Kerek egy hónapja tanulunk ismét itthon.
Kerek egy hétig órarend szerint tanultunk. Nem volt ugyan ínyemre a dolog, de nem akartam egyik napról a másikra felborítani mindent a gyerekek körül.
Tetszett az alábbi kép, mert igen jól mutatja az iskola és az élet közötti különbséget.
Az iskola rendszerezni szeretne, a tudást tantárgyakra bontja, órarendet alkot, külön választ, analizál.
Az élet ezzel szemben színes egyveleg, minden mindennel összefüggő egységet alkot benne.
Azon gondolkoztam, lehetséges, hogy ezért sem működik itthon az órarend szerinti tanulás.
Mert bizony nem működik. Hogy hogy nem, belefeledkeztünk ebbe-abba.
Mind a két gyerek kereste a helyét, én meg hagytam őket.
Egy kikötésem volt: nincs játék a számítógépen.
Egyébként szinte teljes szabadságot élveztek. Persze, a tananyaggal haladtunk közben, de semmit nem erőltettem, ha csak egy-két feladat készült el matekból, akkor csak annyi.
Vártam arra, hogy szabadjára engedik a gondolataikat, a vágyaikat.
Teljes agykapacitását leköti.
Ma, amikor Mesivel átnéztük a történelmet, szó volt a nemesfémekről. Kérdezem tőle, tudja-e pontosan, melyek ezek. El is kezdte szépen sorolni, arany, ezüst, mire Soma felkapta a fejét a matek munkafüzetből: nemesfémek azok, amelyek nem lépnek reakcióba a levegő oxigénjével.
Másik sztori: élvezi azt a játékot, amikor egy szóból két három lépésben újabb szavakat képezünk, és mindig csak egy betűt lehet megváltoztatni. Egyik nap adott is egy feladványt nekem: KÉK-ből legyen SZÉK.
Hát mondom ez nagyon egyszerű, egy lépés csupán, a K átváltozik SZ-szé. Néz rám nagy szemekkel, tényleg....
"Én nehezebben csináltam meg...KÉK---KÉN---SZÉN---SZÉK"
Na igen, szóval Soma választott, és nem könnyítette meg a helyzetemet, mert kémia még nincs a negyedik osztályos tantervben.
Mesi legalább két hétig nyűglődött. Megtanult ő mindent, ami a könyveiben volt, de láttam rajta, hogy hiányzik belőle a láng, nem igazán érdekli egyik tárgy sem. Elég vacak érzés volt nekem is látni, hogy nem találja a helyét. Vidámnak vidám volt, jókat beszélgettünk, de a tankönyvein kívül elő nem vett volna semmit.
Aztán egyszer csak leült egy angol mesekönyvvel és a szótárral a kanapéra, és nekilátott angolul olvasni. Hát igen, erre már nagyon vártam.
Aztán hétfőn új ötlettel állt elő: kezdjünk bele a Toldi-ba. Ő már elolvasta, de vegyük is át, ahogy kell.
Na, ez már alakul, vártam, nagyon vártam...azt gondolom, nagyon jó, ha ők kezdeményeznek az otthoni tanulás során.
Máshogyan el sem tudom képzelni, mint hogy ők maguk legyenek a motorjai a tanulásnak.
Egy egész hónapra volt szükségünk ahhoz, hogy egymásra hangolódjunk újra, hogy felvegyünk egymás ritmusát, és kialakuljon egy napirend, amihez jólesik tartani magunkat.
.JPG)
.jpg)
