Megszoktuk már, hogy sokan kérdezik tőlünk, hogyan lehet 6 gyereket etetni, ruházni, tanítani, egyáltalán milyen az élet egy ekkora családban?
Sajnos semmi nagy hókuszpókuszt nem tudok ilyenkor előadni, mert az életünk teljesen egyszerű, semmivel sem vagyunk különlegesebb család, mint ahol két gyerek van.
Van egy-két dolog, amit kicsit körülményesebb megoldani, ilyen az asztal, az autó, a nyaralás, egyszerre több helyen jelen lenni....meg majd még eszembe jut a többi.
Most azonban terítéken az asztal! :)
Nemrég írt a témáról
Kamilla., érdemes elolvasni a gondolatait! :)
Mivel a mi gyerekeink már nagyok, (a legkisebb is 10 éves lesz nemsokára) valamelyest látható a nevelésünk eredménye is. El kell mondanom, ezzel igen elégedett vagyok mostanában. Biztos vagyok benne, hogy lehetett volna még jobban is csinálni, de hiszek abban, hogy amit mi elmulasztottunk, az a Jóisten megtette helyettünk.
Nálunk mindig közös étkezések voltak. Ettől olyan ritkán tértünk el, hogy nem is emlékszem ezekre az alkalmakra, pedig azért biztosan akadtak ilyenek. Hétköznap persze egy kicsit borult a rend, de alapvetően akkor is megvártuk egymást, és együtt ülünk le enni.
Utána gyertyát gyújtunk, (már nincs veszekedés, hogy ki gyújtja meg) István kéri az asztali áldást, és együtt imádkozunk.
Lehet beszélgetni, sőt kell is beszélgetni evés közben, alatta, és ráadásul utána is sokszor itt ragadunk az asztalnál.
Amikor már nem volt etetőszékes gyermekünk, és a kicsik is nagyobbak lettek, nem fértünk el rendesen a kerek asztalunknál. Nézegettük a boltok ajánlatait, de eléggé elkenődtünk az árcédulák láttán.
Pedig tudtuk, nagyon fontos dolog, hogy kényelmes, és szép asztalunk legyen.
Aztán egyszer, mikor az IKEÁ-ban sétálgattunk, megláttam ezt az asztalt, itt a kép róla.
Nagyon tetszett, és életemben először bűnös gondolatok kerítettek hatalmukba. Igen, arra gondoltam, hogy ha hallgatunk anyósom bölcs tanácsára, akkor most csak két gyerekünk lenne, és elég lenne ez az asztal. Mindössze 24.900 Ft, és meg lenne oldva a mi nagy gondunk.
Szerintem az őrangyalom lehetett, aki odalépett mellém, és a fülembe súgta, hogy vegyünk kettőt ebből a készletből, és csavarozzuk össze...aztán, mikor Istvánnal kettesben álltunk az ominózus asztal mellett, az ő őrangyalának még sokkal jobb ötlete támadt.
Ne kettő készletet vegyünk, hanem hármat, és ezeket csavarozzuk össze.
Így is lett.
A képen talán látható a képen az illesztés. :)
Így lett nekünk potom áron asztalunk, székekkel.
Ráadásul vendégségek alkalmával még négy barátot is gond nélkül le tudunk ültetni.
A második szabályunk az "együtt étkezés" után, hogy mindig van terítő az asztalon. Ez számomra azt jelenti, hogy nem csak "bekapunk valamit gyorsan", hanem az étkezés valóban Isten ajándéka, számunkra szent dolog.
Hanem ekkora asztalra ha lehet is terítőt kapni, hát annak olyan ára van, amit meg sem nézek. :)
Inkább veszek pár méter anyagot, beszegem a négy szélét, és feldíszítem.
Most éppen színes köröket vágtunk hozzá, és sűrű cikkcakk öltéssel rögzítettem.
Hiába, indítok majd egy sorozatot "délelőtt, egyedül" címkével. :)
