogy ez mind írásbeli feladat...és sajnos a mai iskolákban nagyon kevés idő van szóban felelni, egyáltalán megnyilatkozni. De itthon egészen más a helyzet. Itthon van erre is idő.

Matematikából Soma nagyon erős, most éppen az írásbeli összeadásnál tartunk. Mondom neki, milyen jó lesz, ha nagy számokat is gyorsan össze tud adni fejben. Látom rajta, nem érti mire gondolok...sebaj, leírtam egy lapra, hogy 2768+3416. Na, - kérdem diadalittasan - ez mennyi?

Vártam, hogy azt mondja, nem tudom, ezt még nem tanultuk, vagy valami hasonló...de nem...összeadta fejben. Rögtön megértettem, hogy nemigen tudom őt az írásbeli összeadásra a gyorsaság ígéretével motiválni.
Szinte egy szinten vannak Emesével. A különbség a két gyerek között mindössze annyi, hogy Emese kitartóan képes szöszölni másfél órát is, míg Soma tizenöt perc után lenullázódik, és akkor már a 2+2-t sem képes elvégezni.
Folytathatnám a sort, de a lényeg annyi, hogy a két gyerekkel ugyanazt tanuljuk, csak eltérő intenzitással, eltérő mélységben.
Éppen ezért  a hagyományos életkori felosztással, miszerint Soma a másodikos, Emese a negyedikes anyaggal halad előre, már nem tudok azonosulni, és nem látom értelmét a gyerekeket ebbe a sablonba belesimítani.
De akkor hogyan lesz ebből vizsga év végén, ha elfelejtem az osztályfokokat, alig használunk majd munkafüzetet és búcsút intünk az órarendnek?

Én már tudom! Nemsokára megosztom veletek is!

Gombahét válogatós gyerekeknek - Péntek

A mai nap minden szempontból a pihenés és a nevetés napja lett.

A gyerekek levizsgáztak, és a gombahetet is befejeztük.

Mindkettőt meg kell ünnepelni, így délelőtt egy gombatortát készítettünk.

Amikor reggel előálltam a fantasztikus ötletemmel, majdnem elsírták magukat. 

Az rendben, hogy egész héten gombásztunk, meg vizsgáztunk, de most az ünneplés napja következik, nem?

Hát én is így gondoltam. :)

Így előpakoltam a tejszínt, az epret, banánt, kivit...

Tejszínes túrótorta

(gombatorta)

Hozzávalók:

kerek piskótalap (piskóta 3 tojásból)

fél kg túró

fél liter habtejszín

10 dkg cukor

6 lap zselatin

eper, banán, kivi

tortazselé piros és átlátszó

fűszerek: narancshéj, citromhéj, mazsola, vanília

Megsütöm a piskótát, vagy kibélelek egy kerek tortaformát babapiskótával.

A túrót áttöröm, a tejszínt felverem a cukorral kemény habbá.

Ízesítem a túrót citrom-és narancshéjjal, mazsolával, vaníliarúd kikapart belsejével.

A zselatint beáztatom, majd a zacskón leírt útmutató alapján elkészítem, és a tejszínhabhoz keverem. 

A túrót is lazán beleforgatom a habba, majd ráöntöm a tejszínhabbal elkevert túrót a piskótára.

Pár órára a hideg hűtőbe teszem.

Amikor megdermedt a túrós krém, rátettem a gyümölcsöket. A fehér pöttyök félbevágott mályvacukrok a hóember-projektből maradtak. 

Tetejére tortazselé került.

Ráadásnak két gombás vicc, amit Edit küldött emailben:

Hogyan lehet felismerni a mérges gombát?
- Földhöz verdesi a kalapját!

Két csiga találkozik, az egyik tele van horzsolásokkal. Erre megkérdezi a másik:
- Hát veled meg mi történt?
- Jaj, ne is mondd... Rohanok az erdőben, és hát egyszer csak nem kinőtt elém egy gomba...!