Vacak él és virul, de a betegsége - úgy érzem - egyre szövevényesebb.
Ezt inkább majd akkor részletezem, ha legalább valami konkrétumot is tudok írni a tüneteken kívül. Egyelőre az nyugtat meg csupán, hogy jó állatorvos kezeiben van.
Arra szavakat sem találok, mennyire a szívünkhöz nőtt.
Soma verbálisan magasabb szinten áll nálam, ezért az ő szavait idézem:
"Amióta Vacak velünk van, azóta olyan egyszerű az életem: MINDEN JÓ"
Vacak hihetetlenül simulékony. Elég, ha csúnyán nézek rá, már abba is hagyja, amit nem szabad.
Ha leülök dolgozni, odafekszik a lábamhoz, és nagyokat szunyál rajta.
Hatalmasakat lehet vele hancúrozni, kergetőzni. Na, ezt nem velem műveli persze, hanem Soma az, aki hívja:
"Vacak, gyere, játszunk kutyásat!"
És Vacak jön, és kutyásat játszik.
Mindent szeret, de azért legjobban mégiscsak enni.
Mindig ott terem, ha edénycsörgést hall, vagy a kamraajtó csukódik.
Ha ő választana menüt, akkor pedig a gyerekek hazahozott tízóraiját kérné.
Ha ez nincs, akkor legalább abból a tejbegrízből, amit Mesi főzött.
Csak egy nyalást...
(persze tejet ugye nem szabad adni neki)
Sok barátja van a környéken.
Először is Alfi, a szomszéd vizsla. Minden séta alkalmával lecövekel egy kicsit a kerítés előtt, hátha Alfi is éppen akkor indul, mint mi.
Aztán Mona, a labrador csajszi,
Beni, a 6 hónapos golden srác, és
Bucs, a hatalmas darab berni pásztor.
Ma pedig újabb barátot szerzett.
Hat kutyussal voltunk sétálni a veresi tónál. Négyen olyan vehemens kutyusok voltak, akiktől illő távolságot tartott a mi széplelkű Vackunk. :)
Akitől nem félt, az Rizike, a nyolc hetes mudi volt.
Alig várjuk a kutyaovit, hátha ott egy kicsit megjön az önbizalma. Sajnos még a következő hétvégéig várnia kell.
Addig is tanulja, hogy vannak ártalmatlan dolgok, amiktől szintén nem kell félni.
Ilyen a hulahopp karika átlépése is.
(Külön gratulációt kérek, amiért a 7347514514625124. videó sikerült, azaz mind a két kutya átlépett a karikán fél percen belül, és Soma sem mondta Mesinek, hogy hogyan KÉNE azt csinálnia, ami még eddig egyiküknek sem jött össze. :))
Egyébként nem egy félős kutya, a benti zajokat megszokta, fel sem kapja a fejét, ha elindul a turmix, vagy a porszívó. De puszit adni egymásnak rizikós :) cuppanásra a legmélyebb álmából is felriad.
Nemsokára elkezdjük az intenzív autóhoz szoktatást, mert ott bizony gyakran eldobja a taccsot szegénykém.
Már kinéztük a ketrecet, amiben kényelmesen utazhat majd velünk, hogy nagyokat tudjunk együtt kirándulni.
Ugye, jön már a tavasz? :)
